Ismét gyalogoltunk az egészségünkért! Tettük ezt egy kellemetlenül szeles
de emiatt jól kiszáradt területen.
Gálosfáról indulva a Csepegő-kő irányába
tartottunk, a tájékozódással nem volt gond, hiszen a szép új kéktúra jelzések
szinte még ragadtak és az előreküldött 'felderítők' még sűrítették is nekünk a
jelzéseket.
A Szamárdomb megizzasztotta a 38 fős társaságot a velünk tartó túra
eb nem izzadt. Baranya - Somogy határán a kék jelzésen gyorsan elértük a szép de
számunkra elérhetetlen magánkilátót, majd az út mentén jó nagy medvehagyma
gyűjtést rendeztünk, hiszen ez volt a túra egyik célja is.
A Csepegő-kő mindig is most is nagyon látványos geológiai képződménye
megyénknek szépen csordogált és a cseppkő kérgek is szépek.
Az eredeti kiírásnak megfelelően levezényelt könnyű és szép túra volt, Gabi
jól egyben tudta tartani a nagyszámú csapatot. A későbbi program már fakultatív
jellegű volt így aki akart a tervezett korai busszal haza tudott utazni.
Szerintem bánhatják, hogy nem tartottak velünk.
Egy kis történelem:
A Zselic napjainkra már elveszett falvai néhány évszázada még komoly ipari tevékenységet folytattak, melynek fő alapanyaga a mindenhol fellelhető óriási erdőségek faanyaga volt.
Hamuzsírfõzés
Legjelentõsebb erdõpusztító tevékenység a hamuzsírfõzés volt. Az eljárást az 1730-as években a Svájcból betelepült Ott Kristóf honosította meg . A hamuzsírt a gyáripar legkülönbözõbb ágaiban (szappan-, üveggyártás, textilfestés, fehérítés, gyapjúmosás stb.) nagy mennyiségben használták. A hamuzsírfõzés elõmozdítását a bécsi udvarnál mûködõ kereskedelmi bizottság – egy Bécsben 1749. szeptember 15-én keltezett levél szerint – a magyar udvari kamarának és kancelláriának ajánlotta. Hazánkból Ausztriába, Morvaországba, Sziléziába, Lengyelországba, Itáliába és Németországba szállítottak hamuzsírt.
A hamuzsírkészítés nagyon pusztította az erdõt. A hamuzsír, vagy szóda (Na2CO3) elõállításához a fákat teljesen el kellett égetni. Egy tömör m3 fából (fanem szerint) 0,4–1,7 kg hamuzsír nyerhetõ. Az ún. „gyümölcstermõ fák” (tölgyek és bükk) jelentõsebb eredményt hoztak (2 kg körül). Olyan helyen volt értelme a hamuzsírfõzésnek, ahol a fa elszállítása komoly nehézségekbe ütközött. Több uradalom szerzõdésben szögezte le, hogy elsõsorban a kidõlt fákat és a lehullott gallyakat, a másra nem használható fákat volt szabad felhasználni a hamuzsírkészítésre. E feltétel meg nem tartása a bérletbõl való kizárást vonta maga után.
A hamuzsírnak különféle formáit állították elõ. A legjobb minõségû a kalcinált hamuzsír volt. Ennél kevésbé tartották jónak a nem kalcinált és a nem tisztított, képlékeny hamuzsírt
1754. május 29-én a bécsi Udvari Fõtanács és a Magyar Udvari Kancellária közös tanácskozásán már a túlzott hamuzsírfõzés ellen szólítanak fel. Ennek ellenére a hamuzsírfõzés még a 19. század második feléig erõsen csökkentette a hazai erdõk területét.
Kalamászkészítés
A hamuzsírhoz hasonló keresett termék volt a kalamász, vagy kocsikenõcs, harmadik nevén a degec. A kalamász lepárlásával nyerték a kátrányolajat és a szurkot. Ezekhez legjobb
volt a nagy gyantatartalmú fenyõk tuskóját és gyökereit felhasználni. Festetits József jelentése szerint zselici birtokain ezt az erdei mellékiparágat ûzték, de a „veres fenyõfák”-nak
(Pinus sylvestris) csak az alsó és épületre nem alkalmas részeit, gyökereit vagy formátlan törzseit szokták erre a célra elégetni. Szurok-, vagy kalamászégetés miatt sohasem vágták le a fát, így ez a tevékenység nem járt erdõpusztítással.
Üveggyártás
A hamuzsírfõzés mellett a legtöbb fát az üveggyártás fogyasztotta. Bár több üveghuta is mûködött a 18–19. században a Zselicben. A szentlukai és a lukafapusztai üveggyártás történetérõl legtöbbet Lehmann Antal közleményeibõl tudhatunk meg. Amint már korábban közöltük, a zselici nagybirtokosok a török uralom alatt a megfogyatkozott lakosság pótlására cseh- és németajkú parasztokat telepítettek be, akik a településeik Tót elnevezéseit is adták. Az idegenek több, eddig errefelé ismeretlen új szokást is magukkal hoztak. Az üveggyártáshoz a környék természeti adottságai biztosították az alapanyagot. A huta közvetlen környékén szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló fa szolgáltatta az olvasztáshoz szükséges hõenergiát. Elégetése után pedig a hamuzsírfõzõk vízben oldották, szûrték, majd bepárolták a hamut, így az egyik legfontosabb adalékanyagnak az elõállítása szinte helyben megoldott volt. Az üveggyártás – a hamuzsírfõzéshez hasonlóan – nagymennyiségû fát emésztett fel.
A rendelkezésünkre álló adatok alapján tudjuk, hogy a szentlukai üveghutában negyed év (1807. július 1-tõl október 1-ig) alatt 1140 szekér fát tüzeltek el. A mûhely háromféle fát vett át: 1. hasított vagy hasábfát, 2. hamunak való dorongfát, 3. ágfát. A fa legnagyobb része a környezõ erdõkbõl származott, távolabbról nagymennyiségû fát nem szállítottak.
Faszénégetés
A Zselicben a faszén-elõállítás nem volt olyan nagymértékû, mint pl. a Bükkben, ahol még manapság is ûzik ezt a mesterséget. Itt jelentõsebb mennyiségben nem voltak ércek, olvasztásukról ezért nem kellet gondoskodni. Keveset használtak fel a háztartásokban és a kovács mûhelyekben.
Még több fotó, katt a kis képre:
Az egykori
Nagytótváros szélén az új erdei pihenőnél rendeltetésszerűen megpihentünk.
Megkóstoltuk a medvehagymát, megtörténtek a recept cserék és egyéb technikai
dolgok majd az egykori épületek csekélyke romjai, buckái, egy törött kereszt
mellett mentünk tovább.
A falu temetője a kék kör jelzés elágazásától keletre 200 m-re megtalálható. 11 sírkő, illetve kereszt van még, több Patkó feliratú, de van egy Dömse feliratú is. (Forrás: Biki Endre Gábor)
A temető felíratot láttuk is egy fán.
A Kistótvárosi birodalom miatt sajnos csak innen
hátulról lehet elérni a Csepegő-kőt így hát a kék forrás jelzésen közelítettük
meg. Az út nagy része erdő széli mezőgazdasági terület mellett vezet és jól
járható, majd egy ösvényre tértünk ami fiatal akácost keresztez,na itt egy
dúsabb vegetáció már okozhat problémát.
Az öregebb erdőbe érve ismét lényegesen
könnyebb a haladás a meredekebb részeken lépcsőzés is segít bár a lépcsők nagy
része már sérült, hiányos, igazán jó lenne akár a nagy kéktúra projektből
felújítani. Esős, csúszós időben nem ajánlott a használata!
A hátráló erózió nyomán mélyülő völgyekből kiemelkedik egy viszonylag
kemény, vízszintes, pados rétegződésű homokkőfal, melynek tövében az elég
bővizű, egyenletes vízjárású forrás, a Csepegő-kő fakad. A forrás közvetlen
környezetében májmoha és gímpáfrány tenyészik, ami nemcsak az állandó, magas
páratartalmat jelzi, hanem azt is, hogy a talaj és a víz egyaránt szennyezetlen,
hiszen ezek a növények csak teljesen tiszta környezetben élnek. Feltétlenül
érdemes ide lejönni, mert a vízben szegény Zselicnek ez mindig biztos víznyerő
helyet jelentő forrása.
Megnéztük a forrást, majd
jelzetlen úton a régi Kistótváros temetője előtt elhaladva átugrottuk a
forrásból jövő patakot és a birodalmi kerítés mellett mentünk vissza kék
jelzésünkre majd a már ismert úton vissza Gálosfára. Az időközben
megfogyatkozott medvehagyma készletek ismét kiegészülhettek.
Köszönöm a túrát!
Egy kis történelem:
A pannonhalmi apát konventje 1228-ban arról számol be, hogy a szlávok, akiket az apátság a Zselicbe telepített, megkezdték az erdõk irtását, majd az így létrejött földterület mûvelését.
A szlávok (valószínûleg tótok) több települést hoztak létre a Zselic északnyugati részén: pl. Ropolyt 300 fõvel a Ropolyi-erdõben, Dennát 40 lakossal a Dennai-erdõben, Tótvárost a mai Gálosfa környékénA Zselic napjainkra már elveszett falvai néhány évszázada még komoly ipari tevékenységet folytattak, melynek fő alapanyaga a mindenhol fellelhető óriási erdőségek faanyaga volt.
Hamuzsírfõzés
Legjelentõsebb erdõpusztító tevékenység a hamuzsírfõzés volt. Az eljárást az 1730-as években a Svájcból betelepült Ott Kristóf honosította meg . A hamuzsírt a gyáripar legkülönbözõbb ágaiban (szappan-, üveggyártás, textilfestés, fehérítés, gyapjúmosás stb.) nagy mennyiségben használták. A hamuzsírfõzés elõmozdítását a bécsi udvarnál mûködõ kereskedelmi bizottság – egy Bécsben 1749. szeptember 15-én keltezett levél szerint – a magyar udvari kamarának és kancelláriának ajánlotta. Hazánkból Ausztriába, Morvaországba, Sziléziába, Lengyelországba, Itáliába és Németországba szállítottak hamuzsírt.
A hamuzsírkészítés nagyon pusztította az erdõt. A hamuzsír, vagy szóda (Na2CO3) elõállításához a fákat teljesen el kellett égetni. Egy tömör m3 fából (fanem szerint) 0,4–1,7 kg hamuzsír nyerhetõ. Az ún. „gyümölcstermõ fák” (tölgyek és bükk) jelentõsebb eredményt hoztak (2 kg körül). Olyan helyen volt értelme a hamuzsírfõzésnek, ahol a fa elszállítása komoly nehézségekbe ütközött. Több uradalom szerzõdésben szögezte le, hogy elsõsorban a kidõlt fákat és a lehullott gallyakat, a másra nem használható fákat volt szabad felhasználni a hamuzsírkészítésre. E feltétel meg nem tartása a bérletbõl való kizárást vonta maga után.
A hamuzsírnak különféle formáit állították elõ. A legjobb minõségû a kalcinált hamuzsír volt. Ennél kevésbé tartották jónak a nem kalcinált és a nem tisztított, képlékeny hamuzsírt
1754. május 29-én a bécsi Udvari Fõtanács és a Magyar Udvari Kancellária közös tanácskozásán már a túlzott hamuzsírfõzés ellen szólítanak fel. Ennek ellenére a hamuzsírfõzés még a 19. század második feléig erõsen csökkentette a hazai erdõk területét.
Kalamászkészítés
A hamuzsírhoz hasonló keresett termék volt a kalamász, vagy kocsikenõcs, harmadik nevén a degec. A kalamász lepárlásával nyerték a kátrányolajat és a szurkot. Ezekhez legjobb
volt a nagy gyantatartalmú fenyõk tuskóját és gyökereit felhasználni. Festetits József jelentése szerint zselici birtokain ezt az erdei mellékiparágat ûzték, de a „veres fenyõfák”-nak
(Pinus sylvestris) csak az alsó és épületre nem alkalmas részeit, gyökereit vagy formátlan törzseit szokták erre a célra elégetni. Szurok-, vagy kalamászégetés miatt sohasem vágták le a fát, így ez a tevékenység nem járt erdõpusztítással.
Üveggyártás
A hamuzsírfõzés mellett a legtöbb fát az üveggyártás fogyasztotta. Bár több üveghuta is mûködött a 18–19. században a Zselicben. A szentlukai és a lukafapusztai üveggyártás történetérõl legtöbbet Lehmann Antal közleményeibõl tudhatunk meg. Amint már korábban közöltük, a zselici nagybirtokosok a török uralom alatt a megfogyatkozott lakosság pótlására cseh- és németajkú parasztokat telepítettek be, akik a településeik Tót elnevezéseit is adták. Az idegenek több, eddig errefelé ismeretlen új szokást is magukkal hoztak. Az üveggyártáshoz a környék természeti adottságai biztosították az alapanyagot. A huta közvetlen környékén szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló fa szolgáltatta az olvasztáshoz szükséges hõenergiát. Elégetése után pedig a hamuzsírfõzõk vízben oldották, szûrték, majd bepárolták a hamut, így az egyik legfontosabb adalékanyagnak az elõállítása szinte helyben megoldott volt. Az üveggyártás – a hamuzsírfõzéshez hasonlóan – nagymennyiségû fát emésztett fel.
A rendelkezésünkre álló adatok alapján tudjuk, hogy a szentlukai üveghutában negyed év (1807. július 1-tõl október 1-ig) alatt 1140 szekér fát tüzeltek el. A mûhely háromféle fát vett át: 1. hasított vagy hasábfát, 2. hamunak való dorongfát, 3. ágfát. A fa legnagyobb része a környezõ erdõkbõl származott, távolabbról nagymennyiségû fát nem szállítottak.
Faszénégetés
A Zselicben a faszén-elõállítás nem volt olyan nagymértékû, mint pl. a Bükkben, ahol még manapság is ûzik ezt a mesterséget. Itt jelentõsebb mennyiségben nem voltak ércek, olvasztásukról ezért nem kellet gondoskodni. Keveset használtak fel a háztartásokban és a kovács mûhelyekben.
Még több fotó, katt a kis képre:
 |
| GYEM Gálosfa - Csepegőkő - Medvehagyma |
Zselicvölgy szabadidőfarm
A hivatalos túraprogram után maradt még egy kis szabadidőnk így a VOLÁN egy kedves és udvarias sofőrje segítségével átgurultunk a szomszéd faluba, Hajmásra. Van itt egy új létesítmény ahol várják a túrázókat, bár elsődlegesen nem a bakancsos kategóriát. Az új létesítmény épületeit vezetővel jártuk végig, ezúton is köszönjük a szakszerű és udvarias tájékoztatást.
Az alábbi információk forrása a Zselicvölgy szabadidőfarm honlapja, saját fotókkal kiegészítve
Kaposvártól 20 km-re Hajmáson található. A város zajától távol, mégis a látnivalóktól és a színes programoktól alig karnyújtásnyira, a Zselic dombjai közt megbúvó Zselicvölgy Szabadidőfarm háromcsillagos szolgáltatásokkal várja a pihenni és feltöltődni vágyókat.
A farm a családi üdülések mellett kiváló helyszínt kínál esküvők, céges rendezvények, csapatépítő tréningek, születésnapok és családi programok lebonyolítására.
70 fős vadásztermével, hangulatos a’la carte éttermével, exkluzív 150 fős látványpincéjével, tájjellegű vendégházaival, színes szabadidős és fakultatív programjaival a térség egyik legszebb turisztikai paradicsoma.
Vendégeinket 8 db igényesen berendezett házunkban (29 db szoba), illetve a központi épületben található szobáinkban (4 db szoba) látjuk vendégül, így egyidejűleg 72 személynek tudunk szállást biztosítani.
Mindegyik szobánkhoz klíma, minibár, telefon, LCD televízió, Wifi csatlakozási lehetőség, fürdőköntös használat, hajszárító és szabadtéri parkoló tartozik.
A szobákból csodálatos panoráma nyílik a szállodát körülölelő festői tájra és a farm tavára.
Éttermünk kiváló ételekkel, színvonalas kiszolgálással egész évben várja a magyar konyha kedvelőit.
Ételkínálatunk a tradicionális hazai ízekre, a környékbeli vadakra, de leginkább a dombjainkon nevelkedő francia charolais marhára épül.
Az étlapunkon szereplő fogásokat többségében a farmunkon tartott állatok húsából készítjük. A zöldséget és gyümölcsöt saját kertjeinkben szedjük, míg más kiegészítőinket a környékbeli termelőktől szerezzük be, ezzel is arra törekedve, hogy vendégeink asztalára mindig a legkiválóbb alapanyagokból készült fogások kerüljenek.
Különleges hangulatú látványpincénkben a régió legnevesebb pincészeteiből származó zamatos magyar borokat kóstolhatják meg vendégeink!
Farmunk 80 hektáron biztosítja a felhőtlen kikapcsolódást az aktív és passzív pihenésre vágyóknak egyaránt.
A természetet kedvelők megismerkedhetnek háztáji gazdaságunkkal, kedvükre horgászhatnak farmunk taván vagy akár gyalogos túrára, kerékpáros kirándulásokra indulhatnak a csodálatos Zselici Tájvédelmi Körzetben.
Még több fotó, katt a kis képre:
 |
| Zselicvölgy Szabadidőfarm - Hajmás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése