Hajnali 4-kor még sötét van. Amikor "csörögtek" az ébresztő telefonok azt 
gondoltam tévedés, de nem.  Akkor kellett kelni és 5-kor már a vasútállomáson 
voltam a túrakiírásnak megfelelően és összesen 7-en indultunk volna erre a 
szépnek ígérkező egyesületi túrára.  A túravezető sporttárs is megérkezett, 
gyanús volt a vasalt nadrág és a csomagtalanság, nem is tétovázott sokáig, 
közölte, hogy a túra elmarad mert fáj a lába és különben is valaki terhes és 
bármikor szülhet stb.  
Túl sokat nem értettünk az indoklásból és az akkori  gondolataink nyilván 
nem publikusak most sem! Még a 18-as piros karikával sem. :-) Mindez hajnali 5-kor 
derült ki ott a vasútállomáson! Nyilván egy túravezető tudta volna, hogy ilyen 
esetben hogy kell időben eljárni , mint értesültem róla néhány tagtársat még
sikerült telefonon lebeszélni. 
No hát mi heten nem azok közé tartoztunk akik elriadnak egy ilyen 
elbaltázástól, akit meg sikerült lebeszélni az magára vessen.
Mivel az egyesületi túra elmaradt magán túrát viszont bármikor bárki 
szervezhet el is indultunk és a lehetőségekhez képest megnéztük a tervezett 
látnivalókat és haza is értünk épségben. 
Az eredeti túra kiírás logisztikáját sem tudom nagyon dicsérni csupán 
javaslom, hogy aki kitalálta, hogy egy 8-10 km-es túrára ennyi idő szükséges az 
üljön ki 3 órán keresztül 35 fokban a napra és várja a vonatot! Elég lett volna 
a korábbi túrakiírást elolvasni és akkor nem indultunk volna feleslegesen 
korán!
| Származási hely: Délvidéken | 
Jó félórás pihenő után felmentünk a közeli Szent Mihály-hegyre a 
kápolnához.  Szépen felújították, a belsejét is megnéztük, a kilátás is jó, az 
itteni geoládát is sikeresen begyűjtöttük majd  leereszkedtünk a település másik 
nevezetességéhez a Fesztunghoz. Ez egy erődített hely volt a 48-as szabadságharc 
idejében , az egykori sáncok ma is szépen látszanak. 
Őrtilosra visszatérve teljesen véletlenül ismét útba esett ugyanaz az 
egység és ismét sikeres volt a frissítés. Ebédszünetet is tartottunk itt majd a 
soklépcsős zöld sáv jelzésen lementünk a Dráva partra. Itt a Mura torkolata után 
kevéssel, az árnyékos öreg fák alatt  a Dráva néven egyesült folyó partján több 
órát is várnunk kellett a vonatra. Mivel a jegyeink megvoltak nem utazhattunk 
haza Nagykanizsán keresztül, pedig arra sok vonat ment, onnan pedig jó a busz 
közlekedés is Kaposvárra. Ha valaki legközelebb erre akar túrázni akkor 
Nagykanizsán át érdemes tervezni az utazást! Gyorsabb és gyakoribb is!  
Zrínyi-Újvár 
A török megszállás utolsó évtizedeiben Csáktornya és Légrád várai 
jelentették a nyugati végek védelmét, de a védvonal Kanizsával lett volna 
teljes. Sajnos Kanizsa már török kézen volt. Zrínyi Miklós horvát bán, egyúttal 
a magyar haderő fővezére látta, hogyha megkísérelné a visszafoglalását, akkor 
szükség esetén a Légrádra történő visszavonuláskor a Mura nehezen leküzdhető 
akadályt jelentene. A veszélyes helyzet megoldására a Mura bal partjáról hiányzó 
erődítmény építését határozta el, megelőzve a kanizsai pasát, akinek ugyanez 
állt szándékában.
A munkálatok 1761-ben kezdődtek meg, és két év múlva már állt is a főleg 
földvédművekkel erődített Zrínyi-Újvár. A törökök érzékelve, hogy Zrínyi a mi 
számunkra legjobban választotta ki a helyszínt, azonnal kifogásolták a Habsburg 
királyi udvarnál az építkezést, hivatkozva arra, hogy az érvényben lévő 
békekötés nem teszi lehetővé új védelmi létesítmények építését. Az udvar 
rosszallása ellenére Zrínyi eltökélten megvalósította célját.
A törökök Köprülü Ahmed vezérletével 1664. június másodikán megkezdték több 
mint 50 ezer fős sereggel Zrínyi-Újvár ostromát. A kis költséggel létrehozott, 
mégis erős vár június 30-ig tartotta magát. A közelben tartózkodó 
Montecuccoli-féle sereg ugyan nehezítette az ellenség dolgát, de súlyos vezetési 
hiányosságok miatt nem tudta felmenteni a várat: a szervezetlen, nem megfelelő 
fegyverzetű, éhező csapatok erre alkalmatlanok voltak. A mocsaras, patakokkal és 
tavakkal szabdalt terep nem is volt megfelelő roham indítására.
Az ostrom így török szempontból sikerrel járt; az addig hősiesen küzdő 1500 
fős védősereg, amely nagyobbrészt német zsoldosokból meg horvát és magyar 
hajdúkból állt, a törökök bosszújának áldozatául esett.
Zrínyit igazolták a később történtek: Zrínyi-újvár kiesése után a török 
offenzíva egészen a Rába vonaláig kiterjesztette a hódolt területeket.
Szent Mihály-hegy és templom
A templom előtti térről felejthetetlen kilátás nyílik a hegyek lábánál 
kezdődő folyóvölgyre, az ott kanyargó nagy folyóra (különösen lombhullás utáni 
időszakban) és Horvátország vidékeire, a háttérben kéklő Bilo 
hegyvonulatra.
Az elpusztult középkori falu pálos kolostorának maradványaiból épült 
1740-ben a Szent Mihályról elnevezett kápolna, amelyet 1763-ban bővítettek 
templommá barokk stílusban. Végleges méretét az 1823-as felújításkor nyerte el, 
ekkor épült új tornya is. Nevezetes búcsújáró hely, amelyre a horvát hívek is 
nagy számban látogatnak Mihály-napi búcsúk alkalmából (szeptember 29-ikéhez 
közel eső hétvégeken). Ez az esemény 1993. óta a határok nélküli barátság 
napjává, valóságos népünnepéllyé is vált több ezer résztvevő számára. A 
kétnyelvű mise után a két ország környékbeli kulturális egyesületeinek sokszínű 
műsorai és a vásári forgatag teszi emlékezetessé a napot. A két ország hatóságai 
erre az alkalomra -és Anna napi búcsúkor is- határnyitással könnyítik meg a 
Légrád-környékiek utazását; a komp egész nap ingázik a két part között.
Fesztung
A Drávát kísérő magaspart őrtilosi szakaszának egyik legszebb panorámát 
nyújtó pontján található a Fesztung, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 
emlékhelye.
Amikor Jellasics horvát bán 35 ezer fős hadserege 1848-ban átkelt a Dráván, 
Őrtilosnál tucatnyi önkéntes állta sikeresen az útját, míg meg nem érkeztek 
Perczel Mór honvédei. Akkoriban még jóval több horvát élt a folyó magyarországi 
oldalán, akik Jellasicsot ellenségnek tekintették. Ma is láthatók azok a 
földsáncok, amiket ástak az itteni ágyúk védelmére. A korabeli hadijelentésekből 
kiderül, hogy Perczel Mór személyesen vezényelte a magyar sereget. 
Mura - Dráva
| Származási hely: Délvidéken | 
A Duna-Dráva-Mura bioszféra-rezervátum mintegy 631 ezer hektárnyi területet 
ölel fel. Ez az egyik legnagyobb szinte még érintetlen természeti terület a 
Duna-medencében. Az Ausztrián, Szlovénián, Horvátországon, Magyarországon 
átfolyó Dráva, a Mura alsó szakasza, valamint a Dráva torkolat feletti Duna 
szakasz Európa ökológiailag egyik legegységesebb összefüggő folyórendszere. A 
folyók egy 700 kilométeres zöld övet formálnak, összekapcsolva az öt ország több 
mint 1 millió hektáros, természeti és kulturális szempontból különösen fontos 
területét, így szimbolizálva azok egységét. A három folyó az emberi 
beavatkozások ellenére bámulatos biológiai sokféleségnek, és olyan ritka, 
természetes élőhelyeknek nyújt otthont, mint az ártéri erdők, szigetek, kavics- 
és homokzátonyok, mellékágak és holtágak. 
 Mindhárom folyó partján vannak olyan, szinte még háborítatlan 
partszakaszok, ahol különleges fajok találnak menedéket. A régió különleges 
szimbólumai a vízimadarak. A biológiai sokféleség megőrzése mellett a folyók és 
ártereik létfontosságúak az itt élő emberek számára is. Kiterjedt és nyílt 
árterekre nagy szükség lenne mindenütt, hiszen ezek csökkentik az árvízveszélyt 
és hozzájárulnak a jó vízminőséghez. Ez különösen lényeges az ivóvíz, az ártéri 
erdők és a talajvízháztartás szempontjából, valamint rekreációs célokat is 
szolgál. A stabil halállomány pedig nemcsak a vízimadaraknak, hanem a horgászok 
számára is fontos tényező.
| Délvidéken | 
 

 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése