2016. június 8., szerda

RP-DDK Rádiháza - Zalatárnok - Kislengyel

A kéktúrák célja Magyarország megmutatása. A három nagy kék útvonal, az OKT, RP-DDK és az AK végigjárói kétség kívül áttekintést kaphatnak kis hazánk milyenségéről. Megismerhetnek tájakat, élő és holt településeket, geológiai és vízrajzi jellemzőket, erdőket , mezőket és művelés alatt álló mezőgazdasági területeket is.  Mai kéktúránk Észak Zalába a Göcsej területére vezetett.
Ez a része az RP-DDK-nak már tisztán tömegközlekedéssel nem érhető el. Zalaegerszegre autóztunk hát és innen a kis piroskával azaz a BZ motorvonattal mentünk a túra kezdőpontjára Rádiházára.
 
2015 őszén már jártunk itt így most csak az új pecsétet kerestük meg benyomtuk a füzetbe és É-felé indultunk.
Görbőpusztán megnéztük a pacikat, és a puszta régi temetőjét  majd elég gyorsan elértünk Szentkozmadombja település határába ahol tudtuk, hogy némi nehézség vár ránk.
A Boglári Túrázók jelezték, hogy a falu előtt az út mint olyan gyakorlatilag megszűnt ennek kezdetét egy szép behívó kapu is jelzi. A mai napon több olyan szakaszba is belefutottunk ami a természet vagy az időjárás jóvoltából erősen befolyásolta a túra élvezeti értékét. (két napja nagy felhőszakadás volt a térségben)  Ez a vegetációs időszakban szinte járhatatlan útszakasz a gerincúton tovább haladva majd az erdő szélén leereszkedve egy nagyon kellemes és használatban lévő úton kiváltható lenne!
Szentkozmadombja egy élő szép kis település, na persze itt is volt elhagyatott épület de nagyon szépen karbantartott házakat udvarokat is láttunk.
Kár, hogy az egykor szebb napokat látott Dervarics Uradalmi kastély a lakatlanság látszatát kelti. Szép a kis templom, a keresztek és a temető kápolna is műemlék.  Zala megye egyik kis túramozgalma a Keresztek útja ebben a faluban indul.
Mi is tovább indultunk egy feledhető országúti szakaszon egészen Zalatárnokig.
Itt a Vegyesbolt előtt pecsételtünk majd szemben az utca másik oldalán az elhagyatott óvoda udvarán megpihentünk, ettünk, ittunk.

Induláskor egy kedves hölgy szólított meg bennünket, hogy turisták vagyunk e? 
Miután bevallottuk, hogy igen elmondta, hogy a templomuk az egykori haza bölcse Deák Ferenc rokonságának hamvait rejti, sajnos zárva volt de a feliratokat , táblákat megnéztük.
A falut elhagyva egy érdekes, sörös dobozokkal díszített kerítés mellett vezet az út.
  Egy kis erdős terep után végeláthatatlan szántóföldek között ballagtunk.
Az eső nyomai mindenhol jelezték, hogy itt a víz volt az úr. A távoli erdőszél lassan közeledett de végül is elértük átmászva a roskadozó létrán végre ismét erdőben túrázhattunk.
Lassan felkapaszkodtunk a Pató-hegyre roggyant, düledező pincék között vezetett az eléggé gazos út. 
Később gondozottabb területre érkeztünk a hegy teteje és Ny-i oldala élő pincéket tartalmaz.
Petrikeresztúr felé ereszkedik le a kéktúra a hegyoldalról Itt ismét jó hatással volt ránk a Boglári Túrázók beszámolója. Teljesen felesleges a nyakig érő gazban, csalánban és kullancsban szerencsétlenkedni lefelé, amikor vele párhuzamosan egy szép horhóban ugyanoda juthatunk.
Nem értem a jelzésfestők koncepcióját, itt is egy időszakosan járhatatlan útra terelnek bennünket minden ok nélkül hiszen semmi látnivaló nincs ott de ha lenne akkor se tudnánk arra figyelni.
Petrikeresztúr is nagyon szép és rendezett kis falu. Hangulatos a központjában a harangláb , a szépen karbantartott kereszt és saját gólyapárjuk is van kisgólyával!
A környékben ismerős és szavahihető informátor szerint a Cserta patak roggyant hídját a felhőszakadás megviselte,  így azt javasolták, nekem, hogy kerüljük ki azt a szakaszt. A hidat nem láttam így annak állagáról nincs friss információ de ez sem volt túl bíztató. Ez a rész már a "szegek" vidéke. Hivatalosan ez Becsvölgye falu ami több szegből áll.  Barabásszeg helyett kerültünk hát egy nagyot Gombosszeg felé, ami szintén nagyon kedves élő település és utána Vörösszegnél csatlakoztunk újra vissza a kék sávra. Egy működő kék kút friss vize nagyon üdítő hatású volt a melegben.  
Egész nap örültünk annak, hogy dagonyázni nem kellett, hát ez itt megszakadt. A villanypásztorral lekerített területen kívül vezetett a földút amin állt a víz.
Bebujtunk a lekerített területre és ott elég jól haladtunk amíg kitartott a legelő (állat nem volt a területen) Minden jónak vége szakad egyszer így hát kimásztunk az útra egy kicsit dagonyázni, na jó nem is olyan kicsit.
Szerencsére lassan emelkedni kezdett az út és onnan már lefolyt a víz. Igaz volt helyette jó nagy fű de az nem veszélyes.  Lassan beértünk Kereseszegre , ez a dombtetőre települ kis "falu" gyakorlatilag kihalt.
Egy ház udvarán három szép nagy disznó legelészett és egy kutya őrizte őket.  Szegény disznók se sok embert láthattak mert nagyon riadtan menekültek. A temető még némileg gondozott de itt nem nagyon lakhat senki.
Gyakorlatilag út nem vezet ide. Gazos, erősen benőtt részekkel tarkított szekérút vezet innen tovább lassan ereszkedve Kislengyel felé ami még mindig Becsvölgyéhez tartozik. 
A 15 órai buszra még várnunk is kellett egy kicsit a jó meleg napon.
A buszmegálló váró épülete nem a buszmegállónál van , a házikó oldalán van a pecsét bestempliztük a mai utólsó adagot és a túra hívatalosan végetért.  
 
Az otthon lefagyasztott innivalók lassan melegedni kezdtek, de szerencsére jött a busz és azzal gyorsan visszajutottunk Zalaegerszegre.  Itt még benéztünk a Decathlonba, de kár volt, itt tele volt a polc a méretemre készült bakancsokkal, nem próbáltam fel egyet sem, még kényelmesebb lett volna mint a webáruházból rendelt. :-)
 
Közel két órás autózás után jólesett egy hideg sört leereszteni.
Nem volt egy látványos túra de ez is kéktúra ez is Magyarország, ez a Göcsej, és még van belőle.         

Még több fotó, katt a kis képre:
 
RP-DDK Rádiháza - Zalatárnok - Kislengyel

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó,szemléletes leírás! Gratulálok a kitartásotokhoz a dzsungelharcban és köszönjük a hivatkozásokat!

    VálaszTörlés
  2. A sörösdobozok kerítésre rögzítése nagyon jó ötlet, nem fut bele a vad. Rengeteg balesetet okoz az "optikai vezetősáv" nélküli vadkerítés az őzeknek, nyulaknak.

    VálaszTörlés