Zselic Turistája 6/1.

A túramozgalom ezen szakaszát két túrával járom be, ez az első Gödrekeresztúr - Sárkánytópuszta - Szalacska - Nagyberki útvonalon.

Érdekes dolog ez a Zselic Turistája túramozgalom. Örülök annak, hogy rámozdult  megyénk természetjáró egyesületének jelentős része és a túrakiírások, túrabeszámolók , fotók alapján látom, hogy sokan járjátok a Zselicet.  

Kicsit érdemes azért átgondolni némelyik útvonalat hiszen arról szinte mindenki megfeledkezik, hogy elődeink 60 évvel ezelőtt nem járhatták azokat a turistautakat amiket mi most napjainkban. Somogyban 1959-ben gyakorlatilag nem volt jelzett út csak elképzelések, melyek megvalósítása az elkövetkező években történt.

A 7 útvonalból legalább 3 olyan ahol ha csak részben is de el kell szakadni a mai jelzett utaktól. Persze ez nem kötelező, hiszen mindenki a saját igénye alapján eldöntheti, hogy merre akar menni. 

A túramozgalom célja az is, hogy felismerjük, megnézzük melyek voltak azok a turista célpontok ahova elődeink egy emberöltővel ezelőtt elindultak. 

A 6.-os útvonal Mosdós – Sárkánytópuszta – Szalacska – Nagyberki az egyike azon útvonalaknak ahol egyértelműen a jelenlegi jelzésekről érdemes kicsit letérni ha érdekel bennünket mi s volt 60 éve a Zselicben. (Hasonló természeti értékkereső lehetőség még Sasrét környéke és a Kaposgyarmat – Hajmás – Szentbalázs útvonal is)

A túramozgalom kiírásában benne van, ez úgy működik mint egy becsületkassza. Nem csap be engem senki azzal ha nem járja végig az ajánlott helyeket és csak a markát tartja majd a jövő évi Emléktúrán. Valójában magát csapja be de erről meg nyilván nem is tud én meg le...... 

Annak idején amikor próbáltam előkeresni ezeket a régi útvonalakat  több olyan túrakiírással is találkoztam ahol a 6-os szakaszt két részletben, két túrával járták be. Ezek a túrák Gödre valamint Nagyberki  vagy Mosdós között vezettek.  Az irány tetszőleges és a túrák Gödre – Sárkánytópuszta között azonos útvonalon mentek ott viszont vagy Mosdós vagy Nagyberki felé ágaztak el.

Engem érdekelt, hogy merre is járhattak annak idején a turisták és próbáltam kinyomozni , hogy létezhet e ma is az az útvonal. Mivel annak idején jelzések még nem voltak, az erdei utak száma is lényegesen kevesebb volt nyilván a településeket összekötő földutakat használták a túrázók is. A pusztákról a terményt szekerekkel hordták tehát nyilván nem erdei ösvényt kell keresni.

A műhold felvételek átnézése egyértelműen mutatott egy jól járhatónak tűnő földutat Gödrétől északra ami a keresett helyre és irányba vezet ma is. Ez nem jelzett turistaút, GPS-el most fel is mértem, így várhatóan a turistautak térképre is felkerülhet. 

Autóbusszal mentünk el a Gödre Kiskeresztúri elágazás megállóig, itt ért az első meglepetés ugyanis a buszmegállóban a SEFAG hirdetménye alapján a területen erdőlátogatási korlátozás van. (honlapjuk szerint nincs) 9 óra után már szabad túrázni így nem vacakoltunk, besétáltunk a faluba, szép nagy és rendezett porták vannak itt a tetőn és nagyon szép a kilátás a Mecsekre, a Misina, a  TV torony is jól látszik.
A faluban egy németjuhász mamával és két játékos kölykével is találkoztunk  aranyosak és főleg békések voltak. Észak felé hagytuk el a falut majd egy kis szántóföldi szakasz után gyorsan elértük az erdőt. Az út széles és jól járható volt egy helyen favágás volt folyamatban de mellette simán el lehet menni.  Aztán ahogy elhagytuk a stílfűrészek hangját megkezdődött az a hang ami elkísért bennünket végig a túra erdei szakaszán. A szarvasbőgés. Hallottam már de ilyen intenzíven , hangosan és órákon át folyamatosan sosem.  Ahogy közeledtünk az egykori pusztához az út is füvesebb lett, de jól haladtunk, a vegetáció az nyár végén, ősszel mindenhol ilyen.

 Látszik, hogy ezen az úton nincs már átmenő forgalom, minek is lenne a puszta halott. Az egykori széna/szalma tároló épület az út mellett ma is jól látható itt illetve ettől északabbra gazdasági épületek voltak. Maga a “falu” ott volt az épületektől NY-ra itt egy jól járható  út vezet be az erdőbe. Az egyoldalas utca épületei a D-i – baloldalon voltak. Az összeomlott vályogházak helyét csak kis dombocskák jelzik illetve erdővel benőve ma is áll az a téglából épített tabernákulum oszlop ami nyilván a település szakrális helye volt.  A földúttól talán 10 méterre van, be lehet mászni odáig meg is tettük hiszen ezt kerestük.

Itt állt valaha az a kis település ami  Gróf Palavicini Ede birtoka volt. A Gróf  1892-ben épített kastélyt Mosdóson , Sárkánytópusztán halastava volt.  Az 1960-as években még használták a puszta gazdasági épületeit, baromfi telep működött itt. A nehéz megközelíthetőség miatt a terület természetesen elnéptelenedett és kihalt.

A Szalacskai-hegy és a halomsírok is nyilván itt voltak már a túramozgalom indulásakor így a korabeli turistákat követve mi is felkapaszkodtunk a dombra. Erre két jelzett út is vezet most a zöld és piros sáv. Ez utóbbi keresztez egy bekerített csemetést de van rajta nyitható kapu amit természetesen illik bezárni. A két jelzés egyesül és így éri el a gerincet ahol most pihenőhely és információs tábla is van amiből a halomsírokról kaphatunk információt. 

Itt is ki van helyezve egy vadászatra figyelmeztető felhívás a helyi vadásztársaságtól. Idáig tartott a szarvasbőgés is, a pincék közelébe már nem jöttek be a bikák. A képek között van egy kis videó abban hallható is egy kicsit.

Nagyberki szőlőhegyén keresztül a Szent Antal kápolna mellett vezet az út tovább ez most P+ jelzést kapott. A hegyről leereszkedve  aztán a közlekedési lehetőségek függvényében vonattal vagy autóbusszal tudunk Kaposvárra visszautazni. 

Szép útvonal ez, a Mósdósi ágat a Vigadó-heggyel egy másik túrán nézem meg Gödrekeresztúrtól Nagyberkiig a túra kb.  15 km a kitérők függvényében. 

---

Még tobb fotó, katt a kis képre: