OKT. Felsőpetény - Becske

Egy régről, vegyes emlékeket ébresztő szakasz volt vissza az OKT 18.-as szakaszáról, a vége, Felsőpeténytől – Becskéig. Gondoltam kipróbálom a hátizsákos túrázást és neki is vágtam. Elvonatoztam Vácra onnan pedig autóbusszal jutottam el Felsőpeténybe. Még Vácon találkoztam össze Karcsival aki Veszprémből érkezett és ugyanerre a szakaszra készült, így együtt indultunk neki a Petényi kocsmától. Alsópetényig kellemes itt ott erdős terep, jól haladtunk, a kedves kis falu nevezetességeit is megnéztük, a kastélyok egy részét közelről más részét távolról.

A Werbőczy Emlékműnél régészeti feltárás volt a kedves régész hölgy elmesélte, hogy itt íródott a “ Hármaskönyv” körbe néztük a templomot is ami virtuális geoláda egyben.

A buszfordulónál a pecsét rendben megvolt, indultunk is tovább Romhány felé. Felkapaszkodva az erdőbe a domb tető közelében az emeletes erdészháznál pihentünk meg, majd hamarosan ösvényen kezdtünk ereszkedni a burkolólap gyárairól ismert település felé. Egy kis kitérővel útba ejtettük a Rákóczi-fát , kedves emlékhely. Megnéztük a szép régi hidat majd az országút szélén haladtunk tovább a Romhányi csata emlékművének érintésével Kétbodonyig.

Ebben a kis faluban több turistaház is található, a Cserhát Turistaházak egyikét kaptuk meg, ez a gyakorlatban egy teljes családi házat jelentett, kompletten felszerelt konyhával, kellemes fürdővel, és kényelmes ágyakkal. Mindez 1800.- Ft ért fejenként szinte ingyen volt. Söröztünk egyet és aludtunk egy jóízűt hiszen hajnalban kezdtük a napot.

Reggel hétkor már útnak indultunk én aznapra keveset terveztem hiszen még haza is kellett utaznom, egy kis Kétbodonyi városnézés után az érdekes nevű Kisecset településre is kiváncsi voltam majd átkeltünk egy dombon aztán a vasút közelében haladva könnyű terepen gyorsan megérkeztünk Becskére ami nekem a célom volt. Ezzel az OKT 18-as szakasza kész, és ez a település már vasúttal is elérhető tehát a további túrát innen könnyebb folytatni. A kocsmában pecsételtünk, majd Karcsi nekivágott a távolban látszó Szanda-hegynek.

Túratársam 10 évvel volt idősebb nálam, súlya, magassága kb. fele annyi mint az enyém, de talán pont ezért úgy ment mint a golyó. Aznap még vagy 30 km-t lenyomott egészen Hollókőig de mint este elmesélte az már embertelen volt. Én mindenesetre nem szeretném a kéktúra egy méterét sem így, ilyen vakon rohanós tempóban teljesíteni.

Még sok időm volt a vonat indulásáig igy átballagtam a szomszédos településre Nógrádkövesdre, korábban hallottam, hogy a vasútállomásán kis kiállítás látható. És tényleg! Kedves, érdekes, tárgyszerű és jól dokumentálja a Cserháton kanyargó vasút érdekes eseményeit. A közeli vasúti alagút több mint 100 éve épült és egy komoly vasúti katasztrófa is történt ott az alagút bejáratánál.

Kellemes túra volt, jó volt kényelmesen nézelődni, fotózni, megismerni a térség településeit, és nem utolsó sorban kipróbáltam, hogy miből mennyit kell a hátizsákba pakolni ha az ember viszi a teljes cuccot végig a túrán. Belűl vagyok az utólsó 200 km-en :-)

 

OKT Felsőpetény - Becske