DARTSZ Találkozó 2006. Téry Ödön Emléktúra

Téry Ödön Emléktúra  Kübekháza - Óbéba (RO)

(1856. július 4., Obéba, Torontál megye - 1917. szeptember 11., Budapest) 

A Dél - Alföldi Regionális Találkozó központi rendezvénye volt a Téry Ödön Emléktúra , mely ez évben  tekintettel a Téry Emlékévre kimagasló jelentőségű volt a Magyar Természetbarátok számára.  A 150 éve született nagy természetjáró és hegymászó szobrát avattuk a jelenleg Románia területén lévő Óbéba  /Beba Veche/  településen. Makói szállásunkról már kora reggel elindultunk és tipikus  Alföldi kis mellékutakon érkeztünk meg Kübekházára . 

A faluban nagy népünnepély volt készülőben , hiszen ez a kis település csak pár km-re található a Magyar - Román - és Szerb hármashatártól az un. TRIPLEX-től . Minden év májusának utólsó vasárnapján mindhárom ország megnyitja a határait egy alkalmi határátkelőhely formájában . Nagyon szép és nemes gesztus ez a politika részéról hiszen a szomszédos település szinte csak kakaskukorékolásnyira van de közben áll egy államhatár.  

Gondoltuk, hogy sokan lesznek ezen a napon a Téry Emléktúrán de ennyi résztvevőre még a rendezők sem számítottak, a reggeli órákban az ébredező falu főterén a buszmegállótól indult a  gyalogtúra  - Pocsai  Brigitta  túravezető vezetésével . A gyalogtúrán kb. 200 fő vett rész , mivel széles és jól járható földutak vezetnek át a határon  igy sokan kerékpárral vagy a kényelmesebbek gépkocsival indultak el Óbéba felé. Az  útvonal végig jelzett speciális Téry Emléktúra jelzéssel és irányító táblákkal. 

Sosem túráztam még az Alföldön igy ebből a szempontból is jó volt résztvenni ezen a rendezvényen , miközben a falun és a környező napraforgó táblákon végig haladt a népes csapat már messziről  láthatóvá váltak  a határt őrző tornyok  és  kb.  4 km-re a falutól elértük a Magyar Köztársaság  és egyben az  EURÓPAI  UNIÓ határát is.  Ezen a helyen található a GCmrs6 jelzésű geoláda de sajnos a hatalmas tömeg miatt ennek keresése nem volt lehetséges , de a rejtő a fotók alapján is elfogadta a találatot, köszönöm !

A gecaching honlapról ide idézem ennek a helynek a leírását:

Trianonig ez a három torontáli falu ezer szállal kapcsolódott egymáshoz. Az I. világháború után a szerbek Újszegedig tartották megszállva a déli országrészt és nyolc hold földet ígértek azoknak, akik úgy nyilatkoznak, hogy inkább a szerb államban élnének. Így került Óbéba és sajnos Rábé (meg még pár magyarok lakta falu) Szerbiához. A szerbek azonban két év múlva egy csereügylettel Óbébát (a legnyugatibb románok lakta falut) átengedték Romániának. Ettől kezdve mindhárom falu zsáktelepülés lett és különösen Óbéba nagyon lepusztult.

Kübekháza - Kübeckhausen (Magyarország)

Egy Kübeck nevű osztrák császári tiszt alapította a falut a 19. században. Szegediekkel népesítette be, aztán jöttek svábok, hoztak magukkal szorgalmat és rendet, de aztán sajnos el is kellett menniük és ma is főleg szegediek költöznek ki a politúros Kübekre. A falu egyrészt a hármashatárról híres, másrészt arról, hogy minden nyáron egy hétvégére operettfaluvá válik. Neves fővárosi művészek jönnek "le" és a főtéren ácsolt színpadon felcsendül pl. a Jajj, cica eszem azt a kezdetű opusz. 2004-ben július 31-én volt a jeles esemény.

Óbéba - Beba Veche (Románia)

Kübekházától látó- és hallótávolságban van Óbéba. A faluban van pár modern állami épület, egyébként szinte minden megmaradt a 20. sz. elejéről. Két nagy templom áll a falu közepén, egyik zárva és omladozik. A főutca váratlanul egysávosra szűkül, mert egy tömzsi boltíves középkorinak tűnő kőhídba torkollik. A művelődési ház falára a Csongrád megyei Természetjáró Szövetség 2002-ben emléktáblát helyezett, ugyanis a falu szülötte Téry Ödön (1856-1917) a magyar turistamozgalom egyik alapítója és hosszú éveken át vezetője, több Tátra-csúcs első megmászója, az első dobogókői menedékház létrehozója. 

Rábé - Rabe (Szerbia és Montenegro)

Összehasonlíthatatlanul jobb utak, a kertek zöldellnek, a házak takarosak, nincs por, nincsenek piszkos utcagyerekek, de fájdalom már csak kb. 100 magyar lakja a falut, lassan mindenki el fog innen költözni. Negyven éve nincs iskola és templom. Érdekes látvány innen éjszaka a szegedi Dóm kivilágított tornyainak a fénye.Szegedre csak úgy juthatnak el az itteniek, ha előbb Szabadkán vízumot kapnak...

A magyar határőrökkel már korábban a kocsmában találkoztunk,  kényelmesen kitelepültek ettek, ittak a felállított sátorban és várták a 10 órát amikor hívatalosan is megnyílik a Magyar határ,  a TRIPLEX egy szép emlékmű mely mindhárom állam címerével el van látva , töle nem messze hasonló modszerrel kitelepültek a Szerb és Román határőrök is. Úgy tünt , hogy a környező települések számára egy nagy népünnepély ez a határ nyitás amely az Óbébai események miatt csak növelte a forgalmat. 

Mivel kicsit korábban értünk a határhoz mint a megnyitás időpontja volt így pár percet várnunk kellett de már ez alatt is megengedték a "határsértést" hiszen körbejártuk a TRIPLEX-et és mindenki fényképezkedett ezen a nevezetes helyen.  A közelgő hatalmas tömeg láttán aztán gyorsan megindult az átkelés, egy rövid útlevél ellenőzés után máris Román területre értünk. Itt még pecsétet is kaptunk az útlevelünkbe , ami elég ritkaság főleg ezen a helyen. Érdekes tájon jártunk , az út átvezet egy régi régi 4 lyukú hídon ami  akár a Hortobágyi ismert híd kistestvére is lehet, nem mostanában épült , minden bizonnyal része volt az egykori Nagy Magyarországnak. Nagyon szép virágzó mezők mellett vitt tovább az utunk Beba Veche azaz Óbéba felé. A falu szélén elhagyott géppuska állás emlékeztetett a régi időkre , majd a  kis falu szegényes házai között érkeztünk meg az egymással szemben megépült Görög és Római katolikus templomokhoz.

A katolikus templom udvarában állt a még leleplezésre váró szobor . A szobor alkotója Zayzon Ágnes hódmezővásárhelyi szobrász.. Nagy Gábor az MTSZ elnöke vezetésével a Magyar és Román himnuszok elhangzását követően került sor az ünnepélyes szobor avatásra, melyet a helyi egyházak képviselői is felszenteltek.  A kétnyelvű  beszédek és Téry Ödön munkásságának méltatása után  a helyi, és megyei képviselők illetve a Magyarországról érkezett természetjárók sokasága helyezte el koszorúját a nagy hegymászó szobra előtt .

Nagyon  meghitt és örömteli  percek voltak ezek , jó volt itt lenni és jó volt Magyarnak lenni ezen a nevezetes napon .

A helyi és nekik segítő Magyarországról érkezett rendezők gondoskodtak a  nagy melegben kitikkadt túrázókról is , étel és ital sátrak álltak a Görög katolikus templom udvarában ahol a Forint is jó pénz volt.

Az ünnepség érdekes és talán jelképes jelensége volt az a gólya amely a szobor avatás kezdetekor telepedett a templom tornyára , mintha csak Téry Ödön lelke telepedett volna fölénk , szinte mindenki lefényképezte ezt a szép "magyar" madarat.

A résztvevők megkapták az erre az alkalomra készített különleges bronz jelvényt  és egy Emléklapot is. 

Az ünnepség után lassan haza indultak a túrázók , és vissza érve Kübekházára bekapcsolódhattunk az ottani falunap és főző verseny eseményeibe , ezt természetesen mi sem mulaszthattuk el és megkóstoltuk az egyik helyi csapat főztjét, nagyon finom volt!

Érdemes volt eljönni  erre a túrára hiszen egy  soha vissza nem térő esemény részesei lehettünk.

  

„...Még mindig nagyon el van terjedve az a hit, hogy a turistaság nem más, mint alkalom a szórakozásra, a mulatozásra. ... Ha mulatozásnak nevezhetjük azt, midőn Isten csodaszép természetét bebarangolva, annak természeti bájaiban gyönyörködünk, akkor igenis mulatozással jár a turisták foglalkozása. De ez a nemes mulatság, mely testünket edzi, lelkünket felfrissíti, gondolkodásunkat megtisztítja, ideálissá teszi...” Dr. Téry Ödön

Ki is volt  Dr. Téry Ödön ? Az Ő életéről és munkásságáról nagyon sok információ található az interneten , javaslom, hogy olvassátok el a Magyar Természetbarát Szövetség honlapjáról ezt az életrajzot ! 

DARTSZ Találkozó 2006 Makó

Szegedi városnézésünk után tovább utaztunk a nagy forgalmú 43-as főúton Makó városába ahol a Pulitzer kollégiumban volt a szállásunk. Az új kollégium 2 ágyas korszerűen felszerelt szobáiban kényelmesen és olcsón lehet  szálláshoz jutni, mindenkinek tudom ajánlani.

A Makói városnézézés már az éjszakába hajlott igy volt szerencsénk látni Makó büszkeségét a színes lámpákkal megvilágított hagyma szökőkutat is Természetesen nem hagytuk ki a hagyományosan és valóságban is finom  Makói harcsa halászlevet , melyet a Kalasz étteremben fogyasztottunk el.Nézzük a látnivalókat a Vendégváró segítségével !

Városháza

A klasszicista stílusú városháza a régi Makó legszebb műemléke. Az eredeti földszintes épület Csanád megye székhelye volt, ezt továbbbővítve épült fel 1834-36-ban a ma is látható épület. Korábban az 1780-ban elkészült, Vertics József által tervezett földszintes régi megyeháza állt itt. A napóleoni háború gabonakonjunktúrája a település gyors gyarapodását eredményezte. Ez lehet az oka, hogy a régi falak felhasználásával, 1834-1836 között új megyeháza épült a neves mérnök, Giba Antal tervei alapján. (A földszinti helyiségek csehsüveg-boltozatosak.) Ez volt 1950-ig Csanád megye székháza, számos kulturális esemény, képzőművészeti kiállítás, hangverseny színhelye. Bartók Béla szerepelt itt 1929. április 5-én.

Juhász Gyula - Emlékfa

A kocsányos tölgyet az 1810-es években ültették. Juhász Gyula költő gyakran felkereste. Magas kora, formája (koronája 25 méter átmérőjű) és irodalomtörténeti jelentősége miatt 1974 óta védett.

Hagymaház

Az épület alsó része mintha a földből nőne, nehézkes, de a teteje már himbázik... mint a növénynek a szárai, emelkednek a tartószerkezetek... a tornyokban belül pedig ugyancsak észre lehet venni, hogy növekményszerűen van egy belső, kisebb torony, majd pedig egy még nagyobb - írja Makovecz Imre a Hagymaházról.

József Attila Múzeum

Az állandó kiállítás a város fejlődését mutatja be. A múzeum méltó emléket állít a város nagy fiának, Erdei Ferencnek, és az irodalomtörténeti gyűjteményben több József Attila-kéziratot őriznek.

A múzeum eredete 1885-re vezethető vissza, 1950-ben a háborús veszteségek miatt újraalapították, 1981-ben költözött be a Vincze Mihály által tervezett mai épületbe. Irodalomtörténeti gyűjteményének legértékesebb darabjai a névadó József Attila (1905-37) kéziratai. Néprajzi gyűjteményében megtalálható a makói hagymatermesztés teljes eszközanyaga. A képzőművészeti gyűjteményben a Grafikai Művésztelepen született alkotások válogatott darabjait őrzik.

A múzeum udvarán kisebb szabadtéri néprajzi együttes létesült. Makó és környéke népi építészetének jellemző reliktumai láthatók. Az egysejtű, lapos tetejű putri a Honvéd városrészben volt cigányputrik másolata. Régebben gyakori volt, hogy a gabonát szántalpakra, vesszőből font, zsindelytetős "kas"-ban, "életöskas"-ban tárolták, melyeket télen a tanyáról a faluba tudtak vontatni. A takaros "búzáskas" Apátfalváról való. Módos gazdák 50-100 mázsa gabona tárolására is alkalmas hombárt építtettek.A fejlett kocsigyártó mesterségek eszközanyagát bognár- és kovácsműhely tárja a látogatók elé.Külön épületben mutatják be a hagymatermesztés eszközeit, munkamódját és a hagymások életmódját.

A vöröshagyma   /Makó város  honlapja alapján/

Tájunkon már a török hódoltság előtt folyt hagymatermesztés. II. Ulászló király az 1510. évi pestisjárvány elől a Makótól tíz kilométerre eső Csanád várába menekült, és az ott termő, kitűnő minőségű hagymával kúrálta magát. Makó törzslakossága töretlenül őrizte hagymakultúráját a zivataros századokban.

A hódoltság után, 1755-ben az egyik szomszéd megyei földesúr innen szerezte be vöröshagyma-szükségletét. A 18. század második felében Csanád megyét kötelezték, hogy a katonaság ellátására - harcok idején - nagyobb mennyiségű vörös- és fokhagymáról gondoskodjék.

A hagymát előbb a házak kertjeiben, majd a közeli veteményeskertekben termelték, sőt az igény növekedésével a szőlőtőkék kivágásával a korábbi szőlőföldeken is.

A földesgazdák szemtermelők voltak, hagymát kizárólag a házas zsellérek termeltek. 1835-ben a veteményes földek nagysága mintegy 20 hektár lehetett, ugyanennyit tehetett ki a házikertek veteményesre használt része is. Makón a telkes jobbágyok kezén lévő föld fölaprózódott: 1849-ben a parasztság több mint hetvennégy százaléka földnélküli volt. Megélhetésüket a belterjes gazdálkodással tudták fönntartani.

A belső legelőt 1861-ben osztották föl, ebből a volt földnélküli házas zsellérek - 2054 család - kaptak egyenként 2200 négyszögöl (járandóságot) területet. Ekkor került ki a makói hagyma a kertekből a szántóföldekre. A termesztés ugrásszerűen megnövekedett, de a művelési mód továbbra is kézi maradt. Közben az áruforgalom technikai föltételei is létrejöttek; 1883-ban a város bekapcsolódott a vasútforgalomba. A makói hagymát a nyugati államok is megismerték; 1873-ban a bécsi, 1888-ban a brüsszeli világkiállításon mutatták be. Közben a makói határ hagymatermelésre kicsinek bizonyult, ezért a Maroson túl, Bánságba gőzekével fölszántott területet béreltek.

A trianoni békeszerződés a makói hagymás társadalomnak különösen nagy veszteséget okozott: a hagymakörzet egy részét elcsatolták. Ezután a makói határ távolabbi övezeteiben és a megye nagybirtokosaitól béreltek hagymatermelésre földet. A haszonbérleti díj és ennek következtében a termelési költség nagyra szökött, és ez belső társadalmi feszültséget okozott. A világgazdasági válság éveiben egy mázsa hagyma előállítási költsége hat pengő volt, az eladási ár viszont csak 3-4 pengő. Közben az uradalmak is elkezdtek termelni hagymát. Évről évre kedvező fizetési föltételekkel bérelhettek földet a mezőhegyesi állami birtokon. Az első világháború előtti években Makón a hagyma vetésterülete mintegy négyezer holdat tett ki, a termésátlag holdanként 60-80 mázsa volt.

1935-ben 600 hagymakertész terményeiből rendeztek kiállítást. Úgy találták, hogy két jellegzetesen elkülönülő változat lelhető föl benne: az Erdei család kezén lévő kisebb termetű, világosabb héjú, fölül vállasan kigömbölyödő; és a Rozsnyai-féle nagyobb termetű, gömb alakú, erőteljesebb gyökérzetű.

A második világháború utáni földreform kedvező távlatot nyitott, de a termelőszövetkezetek erőszakos létrehozása és az alacsony hagymaárak elkedvetlenítették a termelőket.

A nagyüzemi, kézi termelés A túltermelésre hivatkozva bevezették a tervgazdálkodást. 1949-től nemcsak a kulákoknak tiltották meg a hagymatermelést, hanem az ipari dolgozóknak, kereskedőknek, kisiparosoknak is. A tagosításkor a kertészek a várostól 20-22 kilométerre eső területen kaptak csereingatlant. A beszolgáltatási rendszer is elkedvetlenítette a termelőket. A termelőszövetkezetekben nem tudtak megbirkózni a munkaigényes növények termesztésével. A hagymaföldek elgyomosodtak és elfertőződtek. A nagyüzemi táblákon kisüzemi, kézi termesztés folyt.

Nagyüzemi, gépesített hagymatermesztés. A gazdaságirányítási rendszer 1968. évi reformja új közgazdasági gondolkodást indított el. A szövetkezetekben a hagyma közös, csapatmunkáját fölváltotta a családi művelés. Megkezdődött a hagymatermesztés fejlesztésének komplex kutatása. Erdei Ferenc irányításával, országos kutatóintézetek bevonásával 1970-1980-ban 27 témakörben indult meg a munka. Mindenek előtt meggyorsult a hagymatermesztés gépesítése, kidolgozták a komplex növényvédelmet. A Makói Hagymatermelési Rendszer összefogta a dughagymás termesztő körzetet. Szolgáltatásai sokirányúak voltak. Ellenőrizték a hagymát a hőkezelőben, a tárlókban, tenyészidőben a hagymatáblákon; gondoskodtak a gazdaságok számára első osztályú vetőmagról, csávázásról; beszerezték a gyomirtó- és növényvédő szereket, hagymaművelő gépeket, gépalkatrészeket stb. Létre hozták a biotechnológiai szövettenyésztési módszer alkalmazására a Makóklón Társaságot. A Makói Hagymatermelési Rendszer jogutódaként 1989-ben megalakult a Hagyma Egyesülés, amely 1992-től - makói központtal - Hagyma Terméktanács néven egyesületként működik.

DARTSZ Találkozó 2006. SZEGED

A Természetvédő Turisták SOMOGYÉRT Egyesület 4 fővel vett részt a III. Dél-Alföldi Regionális Természetbarát Találkozón. Útközben pihenés ként megnéztük s Szászvári várat a képtár elején ez látható.

Ennek programjaiból mi Csongrád megye két városának Szegednek mint megyeszékhelynek és Makónak amely a találkozó helyszíne volt  a megnézését ütemeztük az első napra, mivel egyénileg utaztunk így volt praktikus a szervezés. Szegeden érdekes módon szombaton ingyen lehet parkolni így egészen a belváros közepéig autózhattunk, máshol is bevezethetnék ezt a jó szokást . A Tisza hídon átsétálva néztük meg az egykori vár maradványait , a Színház környékét és a Dóm teret, valamint sok egyebet ami útba esett.

A Szegedi vár történetét a várak.hu honlap anyagának felhasználásával ismertetem:

  

A szabálytalan, nagyjából négyszög alaprajzú, belsõtornyos vár a Tisza partján, a folyóval párhuzamosan épült.

A várfal sarkain egy-egy kerek torony emelkedett. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg.

A vár déli kaputornyától nyugatra helyezkedett el a palota. Késõbb puskaporos, majd a XVIII. századtól tüzérségi raktár lett.

A délkeleti, a Tisza partján álló kör alaprajzú torony a többinél lényegesen nagyobb volt. Késõbb víztoronynak is nevezték. A torony eredetileg a földszinti részén zárt volt, és a bevezetõ ajtaja sem a földszinten, hanem a csatlakozó várfal tetején nyílt. Falának vastagságára tekintettel a középkori öregtorony lehetett.

A várat a XVIII. században 18-19 m széles és 3-3,5 m mély vizesárok vette körül, melynek vizét a Tisza táplálta

A vár tervezõje- Cs.Sebestyén Károly szerint - feltehetõen Villard de Honnecourt francia mérnök lehetett, akit IV. Béla király hívott 1244 körül az országba, ez azonban nem bizonyított.

A vár építése IV. Béla a tatárjárás után 1247-ben adott kiváltságai alapján kezdõdött meg, valószínûleg a korábbi föld-, illetve favárnak kõfalakkal, bástyákkal, tornyokkal történõ átalakításával. Elsõ okleveles említése azonban csak Károly Róbert király idejében történt. 1321-ben, amikor a Dorosma nemzettségbõl származó Dénes fia Pál mester a várnagya, aki egyben ezt a tisztséget az ó-budai várnál is betöltötte. Királyi vár, s mint ilyet 1437-ben Gúthi Országh János és Káthay László szerezte meg, kiktõl Albert király váltotta vissza. Két év múlva Erzsébet királyné, 1456-ban V. László, majd 1458-ban Mátyás király kezére került, aki aztán fiának, Korvin Jánosnak adta, õ viszont Kinizsi Pálnak engedte át. Ennek halála után, 1494-ben ismét Korvin Jánosé, és tõle jutott 1502-ben 9000 forintért II. Ulászló király birtokába.

Szeged várát II. Lajos király 1518-ban Báthori Istvánnak zálogosította el, majd 1524-ben 2000 forint lefizetése után visszakerült a királyhoz, de még ebben az évben az esztergomi érsek birtoka lett.

A XVI. század elején 1528-ban a török által lerombolt várat János király javíttatta ki. A törökök 1542-ben foglalták el a várost és az ostrom során súlyosan sérül vár helyreállítását azonnal megkezdték. Magasították és erõsítették falait, az árkokat kitisztították, mélyítették, szélesítették, a vár déli oldalán levõ várost hatalmas földbástyákkal és árkokkal vették körül. A várban tartózkodó õrség létszáma 1545-ben 323, 1552-ben pedig 348 fõ volt. Szeged szandzsákszékhely lett, az élére kinevezett bég kormányzásával. Az elsõ ilyen bég Musztafa, aki II. Szolimán szultán parancsára, a török kincstár költségén a vár helyreállítását végrehajtotta.

A vár visszavétele 1688. október 5-én indított ostrommal kezdõdött meg. Az ostromlók parancsnoka - az ekkor Bécsben tartózkodó hírhedt Caraffa tábornok helyett - De la Vergne altábornagy lett, aki azonban az ostrom során szerzett súlyos sérülés sebeibe belehalt. Utóda a skót származású báró Wallis György tábornok lett, a sereg vezérei pedig többek között Barkóczy, Petneházy, az ifj. Bercsényi és báró Károlyi István volt. Mivel a védõk számára segítség nem érkezett, a várat október 23-án feladták, amely így I.Lipót király birtokába került.

A kuruc szabadságharc idején 1704-ben Andrássy István és Vass Ádám vezetésével mintegy 8000 fõnyi sereg ostromolta eredménytelenül. Ez év júniusában II. Rákóczi Ferenc vezetésével is támadták a várat, de elfoglalni most sem sikerült.

A szatmári békekötés után De le Croix Paitis mérnökkari ezredes tervei alapján 1714-1716 között erõsítették a várat és egy új, 6 m széles, palánkkal ellátott földsáncot is építettek az erõsség körül.

Az 1879. évi nagy árvíz erõsen megrongálta a várat is, ennek során keleti fala és az északkeleti saroktorony a Tiszába dõlt. Miután a romos vár jelentõsége megszûnt, 1883-ban megkezdték a még megmaradt falak lebontását.

A Tisza parti sétányon ma látható kazamatasor emlékeztet a várra, ez azonban nem középkori eredetû, hanem Mária Terézia korából való.

Dóm tér.   A Vendégváró ismertetője alapján

Valamikor itt volt a történelmi városmag. A tér meghatározó épülete a fogadalmi templom, és nyaranként itt tartják a Szegedi Szabadtéri Játékokat.

 Szeged magja a XIX. századig a földsánccal és vizesárokkal védett Palánk városrész volt. A földsánc a vár nyugati tornyától, a mai főposta tájáról indult ki és a Kelemen László-Zrínyi utca vonalában haladva, a püspöki palotánál keleti irányba fordulva érte el a Tiszát.

 A tér meghatározó épülete az 1913-ban épült római katolikus fogadalmi templom, a püspöki palota, a papi szeminárium, az apáti kollégium, az egyetem épületei, a posztromantikus-kora modern loggiasor - alatta a történelmi szoborcsarnokkal.

Árvízi Emlékmű

  

A Tisza-parton áll a krómacélból készült árvízi emlékmű, Segesdy György alkotása, melyet az 1879. március 12-i árvíz centenáriumán avattak fel.

Az emlékmű előtt a fekete kővel borított hasábokon Szeged és azon nemzetek fővárosainak címerei láthatók, melyek a város árvíz utáni megsegítésében kiemelkedő szerepet játszottak: Róma, Brüsszel, Párizs, London, Berlin, Bécs.

  

Hősök kapuja

  

Az 1936-ban épült kapu (Pogány Móric) honvédszobrai (az élő és a halott katona) az I. világháború áldozataira emlékeztetnek (Lőte Éva, 1937). A boltív freskóit Aba-Novák Vilmos készítette.

A kapu boltíveinek freskóját 1949-ben levakolták, csak a millenniumra sikerült feltárni és helyreállítani az alkotást. A művész három témát jelenített meg: a háborús emlékezést, a hősi halottak dicsőítését és Horthy Miklós elindulását Szegedről. Középen, fejjel a tér felé az ítélkező Krisztus mintegy 8 méteres alakját ábrázolta, lábainál a harsonás, ítélkező angyalok csoportjával. Jobbja felől a "Hit" allegóriáját festette meg, a szalagot tartó főangyalok hatalmas alakjaival, lejjebb az elesettekért gyertyát égető barátok csoportját, mellettük fiaikat sirató anyákat, akiknek fülébe örökké konduló lélekharang jajgat. Lejjebb katonasírok kerültek, és az ismeretlen hőst jelképező rohamsisakos mementó. A másik oldalon özvegyek és árvák csoportját az eskütevőkkel ábrázolta a művész. A dongaboltozat város felőli oldalának témája a "Tett" allegóriája, két főangyallal, a kormányzó lovas alakjával és a parancsra rohamra induló katonák zárt csoportjával. Erre az oldalra került, a keresztboltozaton a "montellói fa" képe, a tövében rémülten összebújó katonákkal. Vele szemben üveges szemű, halott katonák zárt rendben menetelnek a fakeresztes sírok felé. A Hit oldalán levő keresztboltozaton a "huszárroham" jelenete és a háború keresztjét vivő katonák megrázó víziója kapott helyet. A freskón 1945-ben előbb csak Horthy alakját fedték be, majd 1949-ben az egészet levakolták. Föltárása, helyreállítása megtörtént.

  

Nemzeti Színház

  

Az ismert bécsi tervezőpáros, Fellner Ferdinánd és Helmer Hermann tervei alapján 1883 óta áll a szegedi színház épülete. Akkor nem sokáig örülhettek neki: fél év múlva leégett, 1886-ban nyitották meg újra.

A legutolsó rekonstrukció 1978-tól 1986-ig tartott. Ma a nézőtéren 700 szék várja a nézőket. A zenekari árok süllyeszthető, az öltözőket egyszerre 200 művész használhatja.  

Móra Ferenc Múzeum

  

A múzeum tekintélyét nagy nevű igazgatói: Reizner János, Tömörkény István és Móra Ferenc alapozták meg. A múzeumban régészeti, történeti, természettudományi, képzőművészeti kiállítások láthatók.

A Városi Múzeumot és a Somogyi Könyvtárat 1883-ban alapították Somogyi Károly esztergomi kanonok a városnak adományozott könyvtárából. 1896-ban Steinhard Antal és Lang Adolf tervei alapján elkészült az új, ma is használt múzeumépület. Az intézményt a XX. század első évtizedeiben regényíróként közismert muzeológusok igazgatták, 1904-17-ben Tömörkény István (1866-1907), majd 1917-34-ben Móra Ferenc (1879-1934). 1950-ben a múzeum és a könyvtár különvált, majd a könyvtár 1984-ben önálló épületbe költözött.

Az első és a második emelet az állandó kiállításoké. Az előcsarnoktól jobbra, az első két teremben Lucs Ferenc ötven értékes képből álló gyűjteménye látható: Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Csók István, Tornyai János, Rudnay Gyula, Rippl-Rónai József, Mednyánszky László és mások képei adnak ízelítőt a modern magyar festészetből. A következő teremben az egykori szegedi Megváltó-patika 1893-ban készült reprezentatív, eklektikus-neoreneszánsz bútorzata, patikaedényei és a megyei patikatörténeti kiállítás van.

A Tisza felőli nagy teremben a "Csak egy Földünk van" címmel rendezett környezetvédelmi kiállítás Földünk titokzatosnak tűnő életével ismertet meg. A bejárattal szemben nyíló díszterem falain Vágó Pál szegedi árvizet ábrázoló hatalmas képe és Munkácsy Mihály Honfoglalás című képének egyik változata mellett főleg alföldi és szegedi festők: Zombori Lajos, Thorma János, Mednyánszky László, Nyilasy Sándor és Koszta József, a folyosón Heller Ödön, Spányi Béla, Nyilasy Sándor, Vastagh György, Csók István, Bihari Sándor, Iványi Grünwald Béla, Vinkler László, Zombori Lajos, Dinnyés Ferenc, Szöri József, Dorogi Imre, Zoltánfy István képeiben gyönyörködhetünk.

Az épület város felőli szárnyában, a Várkert felőli teremben van a Móra-emlékszoba, melyet az igazgatói szoba egykori bútoraival, az író néprajzi gyűjtésének néhány jellegzetes tárgyával rendeztek be. Az utolsó két teremben az "Avarnak mondták magukat..." című kiállítás az avarok sírleleteit, művészetét, életformáját mutatja be. A kupolacsarnokban Gergely Sándor, Amerigo Tot, Borsos Miklós, Tóth Sándor, Varga Imre szobrászművészek alkotásai láthatók."Csongrád megye népművészete" címmel a nagyteremben viseletek és bútorok, cserépedények, a szövés, fonás, bőrművesség termékei tekinthetők meg.