A szafari szuahéli szó, jelentése: utazni. Amikor Afrikában utazgatni sikké
vált, az európai és amerikai turisták kedvét úgy hozták meg az effajta
utazáshoz, hogy a szállások extra kényelmesek és luxus felszereltségűek voltak,
a puha fekhelytől kezdve a szőnyegekig és régiségekig. Modern formája
megvalósítható egy sátorban, egy kertvégi lakban, néhai sufniban vagy akár egy
lakókocsiban, kisbuszban és egy valaha szebb napokat megélt karavánban, a
lényeg: a kényelem és a stílus!
Az előző idézet talán a hivatalos megfogalmazás lenne, valójában az afrikai
vadászatok is a szafari kategóriába tartoztak/tartoznak ma is. Az én
értelmezésemben inkább az a célja ezeknek a turista szafariknak, hogy a
lehetőségekhez képest élet közeli helyzetben mutassák be az afrikai
állatvilágot. Természetesen egy igazi szafari az több napos és általában a
nemzeti parkok területén tartják őket, ilyen például a Krüger Nemzeti Park ami
Dél-Afrikán kívül Zimbabwe és Mozambik területére is átnyúlik.
Az én kis nyaralásomba kisebb szafarik fértek bele és valójában számomra ez
bőven elég is volt. Az ország területén több féle módon igyekeznek megmutatni a
helyi állat és növényvilág sokszínűségét. Nem kell igazán messze menni, elég ha
az ember körülnéz a lakhelyén és máris találkozhat néhány - a helyieknek
természetes - ám nekem már új és érdekes állat és madárfajjal.
Békés kis kígyóról, gekkóról már írtam de az egyik legérdekesebb egy madár
volt amelynek a helybeli elnevezése HADIDA.
Mindenhol ott vannak, mindenhol
sokan vannak és nagyon hangosak. Ez a madár a kacsánál nagyobb a libánál talán
kisebb és nagyon jól tud repülni.
Az ibiszek családlába tartoznak. Viszonylag
közel lehet menni hozzájuk, megszokták az embert és tevékenységük is hasznos.
Hosszú, kissé görbe csőrükkel akár 10 cm mélységből is ki tudják szedni az
élelmüket a földből. Ez azért veszélyes tevékenység mert ha pillanatok alatt nem
tudja a csőrét kihúzni a földből és elrepülni akkor a labradorok nagyon büszkén
oda teszik őket a küszöbre.
Az állatvilágot sok féle módszerrel igyekeznek bemutatni. A tengeri
élővilágot pld. a már általam is említett Ushaka Marine World parkban tudjuk
megnézni Durban városában vagy lehet bálna, delfin vagy akár cápa lesre is menni
kis hajókkal. Mivel a programunkat Borkához igazítottuk inkább a békésebb és
biztonságosabb lehetőségeket kerestük.
Vannak egy egy fajra specializálódott un.
farmok. pld voltam lepke farmon és krokodil farmon is de itt sok kígyót és más
egyéb hüllőt is bemutattak.
Közelről is megnéztem a fekete mambát, nem is fekete és nem is tetszett.
Ezek az általunk megszokott állatkertekhez hasonlóak de az állatok élettere
sokkal nagyobb mint a ketreclakós városi állatkertekben.
A macska félék
bemutatása általában csak teljesen zárt és felül is fedett kifutóval lehetséges,
mivel a kerítésen is fel tudnak mászni és kiugrani, a párducok pld. nagyon nem
szeretik a bezártságot.
A szafari parkoknak általában van egy állatkert jellegű része és a valódi
szafaris rész ahova kizárólag autóval lehet bemenni.
Sok helyen van mód az
állatok etetésére, simogatására pld. kis oroszlánokhoz is bementünk aztán nagyon
gyorsan ki is jöttünk mert az egyik vendég nadrágját nagyon komolyan elkezdte
lehúzni a kis 50 kg-os bébi oroszlán.
Lehet a park saját szafaris autójával is
menni, kétségtelenül más a hangulata egy nyitott autón utazni, úgy, hogy minden
sarkán egy puskás kísérő is van, mint a saját zárt autónak.
Mi ez utóbbit választottuk, a kapunál a jegyvásárlással együtt kaptunk térképet és azt kellett
követni, a békésebb (értsd nem emberevő) állatok között nagy élmény volt autózni
több helyen az út közelébe csalogatták őket némi kihelyezett kajával így aztán
nagyon sok antilop, gazella, bölény, bivaly, varacskos disznó, strucc és a
meglepően békés orrszarvú is közelről nézegethető volt.
Fotózás miatt csak
résnyire lehetett az ablakot leengedni de a veszélyes helyeken még annyira sem.
Érdekes volt, hogy a hatalmas szavanna területen a ragadozóknak fajonként külön
területük volt dupla elektromos kerítéssel és a kapun az autók is csak
zsilipelve juthattak át nehogy kiszökjenek az állatok.
A kapuknál az úton
keresztben is több méteren át vízszintesen kifeszített elektromos vezetékeken
kellett áthajtani. Ez a kerítés rendszer nyilván nem csak az emberek hanem a
békés állatfajok védelmét is szolgálta mert az oroszlánok, gepárdok, vagy akár
az afrikai vadkutyák is nagy falkákban éltek a területükön. Őket etették is amit
a szerencsésebbek láthattak is az autókból. Oroszlánéknál jól megfigyelhető
volt, hogy ki az úr a háznál azaz ki ehet előbb.
Nagy élmény volt, hogy egy
mocsaras, tavas részen mozgásban lévő vízilovakat is láttunk. Korábban is
láttunk kettőt a sárban dagonyázni de órákig nem mozdultak csak a szemét
mozdította az egyik amikor egy madár közel ment hozzá. A tóban viszont békésen
fürödtek, fújták a vizet és szépen kisétáltak az erdőbe, mi pedig szájtátva
néztük.
Találkoztam kedvenc madarunkkal a gólyával is, békésen elvolt a vele együtt csipegető kék daruval, ami Dél-Afrikai Köztársaság nemzeti madara. Szép, nagy, kecses, látványos, de azért mégsem gólya.
Afrika állatvilága nagyon látványos, kicsit ebbe is bele "kóstoltam" de talán elég is volt, gyerekeknek viszont egyértelműen nagyon
érdekes még ha Borka be is bújt a mama mögé amikor a strucc közelről ránézett.
További beszámolók a föld másik oldaláról:
Még több fotó, katt a kis képre:
Szafari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése