Gemenci kéktúránkat a késő őszi napsütésben folytattuk és gyakorlatilag ezt
a tájegységet be is fejeztük. Ezúttal is Keselyűsnél kezdtük a gyaloglást csak
most a másik irányba.
A gáton aszfaltozott út vezet igyekeztem a szélén a füvön
menni mivel az kevésbé veszi igénybe a bokát. A terep késő őszi formáját mutatta
és kicsit hűvös is volt de ez egy ilyen gáttúránál sokkal jobb mint a nyári
napsütés.
Az első érdekesebb látnivaló a Szomfovai erdészház környéke és az itt
felállított Emlékhely volt, körbe néztük, fotóztuk és tovább ballagtunk.
Az egykori település emlékét őrző kápolnát a Gemenc Zrt. 2014-ben
készíttette Törő György szekszárdi fafaragó tervei alapján, akinek munkái
emlékhely falait díszítik.
A kápolna mellett álló tölgyfa lombjai alatt padokat és asztalokat talál a
megfáradt vándor.
Szomfova a feljegyzések szerint az egykori Asszonyfalva településről kapta
a nevét, mely itt állhatott, és amely a mai Gemenc területén belül valaha
létezett. A falu helyén ma már csak a két erdészház áll. A védtöltéshez közelebb
álló régi erdészház, mely az egyik legrégebbi épület Gemenc területén, a
valamikori falu templomának alapjára, romjaira épült 1830 körül.
Erre a túranapra csak egy pecsételőhely elérése volt a cél és 10 km után
sikerült is az igazoló pecsétet a Lankóci vízügyi múzeum kerítésénél
beszerezni.
Itt jól jönne egy pihenőhely, illetve a pecsét elhelyezése sem praktikus
mivel a drótkerítésen elég nehéz a pecsételés.
A régi szivattyúház épületét működő villanypásztor őrzi, vajon kitől, a
turistáktól? Az ablakon próbáltam befotózni de nem volt sikeres, így a belső
képeket kölcsön vettem, nem saját fotók.
A lankóci szivattyútelep és a kapcsolódó védelmi művek 1916-26 között
készülnek el. A gépházba 2 db nagyméretű centrifugál szivattyú került
beépítésre másodpercenként 1,6 és 2,4 m3 szállítási teljesítménnyel, melyek
nyomócsövei 900 és 1200 mm-esek. A két nyomócsőből a víz egy 1500 mm átmérőjű
közös csőbe került, ami a töltés alatt juttatta vissza a vizet.
A szivattyúk Ganz és Társa-Danubius Gépgyárban készültek. A szivattyúkat 2
és egy 3 hengeres függőleges elhelyezkedésű, Sulzer rendszerű Diesel motor
hajtotta közvetlen, merev tengelykapcsolattal 170 percenkénti fordulatszámmal.
Sulzer-Diesel motorokhoz 2 db indítólevegő és 1 db befúvólevegő légtartály
tartozott. A 80 báros sűrített levegőt kétfokozatú kompresszorok biztosította. A
diesel motorok a budapesti Láng Gépgyár Rt-ben készültek. Az épület, a gépek,
berendezések ipartörténeti értékkel bíró emlékek.
Az AK Gemencen átvezető szakasza itt ismét elkerül egy megnézésre érdemes
helyet. A közelben található a Rezéti Holt Duna egyik tóvá szélesedett része és
egy kedves kis tanösvény ami a Molnárkáról kapta a nevét.
Itt is van egy madár
megfigyelő kilátó torony de most annyira alacsony a vízszint, hogy a tó
gyakorlatilag majdnem teljesen kiszáradt. Az egykor szebb napokat látott tó
nevéről és korábbi rendeltetéséről az információs tábla ad felvilágosítást. A
Rezéti Dunáról, ami annak idején a főág volt télen ide hozták be a hajómalmokat
ezért lett a neve Malomtelelő.
Gemenci erdei vasút sínpárja ezen a részen már szép fényes és ez jelzi is,
hogy használatban van. Az őszi téli menetrend szerint Pörbölyről eddig
közlekednek a kisvonatok.
A K+ jelzésre kanyarodtunk és ezen tértünk vissza a kéktúránkra egy szép
gomba csokrot is találtunk de meghagytuk másnak.
Érdekes és nagyon hasznos az a tájékoztató szöveg amihez hasonlót még sehol
nem láttam az erdőkben! A túrázókat tájékoztatja a segélyhívás módjáról valamint megadja,
hogy melyik irányba lehet tovább indulni segítségért és az milyen távolságra
van. A 112-es vészhívó PIN-kód használatát is leírják , szerintem sokan nem is
tudnak erről a lehetőségről.
Lassi megállóhelynél egész komoly turistacsalogató telep épült ki, látszik,
hogy nagy létszámra készítettek padokat, asztalokat és egy nagy gyerekjátszótér
is van itt.
A látnivalók közül a Halászati Múzeum a leglényegesebb.
A Gemenc Zrt. Pörbölyi Ökoturisztikai Központjából félórás erdei
vonatozással érhető el az egykori erdészházból kialakított bemutatóhely.
Az állandó kiállításnak helyt adó épület egykor a kerületvezető erdész
szolgálati lakása volt, aki egész évben itt lakott a családjával.
Ma itt halászati bemutatóhelyet, ill. pihenőparkot (erdei játszótérrel,
nagy esőbeállóval, kiépített tűzrakó hellyel) találunk.
A kiállítás betekintést enged az ártéri és a dunai halászok mindennapjaiba,
bemutatja használati tárgyaikat, halfogó szerszámaikat – felelevenítve
ünnepeiket is. Megismerhetjük a gemenci vizek halait, a híres bajai halászlé
elkészítési módját is.
A Rezéti-Duna nagy kanyarja mellett együtt halad a kéktúra és a kisvasút
nyomvonala.
Információs táblák, pihenő helyek bőven vannak ezen a területen, és
lassan elérjük Pörbölyön, az Ökoturisztikai Központot, ahol a kéktúra egy nagy
kanyart vesz és a továbbiakban a Vén-Duna mellett haladva éri el a Bajai hidat.
Túránkat most Pörbölyön megszakítottuk így még egy rövid kisvonatozásra is volt
időnk, majd a MÁV szolgáltatását igénybe véve a kisvasút után a nagyvasúttal
érkeztünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése