'Omnis habet sua dona dies' (Minden napnak megvan a maga ajándéka.)
A mi 22 fős csapatunknak a mai napi ajándéka egy kellemes túra volt a
Zselic ÉK-i részén Hajmás és Szentbalázs között. Nagy volt a turista forgalom a
Kaposvári buszmegállóban hiszen három egyesület indult három különböző útvonalra
ezen a kellemes nyári napon. A Meteor TTE Gyalogolj az egészségedért
túrasorozatának 12. túrája volt ez.
Puska Kati vezetésével indultunk Hajmás védett templomától a szőlőhegy
felé.
A kellemesen emelkedő úton több szép kilátású pontot is érintettünk ahonnan
a Surján völgyében lévő kis falura és a környező erdőkre volt jó kilátás.
A korábbi esők sok
szép löszbabát mostak ki a meredek partfalból többen szedtek is érdekes
alakúakat.
Az öreg tölgy és bükk erdőkben érdekes és manapság ritka természeti
jelenséggel is találkoztunk ugyanis időnként pocsolyákat kellett kerülgetni.
Elszoktunk már ettől. Gyorsan elértük az erdészeti aszfaltos utat és ezen
mentünk a továbbiakban a túra végéig.
Először az erdész vagy vadászházhoz
mentünk ahol pihenőt tartottunk és megnéztük a SEFAG által kialakított
'CSERESZNYÉSKÚTI TÚRAÚTVONAL" egyik tájékoztató tábláját.
Hallottam már erről
és a digitális térképem jelzett is máshol információs táblákat azonban a
tényleges túraútvonalra nem jöttem rá. talán érdemes lesz megkérdezni azt aki
kialakította, hogy vajon merre is vezet az útvonal.
A ház közelében egy tarvágás miatt nagyon szép a kilátás NY-felé itt több
képet is készítettem nagyon szép az erdővel borított Zselic melyet a civilizáció
jele sehol sem zavart meg. (eltekintve az erdőirtástól)
Ez egy rövid túra volt
gyorsan beérkeztünk Szentbalázsra ahol a pálinkafőző lakatlannak tűnő épületénél
kanyarodtunk rá a település főutcájára.
Itt látható az a szép napóra is melynek
jelmondatával a beszámolómat kezdtem. Érdekes, hogy ebben a faluban kettő is
van, a másik a műemlék templom oldalán található.
A központban a szebb napokat is látott Surján Vendéglő épülete előtt még várnunk is
kellett a buszra, de aztán nem sokkal a déli harangszó után már haza is értünk.
Vörössel és kékkel hasított háromszögpajzsban alul makkokkal megrakott
arany tölgyfaágból keretezett aranykorona, melyből egy jobbra fordult, egyfarkú
aranyoroszlán nő ki, felemelt első lábaival aranyliliomot tart. Koronából
növekvő oroszlán elől lábaival liliomot tart. A Győr nemzetségből származó
Szerdahelyi Dersfy család címeréből ered, mely család a település legősibb
birtokosa volt. Az alul elhelyezkedő két cserfaág a község lakosságának fő
foglalkozását, az erdőgazdálkodást jelzi címerben
Hajmás írott története a XIV. századig vezethető vissza, 1346- ból való
ugyanis az az okirat, melyben először említették a nevét. Ekkor egy családi
osztozkodás tárgya volt, s a Győr nemzetségtől Szerdahelyi Dersfy Péter
birtokába került. Egy 1425-ből való dokumentum Haghmas alakban írta a falu
nevét. A krónikák egy fokozatosan fejlődő településről adnak számot, ahová
feltehetően Mária Terézia és II. József idején telepítették be a német ajkú
lakosokat. A svábok megjelenése kihatott a falu képének alakulására, ugyanis
kétholdas telkeket alakítottak ki, s így nagy távolságra kerültek egymástól a
házak. A Fő utca például 2-3 kilométer hosszan is elnyúlik, de csak néhány ház
van benne. Ezt a részt egykor Németfalunak nevezték, míg a magyarok lakta sűrűbb
beépítettségű részt ( a mai Kossuth utcát) Magyarfalunak. A sváb népviselet
sokáig tartotta amgát, ám napjainkra már csak az idősebb asszonyok őrzik a
ládafiában a beliner kendőt és a klumpát, s a német beszédet is elhagyták. A
község lélekszáma a XIX. század végéig fokozatosan nőtt, a századfordulótól
azonban folyamatosan csökkent. Az egyedi természeti adottságokat igyekezett
kihasználni a lakosság, a nehezebb domborzati körülmények között is jól
gazdálkodtak. Elsősorban kis- és középparaszti réteg alakult ki. A föld
művelését sokáig a lovak segítették, a traktor csak az 1960-as években jelent
meg. Az évtized végén kezdett nagyobb számban elköltözni a lakosság, sokan a
közeli városban telepedtek le.
A faluközpont ékessége a római katolikus templom, melynek falán emléktábla
õrzi az elsõ világháborúban elesett 19 és a második világégés kilenc áldozatának
nevét. A templom védõszentje Nagyboldogasszony, akinek tiszteletére augusztus
15-én, illetve az ahhoz közeli hétvégén tartják a búcsút. Régen két búcsú volt,
a svábok lakta településrészen a novemberi Erzsébet napja volt az ünnep. A
templom 1927-ben épült.
Csücskös talpú, hasított pajzs a címer, bal oldala vágással további két
mezőre osztott. A jobb oldali vörös mezőben zöld hármashalmon Szent Balázs
vértanú püspök alakja látható, aranyban. Fején kereszttel ellátott püspöksüveg,
felemelt baljában két, keresztbe tett égő gyertya, jobbját vértanúsága jelképén,
egy hegyével lefelé fordított kard markolatán, nyugtatja. A bal oldali felső
zöld mezőben két, keresztbe tett szárú arany tölgyfaág között két levéllel
megrakott arany szőlőfürt. A bal alsó aranymezőben három vörös heraldikai
rózsa.A jobb oldali vörös mezőben Szent Balázs vértanú püspök mint a község
névadója látható a fő helyen. A zöld hármashalmon, amelyen a vértanú püspök áll,
a települést körülölelő dombokat ábrázolja. A bal oldali vörös mezőben lévő két,
keresztbe tett arany tölgyfaág az erdő jelentőségére utal, az arany szőlőfürt
pedig a régmúltra visszanyúló szőlő- és bortermelést jelenti. A három heraldikai
rózsa a község utolsó földbirtokosának - az Esterházy hercegi családnak - a
címeréből lett átvéve.
Kaposvártól (14 km) délkeletre fekszik Somogy megyében, a Zselicben. Megközelíthető a 66-os főúton.
Először 1332-ben említi oklevél, Sanctus Blasius néven, mai névalakjában a
XIV. századtól szerepel a község az okiratokban. Később a Szerdahelyi, a Derssfy
ill. az Eszterházy család földesurainak birtoka volt. A XVII. század elején a
falu jelenlegi helyétől 1 km-re terült el, s csupán 14 család lakott itt. 1770
környékén indult meg a nagyobb mértékű betelepítés, ugyanekkor épült fel a római
katolikus templom is. A XX. század elején Szentbalázsnak 421 lakosa és 70
lakóháza volt. A település évente két országos vásárnak adott színhelyet,
létrejött a hitelszövetkezete. Az 1930-as években felépült az orvoslakás és a
kultúrház, valamint új iskolával bővült a község. 1940-ben saját fúvószenekara
volt a településnek. A második világháború után 187 holdnyi földet osztottak
szét a lakosok között, 1946-ban kiépült az eletromos hálózat. 1947-ben földműves
szövetkezet alakult, 1952-ben létrejött a termelőszövetkezet is. A lakosság
összefogásának köszönhetően az 1960-as években kiépítették a járdát, s új
egyemeletes, öt tantermes általános iskola került átadásra, melyhez egy
pedagóguslakást is felhúztak. Ez kiegészült egy 40 személyes kollégiummal, amely
a környező településekről ideérkező gyermekeket szállásolta el hétköznapokon.
Fontos szerepe volt a helyi gazdasági életben a Surján Völgye
Termelőszövetkezetnek, melyből részvénytársaság lett a rendszerváltáskor, később
pedig kft-ként működött tovább. Az ő munkájuknak köszönhetően épület fel a
Makovecz Imre által tervezett magyar pavilon az 1992-es sevillai
világkiállításra.
Még több fotó, katt a kis képre:
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése