Kevés ‘pirosbetűs’ nap van a túranaptáramban, de október 25 ezek közé
tartozik. A jövőben is törekedni fogok arra, hogy ezen a napon, ha lehetőségem
lesz rá tudjak túrázni és lehetőleg valahol a kék is érintve legyen. Az RP-DDK
következő szakasza is többek között ezért került erre a napra.
A szép nyárias
időben nagyon kellemes túra várt ránk sok látnivalóval. Az első bázispont
ezúttal is Sásd volt a kiskocsmában lassan törzsvendég leszek, a reggeli kv.
után autóval jutottunk el Abaligetre, onnan átbuszoztunk Remete-rétre és
visszatúráztunk a türelmesen várakozó autóhoz.
Szúrós csodabogyó mezők mellett,
szép vegyes bükkös és tölgy erdőben néhány megtévedt tavaszi virággal
színesített úton indult a túránk, a Cserkész-kereszt érintésével gyorsan
megérkeztünk a Patacsi-mezőre, ezen a pecsételőhelyen nyalókát nem találtunk de
találkoztunk az erdészekkel akik éppen arra jártak és egy kicsit
beszélgethettünk a Mecsek növény és állatvilágáról.
Nyalóka ügyben is próbáltak
segíteni de nem jártak szerencsével. A Jakab-hegy teteje felé folyamatosan
emelkedő szép és jól járható erdei utakon vezet a jelzés.
A több mint ezer éve
szinte eredeti állapotában látható avargyűrűt átvágja a kéktúra útvonala itt
találkozhatunk az első információs táblával is melyből sokat érintettünk a nap
folyamán.
Gyorsan megérkeztünk az egykori Pálos-kolostor romjai előtti kis
rétre, ahol a kilátó sajnos életveszélyes és nem látogatható, a közeli kis tó
jelenleg eléggé kiszáradt, de felújítás alatt van és érdekessége lesz a
hegytetőnek. A régi romok viszont már most is lenyűgözőek. Sokáig nézelődtünk,
fényképeztünk itt mielőtt tovább indultunk.
Ezen a hétköznapi szép napon több
túrázóval is találkoztunk ebben a térségben. Tovább indulva a Zsongor-kő volt a
következő célpontunk ami kis kitérővel érhető el, közben az egykori
remete-barlangot is megnéztük.
A Zsongor-kő félelmetesen szép hely a szikláról
nagyszerű kilátás van D-felé és a Jakab-hegy D-i oldalának szikla alakzataiból
is több látható innen. Persze akik tériszonyosok azoknak nem ajánlott egészen a
korlátig merészkedni, a levezető lépcsőről is nagyon szép már a kilátás.
Innen
visszakanyarodva egy közeli pihenőhelyen tartottuk meg az ebédszünetet és a
hivatalos megemlékezést az egy évvel ezelőtti napról amikor befejeztem az
OKT-t. Békés falatozásunkat egy közeli száraz fa időnkénti hangos roppanása
törte csak meg de nem sokat foglalkoztunk vele egészen addig amíg a kb. fél
méteres száraz törzs felső része ketté nem tört és hatalmas robajjal tőlünk kb.
10 m-re a földre zuhant. Láttam már néhány földre hulló száraz ágat de ekkorát
még nem, mindez közvetlenül a Zsongor-kő felé vezető gyalogút mellett történt. A
Jakab-hegy Ny-i oldalán már kisebb volt a forgalom, annyira, hogy Abaligetig már
nem találkoztunk túrázókkal.
Megnéztük a halomsír mezőt is ami nem olyan
kiterjedt és lényegesen kisebb halmokat tartalmaz mint a Somogyban közismert
Szalacskai halomsír mező.
Az erősen lejtős úton nagyon szép öreg bükkök között
vezet az út, melyeket az ősz színei még látványosabbá tettek. Az út közelében
lévő Pálos-forrást is felkerestük, vizét is megkóstoltuk, finom volt. Tovább
ereszkedve találkoztunk a DDP piros jelzésével mely egy rövid erdei szakaszon
fonódik a kékkel. Az egykori uránbánya egyik aknájának helyét is érintettük
mely jelenleg ércbányászati emlékhely, a rekultiváció miatt alig utal már arra
valami, hogy itt milyen jelentős bányászati tevékenység folyt néhány évtizede.
Az öreg erdőt egy sűrű fiatalos váltotta ahol szinte alagútszerűen vezet a kék
jelzés az egyre jobban lejtő úton Abaliget felé. A táj is jelentősen
megváltozott, a korábbi homokkő helyett ismét mészköves területre érkeztünk és
az erdő fái között hatalmas töbrök jelezték, hogy a cseppkőbarlang feletti területen
járunk.
A fák között már fel fel villant a tavakon tükröződő napfény és meg is
érkeztünk a barlang bejárathoz. A pénztár ősszel 14-kor zár (ekkor indul az
utolsó csoport) így pecsételni már nem tudtunk, de igazoló fotókat itt is
készítettünk.
A kék jelzés a tavak partján megy tovább amit mi a sportpályáig
követtünk majd onnan egy burkolt gyalogúton lehet beérkezni Abaliget falu
központjába.
Itt a presszó természetesen üzemelt és egy kis fogyasztást követően
a céges pecsétet is megkaptuk füzetünkbe. Nagyon kellemes szép őszi túra volt,
sok természeti és műemléki látnivalóval. Hazafelé Sásdon ismét megpihentünk a
reggel már felkeresett intézményben, majd ezúttal még világosban hazaérkeztem.
Köszönet a fuvarért.
Még több fotó, katt a kis képre:
 |
| RP-DDK Remete-rét - Abaliget |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése