RP-DDK Kislengyel - Kustánszeg - Zalalövő

Szép dolog hajnalban kelni és napfelkeltét nézni útközben. Amikor csörögni kezdtek az ébresztő telefonok még elég sötét volt de Zalaegerszegen már kellemes reggeli napsütés és némi borzongás várt ránk, hiszen talán 15 fok lehetett, igaz ez gyorsan elmúlt.
Ott folytattuk ahol pár hete abbahagytuk, - Kislengyel autóbuszmegállójánál. 

 

 

Rövid országúti szakasz után Ny-ra fordultunk és a szépen bólogató olajszivattyú mellett indultunk neki ismét a Göcsej dimbes dombos vidékének.

Szelíd békés táj ez egészen Kustánszegig , sok tökföld és 'karácsonyfa' ültetvény is van erre erre.

Gyorsan átértünk Kustánszegre ahol a Lesz Vigasz Presszót kerestük meg a pecsét begyűjtése miatt.

Ez alternatív pont vagy itt vagy Kislengyelben kell pecsételni, mi mindkettőt benyomtuk, szépek ezek az új pecsétek és elférnek a füzetben.

Az idő lassan melegedni kezdett, mi pedig rövid kustánszegi városnézés után tovább indultunk, egy kis lejtő után lassan emelkedő úton még mindig   Ny felé, a gerincre kellett felcaplatni.

Mezőgazdasági területek, fenyvesek - élő és betegség miatt kiszáradt változatban - és sok sok napsütés jellemezte ezt a szakaszt.

A néhány nappal korábbi zivataroknak erre még nem volt jele ha csak az nem, hogy felérve a gerincre az erdős részeken egyre több gombát  láttunk.

Nem ismertük őket így csak fotózás céljából közelítettem meg némelyiket.  Egy sűrűn benőtt szakaszt szép tiszta aljú erdőn átvágva kikerültünk, a kanyargó mederben alig volt víz, simán átléptük majd az erdei utakon ismét felfelé kezdett lejteni az út.

Néhány elhagyott romosodó és egész jó állapotú tanya is jelezte, hogy volt erre élet valaha. Kustánszeg után kb. 15 km-en nincs település így csendesen ballagtunk a jól követhető, a napsütésben szinte vakító murvás utakon.

Nem igazán kényelmes ezen sokáig menni mert frissen volt szórva a kő. A sima aszfalt még talán jobban esett. Sok helyen láttunk autókat az erdőben,nyilván gombát szedtek de mi továbbra sem találtunk ismerőst.

Az útszéli hatalmas bükk törzsek jelezték, hogy valahol egy öreg erdő megszűnt létezni, igaz láttunk friss telepítéseket is de mikor nőnek azok meg ...

Néhány hatalmas teherautó is elkerült bennünket, jó nagy port kavarva de aztán csendesebb , vizesebb, és sárosabb területre érkeztünk.

Mély traktor nyomok szántották fel a földutat és egyszer csak néhány pincét láttunk magunk körül. Ez volt Zalalövő - Nagyhegy, majd a mai nap legszebb része következett egy hatalmas öreg bükkös erdő völgyében ereszkedtünk lefelé.

A páfrányokkal szegett ösvény kényelmesen járható , valóban nagyon tetszett, régen túráztam ilyen erdőben.   

 

 A völgybe leérve cuppogni kezdett az út de egy jó szándékkal elhelyezett fatörzsön átkelve és túrabottal kitapogatva a szárazabb helyeket ezen is sikeresen átkeltünk.

 

A csalán szép egészséges, közel két méter magas egy kis szakaszon de leküzdhető. Jó vadászterületek is lehetnek erre, mi nyulat és őzeket láttunk, itt az erdőből kiérve egy sózóhoz érkeztünk és persze a közelében voltak magaslesek is.

A völgyben jó nagy fűben mentünk ez a lábamon is nyomot hagyott mint később megtapasztaltam de hát a nyár számomra ilyen.

Tudtuk, hogy az épülő 86-os elkerülő út miatt rögtönözni kell Nagyfernekág előtt. Így is volt, a kék jelzésen kimentünk az új útig, már le van aszfaltozva és a Boglári Túrázók tapasztalataiból okulva kerestük a felmászási lehetőséget az É-i oldalon.

 Megtaláltuk a legkedvezőbb lehetőséget és mászni sem kellett, a korábbi nyomvonaltól kb. 150 m-re NY-ra van átkelési lehetőség az úton és egy a térképünkön nem szereplő szekérúton viszonylag kényelmesen lehet felkapaszkodni a dombra, ez az út aztán bele csatlakozik a kék sáv jelzésbe.

A Zalalövő részét képező kis falu nagyon szép, rendezett, de egy hibája azért van, sehol egy pad ahol a fáradt turista megpihenhetne!

Egy ház árnyékában kicsit pihentünk majd rövid országúti szakasz után ismét földutakon, erdőszélen, majd erdőben folytatódott a túra.

Kitérőt tettünk a Borosán-völgybe a Szent-kút forráshoz. Szép ez a hely a forrás is működik, szépek a kis kálvária stációi is , jó volt itt megpihenni az árnyas fák alatt.

 

 Igazi erdei szentélyt alakítottak itt ki Zalalövő lakói és van itt geoláda is amit túratársam talált meg.  A forrás völgyéből vissza kapaszkodva gyorsan beértünk a településre.

Ezzel elértük a Zala-folyó völgyét, átkelve rajta és a vasúton a sínek mellett mentünk a vasútállomásig ahol a napi túrazáró pecsét is bekerült a füzetünkbe.

 

Zalalövőnél Zala - megyében elértük az RP-DDK északi részének csúcsát. A túraútvonal itt ismét nagyot kanyarodik dél felé az Őrség irányába és a település központi részeit nem érinti.

A vasútállomásnál elhelyezett pecsét több mint 1 km-re található a kék sáv jelzéstől.   A hatalmas kamion forgalom jelezte, hogy a kerülő út nagyon kell ide!

Közben már 30 fok közelében járhatott a meleg, mi lassan beballagtunk az állomásra ahol kellemes és kulturált körülmények között egész hűvösben vártuk ki a kis 'piroskánkat' amivel gyorsan visszautaztunk Zalaegerszegre majd onnan haza autózhattunk.  A túrára 4 l innivalót vittem, felét jéggé fagyasztva, elfogyott mind!

A kéktúrázásban most nyári szünet következik, majd ősszel folytatjuk.

 

---

Még több fotó, katt a kis képre:

RP-DDK Kislengyel - Kustánszeg - Zalalövő