Gauteng megyében, Johannesburgtól É-ra kb. 40 km-re található ez a
nevezetes barlang rendszer a Sterkfontein Caves, mely egyike a Dél-Afrikában lévő Világörökségi
helyeknek. A terület egy mészkő fennsík, pontosabban dolomit anyagú ahol a
modern bányászat kezdetekor az 1890-es években bukkantak először régészeti
szempontból értékesnek tűnő fosszíliákra.
A paleontológiai vizsgálatok gyorsan bebizonyították, hogy a talált ősember
maradványok tudománytörténeti szempontból nagyon jelentősek. Raymond Dart és
Dr. Robert Broom a Witwatersrand Egyetem kutatói kezdték meg a komolyabb
vizsgálatokat és ásatásokat 1936-ban amikor először találtak
Australopithekus maradványokat.
A II. vh. megszakította a kutatásokat de a háború után folytatták a
feltárást és 1947. április 18.-án Robert Broom és John T. Robinson
megtalálta a világszenzációként számon tartott Australopithecus africanus
koponyát akit "Mrs. Ples" névre kereszteltek. A lelet kora a modern vizsgálatok
szerint 2,15 millió év. A folyamatosan végzett ásatások során Ronald J.
Clarke 1997-ben egy szinte teljes csontvázat tárt fel melyet szintén
Australopithecus maradványként azonosítottak. A lelet neve "Kis láb" volt. Ez
abból ered, hogy először az egyik lábát találták meg még 1995-ben. A lelet
egyértelműen két lábon járó de még egészen kicsi agykapacitású - 485 cm3 -
előembertől származik. A terület védettségét a feltárások nagyon is indokolták
ugyanis napjainkig közel 500 emberi maradványt tártak fel a
barlangrendszerekben.
Miért is van ennyi maradvány a barlangokban, hiszen nem ott éltek mint
máshol ez előfordult? Dél-Afrika ezen középső területe 1200-1600 m magasan van
egy hatalmas plató. A magassága miatt az éghajlata nagyon kedvező, nincs nagyon
hideg tél és nincs nagy nyári forróság sem így a térségben az egyik legkiválóbb
élőhelynek tekinthető és néhány millió éve sem volt ez másként. Nem véletlen,
hogy a két legnagyobb város Pretoria és Johannesburg is a térségben található.
A fennsíknak ez a része dolomit mészkő és a barlang rendszer szinte kivétel
nélkül függőleges akna barlangok kb. 60 - 100 m közötti mélységgel. Ezek a
barlangok víznyelők formájában sok helyen vezetnek ki a felszínre és az
ősemberek egyszerűen beestek a barlangokba.
A térségben két helyen is van kiépített és látogatható barlangrendszer,
melyek a föld alatt összefüggőek, pedig néhány 10 km-re vannak egymástól. Kevés
információm volt a barlangról, unokám is járt itt Ő mesélt róla illetve láttam
korábbi képeket is szóval egy könnyed föld alatti sétára számítottam amolyan
kultúrista módon. Hát ez nem jött be!
A lakatlan köves/füves pusztaságban a szavannában áll a látogató központ
melyet a már megszokott módon csak autóval lehet megközelíteni. A parkolóban ott
állt a "mi autónk" ráadásul ugyanolyan fehér színben mint az enyém. Támadt is
némi honvágyam ami gyorsan elmúlt.
A jegyárak itt is elég borsosak de a nyugdíjas jegyet itt is ismerik és sokkal nagyobb a kedvezmény mint nálunk. Bár igazolásom nem volt de a papa hallgatott és csak bólogatott , hogy az igazolás otthon maradt így élvezhettem a kedvezményeket.
A jegyárak itt is elég borsosak de a nyugdíjas jegyet itt is ismerik és sokkal nagyobb a kedvezmény mint nálunk. Bár igazolásom nem volt de a papa hallgatott és csak bólogatott , hogy az igazolás otthon maradt így élvezhettem a kedvezményeket.
Akkor sem fogtam még gyanút amikor elkezdték kiosztani a sisakokat. Pedig
kellett volna. Érdekes volt, hogy mindenki kapott egy hajhálót is mellyel nem
minket védtek hanem a barlangot. Nyilván volt rá okuk, hogy feltételezzék, hogy
a hajról élősködők kerülhetnek a barlangba. Sokan voltak és a sorbaállás alatt
néhány vidám szelfit is tudtunk készíteni.
André tudhatott valamit mert elment kávézni, nem jött be velünk. Kis csoportokban indultak a vezetett túrák először a látogatóközpont múzeumát néztük végig amely a feltárásokat és a maradványok másolatait mutatta be majd egy tanösvény szerű útvonalon értük el a barlang bejáratát.
André tudhatott valamit mert elment kávézni, nem jött be velünk. Kis csoportokban indultak a vezetett túrák először a látogatóközpont múzeumát néztük végig amely a feltárásokat és a maradványok másolatait mutatta be majd egy tanösvény szerű útvonalon értük el a barlang bejáratát.
Több szép kivitelű tábla és egy érdekes napóra is útba esik majd
elértük a lépcsőt. A bejárat mesterséges mivel a barlang minden ismert bejárata
függőleges volt így a sziklába egy ferde járatot robbantottak ahol elég meredek
lépcsőn ereszkedtünk le a mélybe.
A világítás számomra kevés volt lámpát nem hoztam, így időnként nehezen
tudtam ereszkedni de aztán leértem.
A sisak koppanása jelezte, hogy bizony szükség volt erre. A függőleges aknák alul össze értek nyilván ahol kellett könnyítettek a járhatóságon így alakult ki a kanyargós nagyjából vízszintes járat.
A sisak koppanása jelezte, hogy bizony szükség volt erre. A függőleges aknák alul össze értek nyilván ahol kellett könnyítettek a járhatóságon így alakult ki a kanyargós nagyjából vízszintes járat.
Főleg a bejárat utáni szakaszon több helyen látszott fény a magasban
ilyen nyílásokon zuhantak be az ősemberek is.
Az a járat ahol a legfontosabb
maradványokat találták ráccsal le van zárva de a bejárható szakaszon is
látszott, hogy napjainkban is folyamatban van a régészeti feltárás. Lassan
leértünk a barlang rendszer legmélyebb pontjára ahol egy kis tó formájában
elértük a vízszintet.
Cseppkő barlangban jártunk de a cseppkövek nagy része le
volt törve csak a csonkokat láthattuk. A tó után még tovább kanyarogtunk a
sötétségben majd jött a "fekete leves". Mondta az idegenvezető, hogy
egy alacsonyabb szűkületen kell átmenni. Először csak lehajoltam aztán még
jobban lehajoltam, majd leguggoltam, miközben Borkáék vidáman elhúztak tőlem.
Aztán már annyira szűk volt a járat, hogy se előre se hátra. Rossz volt a
technikám így megszorultam, a levegőm is elfogyott szóval nem volt kellemes az a
helyzet. Közben elölről hívogattak, ebből tudtam, hogy mennem kéne és hát
mögöttem is voltak jó páran akiket akadályoztam a járatban. Aztán sikerült végre
ténylegesen térdre ereszkedni és négykézláb úgy tűnt elférek. A nyakamban lógó
kis táska a nedves kövön csúszott a térdem a rövid nadrágban csupaszon volt de
végül is sikeresen átértem.
Ismét kiegyenesedhettem és levegőt is kaptam, némi
pihenés után még kb. 300 lépcső várt ránk és lassan elértük a felszínt. A
kijárat egy magasabb dombocskára vezet így kifelé több volt a lépcső mint
befelé.
Jó volt újra napfényt látni. A tanösvény folytatódott és egy híd
rendszerről lenézhettünk abba a víznyelőbe is ahol az ősök feltehetően
bepotyogtak. Még egy kis séta és vissza értünk a látogatóközpontba ahol
kifújhattam magam. Egy afrikansz kifejezést is megtanultam ezen a
barlangtúrán: "fok dit".
További beszámolók a föld másik oldaláról:
Még több fotó, katt a kis képre:
Sterkfontein Caves
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése