Ali-rét - Ságvár (DBV)

 A DBV túramozgalom Somogy legszebb részeiről ad áttekintést és elkalauzol Külső-Somogy dombvidékére, melynek hangulata egészen középhegység szerű és nagyon érdekes dolgokat láthatunk a túrán, ami máshol nincs!

Pár éve nem jártam erre de előtte sokszor, hiszen rendszeresen részt vettem a Ságvári rendezésű teljesítménytúrákon.   (ez csak egy a sok túrabeszámolóból, ha gondolod keress rá.)

Mivel a nyár is megérkezett és ilyenkor le kell állnom, mert "túlmelegedhet a motor" szerettem volna mielőbb végére járni ennek a mozgalomnak. Eddig sorban csináltuk Somogyvár felől de most ki kellett hagynom egy szakaszt az időjárás miatt.

A csapadék térkép érdekes jelenséget mutatott, ez a dombság csak pár millimétert kapott az elmúlt napokban a megye egyéb területeihez képest - bár a csoportos vándorlás résztvevői nyilván ennek sem örültek. 

Az köztudott, hogy Somogyban a turistautak legfőbb anyaga a ragadós, csúszós, cuppogós sár azaz a lösz. Ha valaki nem ilyennel találkozik akkor vagy eltévedt vagy bejött neki az időjárás. Mi is így jártunk, ez bejött. 

Zamárdi átszállással indul a túra Jaba-pusztáig. Igaz a logisztikát is úgy alakítottam, hogy minél kevesebb lehetőséget kapjon a dagonya. Ismerve a területet az Ali-rét felé vezető SEFAG -os engedélyköteles úton értük el az erdőt, természetesen gyalog. Távolról benéztünk a vadászház felé, csend volt, csak egy rendőrségi autó kerülgetett bennünket de nem szóltak semmit. Megnéztük a Böre-várhoz vezető sárga rom jelzés alsó végét , jártam én már arra tudtam, hogy jobb most elkerülni. 

A Tökölő túrákról ismert Képes-fát is felkerestük a Jaba-völgyben, nagyon látványos még így száradóban is. Továbbra is a patak völgyét követtük a sárga sáv jelzésen, ezt a szakaszt gondoltam esetleg sárosnak de itt sem volt semmi probléma. A napos mezőgazdasági területekre érve szép nyári időben, sok virág mellett túráztunk.

A Ságvárhoz tartozó pincéknél már emelkedett az út de nem veszélyes. Sok érett meggyfát és cseresznyét is láttunk, mondom láttunk és nem taroltuk le, csupán megkóstoltuk, hogy rendben van e. Rendben volt.

A közeli Bujó-lik előtt pihentünk egyet annál a pincénél ahol a tt. ellenőrző pontja szokott lenni aztán nekivágtunk az emelkedőnek. 

Persze ez sem nagy és a dús vegetáció inkább nehezítette a haladást de azért csak megtaláltuk a mesterséges barlang száját és át is keltünk rajta. Ez egy fotós igazoló hely természetesen erről nem szabad megfeledkezni. A falu felőli oldalon is van vegetáció így még az utat is elhagytuk egy kicsit de néhány  tucat méter után már jobb volt a helyzet.

Gyorsan elértük a horhót amiben ez a táj is igencsak gazdag, olyannyira, hogy pár éve a leomló löszfal egy tragédiát is okozott. Most itt is gyorsan le tudtunk ereszkedni, pár fa ugyan kidőlt de kit érdekelt, aztán a falun is átkelve megcéloztuk a református templom tornyát mivel a Ságváron leolvasandó kód ott található az egykori Római kori maradványok mellett.

Természetesen ez is rendben volt. Innen vissza sétáltunk a település főutcájára, és Siófokra buszoztunk ahonnan jó a közlekedés hazafelé. 

Ezzel a túrával tulajdonképpen elértük a túramozgalom végét de egy szakasz a hatalmas földvárakkal kimaradt így még egy túra vár ránk.

Az előző túrabeszámoló                           A következő túrabeszámoló