Somogyszentimre - Bárdudvarnok + Locsolkodás (GYEM)

Egy túrával ismét egészségesebbé váltunk, mind a 28-an akik részt vettünk ezen a ragyogó napsütéses de kicsit szeles túrán. Különjáratos buszunk csak csak megértette, hogy hova is akarunk menni így nagyon gyorsan elértünk a túra kezdőpontjára Somogyszentimre egykori település romjaihoz.

Répay Lajos (1901–1975) volt kadarkúti gyógyszerész, aki 1952–1974 között gyógyszerész munkája mellett minden szabadidejét és erejét a helység történetének kutatásának szentelte 1959-ben felfedezte a somogyszentimrei késő bronzkori földvárat, amelyet Nováki Gyula régésszel 1960-ban feltérképezett. 1964-ben Kadarkút külterületén mamutmaradványokat talált.

Somogyszentimre egyike az elnéptelenedett falvaknak. Pár évtizeddel ezelőtt még Kadarkút külterületi lakott helyeként vasútállomása is volt az azóta megszűnt Kaposvár-Barcs vasútvonal mellett. Ma már csak egy horgásztó és út menti vendéglő jelzi élni akarását.

A mocsaras völgytalpakból kiemelkedő nehezen megközelíthető meredek falú dombok a középkorban sok helyen szolgáltak erődítmények, várak vagy erődített egyházi építmények helyeként. A tájat formáló erők ma is munkálnak, és nyomukban sok helyen váratlan szépségű löszformák fedezhetők fel.
A Zselic nyugati határát gyakorlatilag a Bárdi-patak völgye jelöli ki, amelyben Kaposmérőtől Somogyszentimréig haladt egykor a Kaposvár-Barcs vasútvonal.
A Szentimrei földvár egyike a török korban a déli végeken nagy számban újonnan épített vagy sebtében megerősített kis költségű kerített földváraknak. Ezek az iszlám invázió kezdeti időszakában alkalmasak voltak rabló török hordák ellen, de reguláris hadsereg ellen nem jelentettek védelmet. Szigetvár eleste után jelentőségük megszűnt; Szentimre földvára is szinte nyomtalanul elpusztult, emléke is elhalványult. Részletes feltárása még várat magára.

Hogy mégis tudunk róla, az a Somogyi Várak Túramozgalomnak köszönhető, mivel annak egyik szabadon választható helyeként szerepel.

A vár romlott földsáncait egy keskeny, hosszan elnyúló domb végén találhatjuk. Kőfalakat, bástyákat ne keress; a vár inkább a hely szellemében és szívünkben él. Annak idején a földmunkák során a kecskehát formájú domb lankás végződését meredekre faragták. Ilyenformán az erődítmény három oldalról meredek oldalon volt megközelíthető. A negyedik oldalról a megközelítést úgy nehezítették meg, hogy a keskeny dombnyelvet a földvár előtt több nagy V alakú bevágással szakították meg.

Az országút melletti  jelenleg romos épületek valaha szebb napokat láttak:

1886-ban Somogyszentimrén földművesiskola létesült. (Forrás: Dr. Molnár László: Somogy megye mezőgazdasági szakoktatása 90 éves. In.: A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Tudományos Közleményei. Szerk.: Molnár László. Kaposvár, 1975. 264 oldal. 14. oldal.)

A Somogy című lap egyik korabeli számában a szerkesztők így írtak erről. „ – Földmives iskola. Mint lapunkban emlitettük, a földmivelési miniszterium földmives iskolát állit fel Somogy megyében a székváros közelében, s már a gazdasági egylet határozata folytán felhivást is közöltünk lapunkban, hogy kinek e czélra hosszabb időszakra bérbeadandó birtoka volna, jelentse be. Eddig már három ajánlat jött: és pedig: Maárffy Emil 500 holdas szendi; Körmendy Sándor 400 holdas kiskorpádi; Jeszenszky Imre 339 holdas ebédvesztői birtokukat ajánlották fel. A gazdasági egylet kiküldött bizottsága javaslatát be is nyujtotta már a megyei állandó választmányhoz.” (Forrás: Somogy. 1885. április 14., kedd. Újdonság. Melléklet a „Somogy” 15-ik számához.) Az alsófokú ismereteket terjesztő szentimrei földművesiskolát 1912-ben szervezték át gazdasági altisztképző iskolává. (Forrás: Somogy. Politikai újság. 49. évf. 27. szám 1912. július 7., vasárnap. 3. oldal.)

1960. augusztus 28-án hunyt el Diera Benő kertész, pomológus, akadémiai tanár. 1897-ben az Állami Kertészeti Tanintézetben fejezte be felsőfokú tanulmányait. Még ugyanebben az évben megszervezte Lőcsén az ország első kertmunkás iskoláját. A következő évben a tordai kertmunkás intézethez kapott beosztást. 1904-ben Somogyszentimrére, az ottani földmíves iskolához helyezték át mint a kertészeti tárgyak előadóját és a kertészeti üzem vezetőjét, majd a keszthelyi gazdasági akadémiánál teljesített szolgálatot. Somogyszentimrei működése alatt Balatonkilitin - 28 kataszteri holdon - berendezte az ország első bolgár jellegű zöldségtelepét.

A túra első pihenőhelye a Vicagera-horgásztónál volt, itt előkerültek a szendvicsek, butykosok és húsvét hétfő lévén a locsoló kellékek is.

A hölgyek megadóan felsorakoztak és csendben  élvezték az illatfelhőt melyben részesültek. ( Az előrelátóbbak jó nagy sapkát is hoztak erre az alkalomra.)

Ha már egész nap a vasút nyomában sétáltunk egy ide illő (vagy illetlen) locsolóversikét is találtam:

' Mérő felől jön a gőzös, meglocsollak ahol szőrös.'   

A túra érdekessége volt, hogy órákig gyalogoltunk és mégis "csak" Bárdudvarnokon jártunk, és nem is érintettük az összes településrészt.

Bárdudvarnok Kaposvártól alig tíz kilométerre délnyugati irányban a belső-somogyi dombok egyik legszebb részén, a Zselici Tájvédelmi Körzetben, illetve annak határán terül el. A település és környéke Somogy egyik legnagyobb közigazgatási területe, hiszen több négyzetkilométeren szétszóródó tizenhat településrész tartozik ide, mely országosan is egyedülálló. Bárdudvarnok részei: Bárd, Bárdibükk, Csermány, Bánya, Dada, Kaposdada, Kaposszentbenedek, Lipótfa, Kopaszhegy, Mihálypuszta, Nagypuszta, Olajhegy, Öregzsippó, Szendihegy, Szendipuszta, Újzsippó.

Az 56-os vasútvonal:

 

'A Somogyvármegyei Egyesült HÉV társaság által épített helyiérdekű vasútvonal a MÁV Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalán létesített új állomástól, Kaposmérőtől indult és a Pécs–Barcs vonalon, szintén új építésű Középrigóc (akkoriban Rigócz) állomásig tartott. A vasútvonal forgalmi kezdőpontja Kaposvár állomás, a végpontja Barcs állomás volt, a társaság ezeket több vágánnyal ki is bővítette. Az 50,5 km hosszú vonalat 1905. november 17-én nyitották meg. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült, a pályára 12 tonna tengelyterhelést és 40 km/h sebességet engedélyeztek.A menetrendben Kaposvár – Barcs viszonylatban közlekedtek erre a vonatok egészen 1979. december 31.-ig. Megszüntetését a 1968-as közlekedéspolitikai koncepció rendelte el.'

Forrás: wikipédia

 

A Bárdi patak völgyében a patakra felfűzött halastavak mellett a kerékpárútra tértünk rá Lipótfán, nevezetességeit, az egykori bakterházat, romos állomás épületet és a már csak magányosan éldegélő szelíd vaddisznót is megnéztük. 

Zsippón az új 'szélmalom' és a régi Madárpark rövid megállásra késztette a csapatot de  nem voltunk bejelentkezve így ismét kimaradt.

Az egykori Czeibert féle boronamalom maradványait közelebbről is megnéztük. A malom egykori gazdáiról Sármezei Ferenc tájékoztatta a csapatot. A borona malom fogalmával nem voltam kellően tisztában így itthon néztem utána, rosszul tudtam, nem a malom által gyártott 'termékre' hanem az épület szerkezetére vonatkozik ez a megnevezés, az egykori borona házakhoz hasonló volt itt a malom épülete is.

A malomház általában a táj népi építészetében használt anyagokból és az ott alkalmazott technikával készült, így a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben boronafalú, zsilipeléses vagy gerendavázas technikával, másutt földből, deszkából, kőből, újabban téglából. amelynek szerkezeti sajátossága volt,
hogy gerenda ácsolatból (borona- vagy talpgerendás oszlopos-pilléres szerkezettel) épített rögzített alapon nyugodott a malom felépítménye és teljes gépezete.

A hűvös, szeles időben igyekeztünk mielőbb menedékhelyre érni amit néhány kisebb pihenő után Bárdudvarnok szélén a buszmegálló mellett meg is találtunk, a forró kávé régen esett ilyen jól.

A vasútállomáson még beköszöntem az öreg 376.642 pályaszámú gőzmozdonynak, hiszen Ő húzta el 1979. december 31.-én az utolsó vonatot a  Kaposvár - Barcs vonalon.

Köszönöm Katinak a túrát!

---

Még több fotó, katt a kis képre:

GYEM Somogyszentimre - Lipótfa - Zsippó - Bárdudvarnok