2016. június 4., szombat

Halomsírok a Desedánál

Egy könnyű és bakancsbejáratásra is alkalmas túrára indultunk ebben a zivataros időben a Deseda partra. Az előzetes terv a halomsírok megkeresése, megnézése majd a tó körbe gyaloglása volt.   A Szalacskai halomsír mező közismert a túrázók között bár csak a közelmúltban jelölte meg az erdészet a helyét tájékoztató táblával és pihenővel. Az viszont nagyon kevesek előtt ismert, hogy a városhoz sokkal közelebb a turisztikailag lassan túlterhelt Deseda-tó közelében , pár perc alatt elérhető egy szép, nagy kiterjedésű és érdekes halomsír mező. A térképek nem jelzik, turistaút nem vezet ide pedig talán érdemes lenne egy kicsit több figyelemre. Érdekes módon a Kapos televízió népszerű sorozatában is szerepel. Nekem van egy kis igényem megyénk és Kaposvár  környezetének megismerésére és  a megszerzett és turisztikailag fontos információkat nem irigylem megosztani a természetjáró társakkal, ha szorult beléjük egy kis lokálpatriotizmus akkor általában meg is szokták érteni. Kivételek persze vannak de ez csak IQ kérdése.
 
Származási hely: Desedai halomsírok
A 68 halomból kettőt vizsgáltak meg a források szerint így egyelőre ennyit lehet tudni róluk:

Somogyaszaló-Deseda-erdő halomsír mező
A védendő vaskori halomsíros temető a településhez tartozó erdőben található. Az összesen 68 halomból álló temető északi részén egy kettős halom helyezkedik el, a többi halom szabálytalan - kelet-nyugat irányú - sorokba rendeződik. Jól dokumentált módon két temetkezés került eddig feltárásra: mindkettő esetében az átlagosan 10 méter átmérőjű és 60 cm magas halmok közepére lokalizálható a sírgödör, amelyben megtalálhatók a halott elhamvasztott maradványai. A hamvasztást minden bizonnyal a temető területén lévő elkülönült hamvasztóhelyen végezték el. Az első halom sírjának mellékleteit edények és állatcsontok alkották, a második halomból tál, pohár, festett edény és szárnyas bronzfibula töredéke került elő. A korábbi, 19. századi kutatások során üvegedénybe helyezett hamvakat és lovas-temetkezés szokását is megfigyelték. A leletek alapján a temetkezésekre a Kr.u. 2. században kerülhetett sor, és a római korban itt élő hercuniates kelta népcsoporthoz kapcsolhatók. A kemenesszentpéter-pagonyi halomsír analógiája alapján lehetséges, hogy a temetőtől távolabb elhelyezkedő kettős halom közül az egyik, a felszínen is számos követ tartalmazó halom, a közösség egyik vezetőjének a sírja lehet. Tudományos szempontból azonban különleges ez a halom akkor is ha nem sírkamrát, hanem egy a Dunántúlon a római korból szinte egyedülálló kőpakolásos sírt rejt magában.
A lelőhely viszonylag bolygatatlan, a halmok jó állapotban őrződtek meg. További kutatása fontos társadalomtörténeti kérdésekre adhat választ a bennszülött népcsoport kultúrájának jobb megismerése révén.
Az érintett ingatlan természetvédelmi oltalom alatt áll, tulajdonosa a Magyar Állam.

A korábbi -  januári - sikertelen keresés után ezúttal megtaláltuk a kérdéses helyet, a dús vegetáció miatt az erdőben nem sokat kóboroltunk de egy jól járható erdei szekérút mentén is többet meg lehet nézni.
Ezek kétségkívül kisebbek mint Szalacskai társaik de ugyan úgy múltunk részei. A közel 2000 éves sírhelyek elgondolkodásra késztethetik az erre járókat, szép csendes hely. Nézzétek meg.
A 67-es út melletti parkolótól jelenleg jelzetlen úton pár perces sétával elérhető majd a DDP piros sáv jelzésére lehet rácsatlakozni és tovább túrázni a tó körül. 
Ez volt a tervünk legalábbis de csak félig sikerült megvalósítani.
A félsziget új kerékpár útján majd a hídon át a látogatóközpont felé mentünk a strandig.
A fülledt, párás,  meleg  idő eléggé nehezítette a gyaloglást, egy jó hideg sör azért kicsit segített.  
Tanakodtunk, hogyan tovább, a másik part nyitottabb , ott több a napos szakasz és picit hosszabb is. Végül is maradtunk az ÉK-i oldalon és ott indultunk vissza az autóhoz. 
A felhők is szépen gyülekeztek és látszott, hogy az előre jelzett zápor nem marad el ezúttal sem. Az idő még inkább fülledtté vált a melegben a zápor után így gyakrabban kellett megpihenni de aztán az erdőben már jobb volt a helyzet.
Lementünk a piros sáv jelzést követve a tóparti útra így volt lehetőségünk találkozni egy eléggé görhes rókával aki egész közel jött és követett bennünket, míg el nem zavartuk, botokkal, kövekkel.
Elég gyanúsan viselkedett! Kutyásoknak ajánlott erre figyelni, mert a veszettség nem jó dolog!
Az eső gyorsan elállt mi is megszáradtunk és végül is sikerült egy kicsit mozogni ismét a természetben. Mindenképpen meg kell emlékezni a reggel még 0 km-es túrabakancsról is, mivel méretemre nem kaptam sehol így web áruházból rendeltem! Úgy tűnik nem dobtam ki az árát az ablakon, az első túráján jól teljesített, persze még kicsit szoknunk kell egymást.

A "gugli" által gyártott összesített videó :-)
 
Származási hely: Desedai halomsírok

Még több fotó, katt a kis képre:
Desedai halomsírok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése