Mecseki Zöldtúra (Mecsekpölöske - Orfű)

Ismét belevágtunk a zöldbe. A stabil túramozgalmazó, pecsételő részleg mellett ismét köszönthettem új résztvevőket is, ezek szerint vonzó lehet a Mecsekben túrázni, 12 fővel indultunk és senki nem veszett el. Most egy kicsit nagyobb falat várt ránk mint eddig, kevéssel 20 km fölé ugrott a számláló a túra végére, ebből kb. 16 volt a zöld a többi egyéb kellemes vagy kevésbé kellemes szakasz :-) Mivel a Baranya megyei kis falvak egy részében a tömegközlekedés hétvégén eléggé hiányos így ezúttal kicsit korábban indultunk.

Ennek következmény volt, hogy reggel 7-kor már Mecsekpölöskén voltunk és dúskálhattunk  a szeszipari szolgáltató helyekben. Mi a reggeli kávénkat a Gatter Söröző című intézményben vettük magunkhoz. Megszemléltük a kis falut,már ami útba esett pld. az iskolával párosított templomot és előtte az Árpád kori romokat. 

A jelzések jól követhetőek voltak a falu szélén mégis egy mezőgazdasági telepre keveredtünk be, visszamentünk kikerülni de ha legközelebb valaki így jár nem kell meghátrálni a kerítésen van feljebb is kapu. Lassan felértünk az első magaslatra és a szép kilátású gerincen mentünk tovább. Néhány pince is volt az út mellett és egy szép nagy fekete kutyus is de nem ijedtünk meg mert Gabinak volt érvényes veszettség elleni oltása így Őt előre engedtük.  

A völgyben a K-i oldalon megcsodálhattuk Komló városát , míg velünk szemben és Ny-felé a Mecsek jellegzetes hegyeit láttuk. Gyorsan elértük a DDP-t ahol a piros és zöld jelzések egy keresztnél fonódnak, innen együtt mennek tovább Sikondára.

Egy kissé benőtt volt ez az út de jól követhető, gyorsan le is ereszkedtünk a kis üdülőfaluba és a tó partján a Kolossváry-sétányon letáboroztunk.

Kijelölt pecsételő helyünk a Vadász Presszó zárva volt és nem is tűnt úgy, hogy mostanában szeretne kinyitni. A Tó Büfé a horgászok szerint 10 óra körül ki szokott nyitni de ma nem szokott.

Körbe sétáltuk a tavat majd a sokcsillagos Ambient wellness hotelt céloztuk meg. Egy jó kávé jól is esett és mint fogyasztó vendégek a recepciónál meg is kaptuk a pecsétünket. Tény, hogy reggel a Gatterban három kávét adtak ennyiért de a kiszolgálást és színvonalat a pecsételés érdekében meg kellett fizetni. A sós mogyoró meg ingyen volt az asztalokon :-)

Sikondát elhagyva tettem egy kísérletet az általam korábban már látott Bányász forrás felkeresésére.   Nem kellett volna! Elég jó kis bozótosba sikerült bevezetni a csapatot, a forrás felé teljesen járhatatlan volt az út így következett a torony iránti navigáció a műholdak segítségével.

Sikerült is kiérni az erdőből bemásztunk egy villanypásztorral lezárt területre és ott már kényelmesen visszataláltunk a zöldünkre. 

Igaz a jelzés a villanypásztoron kívül volt de nem tartozott hozzá út!  Maradtunk is az őrzött területen és csak csendben abban reménykedtem, hogy nem szürke marha bikák legelőjére tévedtünk.

 

Valahogy így néz ki amikor a fotós felé szalad egy több mázsás jószág, a keresőben egész pici de amikor leteszed ..., a képet egy korábbi túrán készítettem. Tanulságként: nézd meg, hogy miért van a kerítés!

 

Már láttuk a 66-os országutat amin át kellett menni amikor szembe jött velünk a ménes. Gabi szerint lóra nem érvényes a veszettség elleni oltás és a kutya riasztóra sem reagáltak így csak mentünk,majd elvegyültünk, volt olyan túratárs aki még simogatásba is belement, mármint a lovat simogatta én viszont gyorsan kimásztam az emberek területére.

Rövid országúti séta után kereszteztük a megyének nevet adó Baranya patakot majd egy intenzíven felfelé lejtő úton haladtunk tovább.

A Nap már magasra hágott és neki is vetkőztünk de így is meleg volt még az árnyas fák alatt is.

Vágotpusztára tartottunk ami a Mecsek legmagasabban lévő lakott helye még ma is. 2 épületben laknak a többi hétvégi ház vagy rom.

A kis település előtt a régi temetőt is megnéztük. A haranglábnál megemlékezhettünk a Mecseki láthatatlanokról de a fő attrakció azért mégis a vízellátó rendszer volt.

Az 50 m-es ásott kút már elég tisztességesen mély de kristálytiszta hűs vize jólesett, mondjuk nem tudom milyen érzés lehet le és föl tekerni de majd legközelebb megpróbálom.

Pihenés, hűsölés után elkezdtünk ereszkedni Orfű irányába.  A jelzésünk egy kis ösvényen vezetett egy szép mély völgy  oldalában, egészen sötét volt ott az erdőben. Néhány kidőlt fa próbálta útunkat állni, de kevesen voltak.

Jó hosszú szakasz volt és a lejtőn ki is pihentük magunkat majd  megérkeztünk a Lóri házhoz. Ez volt a pecsételő helyünk, nyalókák voltak a kis dobozban kirakva így minden rendben volt, a ház zárva, de előtte a padok, asztalok ismét pihenési lehetőséget adtak.

Még egy nekifutás és megérkeztünk Orfű szélére a Mecsek Házához, a  büfé üzemelt a pecsét itt is rendben volt mehettünk tehát tovább.

Pár hete néhányan kihagyták a Vízfő forrás felkeresését így most direkt olyan útvonalon mentem, hogy ne legyen mód lemaradni, a forrás után más útvonalon mentünk be a faluba.

A Vízfő most is teljes erejével ontotta a vizet valóban nagyon látványos a Mecsek legnagyobb forrása. A vízimalmok és épülő vízimalmok csak kívülről kerültek megnézésre pedig állítólag megnyílt. Majd máskor megnézzük.

Pécsen keresztül immár harmadik alkalommal utaztam haza erről a szép helyről ezúttal ülőhely is jutott így nem volt probléma a buszon.

A Mecseki Zöldtúra korábbi szakaszai:

1. Árpádtető - Vasas
2. Árpádtető - Éger-völgy
3. Éger-völgy - Orfű

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Folytatjuk ...
 

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Mecseki Zöldtúra (Mecsekpölöske - Orfű)

---

Túratársunk, Sebestyén Gabriella felvételei:

Mecseki Zöldtúra (Mecsekpölöske - Orfű)

---

Túratársunk, Tóth Brigitta beszámolója és felvételei:

Mecseki Zöldtúra (Mecsekpölöske - Orfű)