RP-DDK Árpádtető - Remete-rét

Hiányzott már egy kis kéktúra. Az időjósok nem ígértek esőt csak ködöt így olyan szakaszt néztem ki az RP-DDK-ból ami könnyű, rövid, szép és elég magasan is van ahhoz hogy kilógjon a ködből. Közlekedésileg nyilván csak a Mecsek jöhet szóba egy ilyen egy napos túrára így aztán a hajnali sötét és köd a pécsi buszon talált. Szentbalázs után az első jelentősebb buckákon már láttam, hogy jó lesz ez. A sűrű tejfölből már ott sikerült néha kibukkanni és végül is Árpádtetőn, ahol a 66-os út keresztezi a Mecsek főgerincét 400 m körüli magasságban szép napos időben kezdtem a túrát.
Az út jól járható, jól jelzett és mivel egész nap zárt erdőben mentem nagyon tetszett is, jólesett egy kis erdei nyugalom.

 

A Tripammer fánál lassítottam először, ezen a szép kiránduló és pihenőhelyen a geoládát is megkerestem és itt volt a reggeliző helyem is.

Ide egész közel van a Fehér-kúti kulcsosház, ami elméletileg pecsételő hely lenne de se pecsét se nyalóka így aztán fotóztam egyet a ház előtt.

 

Az erdőben rengeteg a gomba találkoztam is egy emberrel aki nagy kosárral “túrázott” de még üres volt. Rövid aszfaltos szakasz után egy mély völgybe ereszkedtem le majd keskeny de jól járható és nem túl hosszú de azért melengető emelkedő következett. Felérve a tetejére egy nagyon szép fennsíkon halad tovább az út , a Melegmányi-völgy felé tartó piros sáv jelzést is kereszteztem tehát azon a ponton biztos jártam már. A mészköves, töbrökkel, víznyelőkkel tarkított fennsík szinte a Büdös-kúti kulcsosházig kitartott.

 

A házhoz leereszkedve ismét a pécsi természetjárók egyik kedvelt helyére érkeztem sajnos a pecsét és a nyalóka itt is hiányzott így ismét csak igazoló fotót tudtam készíteni.

Nem igazán értem, hogy ilyen közel Pécs városához miért nem lehet hónapok óta pótolni az igazolási lehetőséget, hiszen sokan járják ezt a szép túraútvonalat! A pecsételő helyek fórumában már nyáron jelezték a túrázók a problémát!

 

Büdös-kútnál megnéztem két forrást, - egyik sem üzemelt - és itt tartottam az ebédszünetet is. Kis pihenés után – rengeteg időm volt – tovább indultam Remete-rét felé ami a túrám végpontja is volt. Az Abaligeti országút felett kanyarog a kék jelzés kezdetben fonódva a zöld kereszttel, később a széles jól járható földútról a kék balra letér egy ösvényre ezt az elágazást benéztem de nem nagyon , vissza is mentem a helyes útra és azon már gyorsan elértem a Pécsiek kiránduló helyét a Remete-rét nevű helyet ahol most is nagy élet volt, valami feminista vigasság lehetett mert csak hölgyektől viszhangzott az erdő.

 

Át is mentem a biciklis pihenőhöz ami azért nincs annyira messze, hogy ne hallottam volna mindent pedig legalább háromszáz méter a távolság. Sosem értettem, hogy felnőtt emberek ha kimennek a természetbe miért gondolják azt, hogy ott csak ordítozva lehet beszélni.

Aztán csak megérkezett a buszom és Pécsen átszállva gyorsan hazaértem.

Szép ez a szakasz a Mecsekben, gyakorlatilag a Pécs feletti részen mentem végig. Sűrű bükkösök és kevés tölgy volt a jellemző, mindkét fajtából láttam szép nagy példányokat is.

 

Ez a szakasz a természetről, az őszi színekben pompázó erdőről és a sok természetjáró  létesítményről szól mely nyilván Baranya megye  és Pécs város természetjáróinak köszönhető. Kár, hogy az amúgy jól látszó igényesség miért  csökken ha az erre járó kéktúrázók pecsételési lehetőségét kellene biztosítani - de erről inkább a házak kezelői tehetnek.  

 

---

Még több fotó, katt a kis képre.

RP-DDK Árpádtető - Remete-rét