20 kétlábú és 3 négylábú túrázó a Mesztegnyői
Erdei Vasút luxus kialakítású és jól befűtött különvonatával utazott a Belső-Somogy mélyére Kakpusztára.
A szemerkélő eső csak jót tett a homokos
talajnak, legalább nem porzott. A kellemes kisvonatozáson kívül a Tőzike
tanösvény végigjárása és ennek a kis védett, kora tavaszi virágunknak a
feltalálása volt a fő célunk.
A tavaszi tőzikét arról lehet megismerni, hogy
messziről olyan mint a hóvirág közelről pedig belelóg a lába a mocsárba, szóval
szereti a nedves helyeket.
Miután sikeresen felderítettük őket messziről a
megközelítés nem minden esetben volt egyszerű de azért néhány fotó erejéig közel
engedtek magukhoz.
A legegyszerűbb az volt, hogy ha Brigit figyeltük, ahol ő
leguggolt ott volt valami természeti csoda, melyről Túrabeszámolójában emlékezett meg.
Nem szerepelt az előzetes
programban de annyi állatot még talán sosem láttam mint ma ezen a túrán.
Rengeteg szarvas, őz, és mindenféle méretű vaddisznó szaladgált körülöttünk és a
rengeteg pata nyom alapján biztos, hogy sokan laknak itt az erdőben.
Az
Aranyos-patak áradóban volt, mellette vezet a tanösvény néhány kilométeren, ez
volt az útvonalunk legszebb része. Minden természetjáró ismeri azt a nagyon szép
természetfilmet amely Mese a somogyországi patakgörbítőkről - címen vált
ismertté. A film az Aranyos-patakról is szól! (Ha nem láttad pótold be ÉRDEMES! )
Bokáig járhattunk a medvehagymában
majd a Lencseni-tónál is szerencsénk volt.
Éppen nem volt ott senki így
kényelmesen körülnézhettünk a területen bár ez magánterület tehát ne kövesse
senki a példánkat ha nincs erre engedélye!
A kéktúra mentén néhány éve még több öreg fenyőt láttam gyanta csapolás jeleivel. Most sajnos egyet sem láttunk van viszont egy viszonylag friss tarvágású terület az út mentén. Lehet, hogy ez az érdekes múltbéli emlék is az enyészeté lett? A fotó a 2012-es RP-DDK vándorláson készült.
A széles, homokos
úton az RP-DDK útvonalán mentünk vissza Kakpusztára ahol már toporogva várt
ránk a vonatunk.
A jó melegben ismét kényelmesen utazhattunk vissza Mesztegnyőre
ami a kéktúrának is pecsételő helye.
Mi a faluház pecsétjét használtuk, a
kisvonat van rajta.
Megjegyzés: Az általam felrakott kép alapján a vasútbarátok egyből kiszúrták, hogy a Mesztegnyői kéktúra pecsét az Almamelléki erdei vasútat ábrázolja. A mozdonyok ugyan egyformák de eltérő nyomtávval. A zárt kocsik műszaki kialakítása és festése teljesen eltérő. Ez van, teljesen igazuk van! Az alábbi képet Almamelléken csináltam.
Köszönöm a túrát, és külön köszönet Marikának a kényelmes és biztonságos fuvarért!
Megjegyzés: Az általam felrakott kép alapján a vasútbarátok egyből kiszúrták, hogy a Mesztegnyői kéktúra pecsét az Almamelléki erdei vasútat ábrázolja. A mozdonyok ugyan egyformák de eltérő nyomtávval. A zárt kocsik műszaki kialakítása és festése teljesen eltérő. Ez van, teljesen igazuk van! Az alábbi képet Almamelléken csináltam.
Köszönöm a túrát, és külön köszönet Marikának a kényelmes és biztonságos fuvarért!
Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet
Boronka-Melléki Tájvédelmi Körzet területe 7546 hektár, ebből szigorúan
védett 965 hektár. A Tájvédelmi körzet a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága
alá tartozik. A Tájvédelmi Körzet a Dunántúli-dombvidék nagy tájának a nyugati
felében a Belső-Somogy középtájon helyezkedik el. A 68-as és a 61-es főút mentén
közelíthető meg. A közelben található nagyobb települések: Marcali, Mesztegnyő,
Somogyfajsz, Böhönye és Nagybajom. A területen az első világháború után a
Hunyadiak létrehozták a gazdasági kisvasutat, kialakították a halastórendszert
és bevezették a tervszerű erdőgazdálkodást. A nagyrészt erdők borította,
vízfolyások szabdalta, halastavak tarkította Tájvédelmi Körzet
háborítatlanságában az is közrejátszott, hogy a németek 1944-ben háromszoros
aknazárat telepítettek a területre melyet 1956-ig folyamatosan szervezett
aknaszedő alakulatok semlegesítettek. Az erdőben ismét éledeznek a hajdani
puszták; Cserfekvés, Virágospuszta, Szőkepuszta, Háromház, Kopárpuszta,
Kakpuszta. A mozaikos felépítésű tájvédelmi körzet a kevésbé jól művelhető
területeken még fennmaradt társulásokat próbálja a jövőnek átmenteni. Ezek a kis
területek refugiumként (ökológiai menedékként) maradtak fenn, és koncentráltan
mutatják be azokat a társulásokat, ma már ritka, nem egyszer reliktum
növényfajokat. Boronka-mellék homokhátságát az évezredek folyamán erre járó
folyók – legjelentősebb mértékben az Duna – által lerakott hordalék alakította,
amiből az északi szél általában észak–déli irányú kis, alig kiemelkedő dombokat
formált, közöttük a mai napig kisebb-nagyobb vízfolyások járnak (legjelentősebb
Boronka- és az Aranyos-patak). A patakok a dombok között ki-kiszélesednek, a
lefolyástalan területeken tavacskákat, mocsárréteket, lápos területeket,
égerlápokat alkotva. A terület víztartalékait tovább növeli, hogy a
Boronka-patak visszaduzzasztásával több halastavat is kialakítottak.
Mesztegnyői Erdei Vasút története
1925-ben épült meg a MESZTEGNYŐ MÁV állomás - NAGYHOMOK 6 km-es 760 mm
nyomközű vonal. A talpfákat homokból formált töltésbe ágyazták, 7 kg/fm tömegű
síneket fektettek rájuk.
A közeli Kéthely téglagyárából érkezett az első mozdony, egy C'
tengelyelrendezésű gőzös. A mozdony középső tengelyén nem volt nyomkarima, hogy
könnyen befuthasson a szűk ívekbe.
15 darab teherkocsit állítottak üzembe. Ezek fordarendszerben dolgoztak,
5-5 kocsi alkotott egy vonatot. Egy szerelvényt éppen megraktak, egy a lerakásra
várt, egy pedig a kis mozdonnyal üresen, vagy rakottan útban volt a
vonalon.
A II. világháború idején zavartalanul folytatódtak a szállítások, a
frontvonal megérkezéséig. Ekkor a visszavonuló német csapatok szemet vetettek a
mozdonykára. (Bárki jár felénk, sohasem távozik üres kézzel!) A kisvasút
dolgozói azonban a vonalon kiborították a mozdonyt, így elhurcolását sikerült
megakadályozni. A frontok elvonulásával újra üzembe helyezhették a
masinát.
1947-ben államosították a vasutat, ami nem sikerült a hadseregnek,
megoldotta a hivatal, a mozdonyt elszállították. Ezután a Süttő-Alsóvadács
vonalon dolgozott. Mesztegnyőn pedig a jól ismert négylábú lett a vonóerő.
1958-ban a megszüntetett Vöröshalma - Bőszénfai EV-ról egy kis
motormozdonyt kaptak. Az egyhengeres dízel-mechanikus mozdonyka egyik tengelyét
hajtotta a motor, a másik rudazat közvetítésével kapott meghajtást. A gép 10
lóerőt teljesített. Később egy hasonló, de nyitott vezérállású motormozdonnyal
bővítették a vontatóparkot. Mindkét mozdony B-26 típusú volt.
1958-1959-ben a vonalat FELSŐKAK-ig hosszabbították meg az így létrejövő
MESZTEGNYŐ - FELSŐKAK fővonalon a talpfákat vasbetonaljakra cserélték, ezekre
már 9 kg/fm tömegű sínek kerültek. A fővonalon 12 km/ó a szárnyvonalakon 10 km/ó
a megengedett sebesség. A vonal a régi végállomástól indulva II. RAKODÓ -
MÉLYÉGER MH - FELSŐKAK útvonalon haladt, a Hajmáslapi halastóban emelt töltésen.
Csak az utolsó 1 km-es szakaszon tért vissza újra a "szárazra".
1959-ben indították a rendszeres személyforgalmat. Természetesen addig is
utaztak a vasúton, a környező tanyák, puszták lakosai így jutottak be
Mesztegnyőre. Az utasok egy pőrekocsiból padokkal, korlátokkal kialakított
személykocsit vehettek igénybe. Házi építésben készítették el az első kocsit
ebben az évben. Egy-egy szerelvényen 30-40-en utaztak.
Az 1960-as évek derekán két C-50-es motort kaptak. A mozdonyokat fekete
fényezéssel E-04-047, E-04-048 pályaszámokkal állították forgalomba.
Időközben a Nagyhomoki szárnyvonalat felszedték, de két másikat
telepítettek: az első a GYÓTA - BUSVÁR MH - I. RAKODÓ 4 km hosszú. Ez a vonal
korábban végigvezetett a halastó partján, a halgazdaság 600 mm vasútjával
találkozva. A második SZUNYOGVÁR MH-tól 1,2 km hosszban fut.
A megszüntetett Simongát - Pollai Erdei vasútról egy GV teherkocsiból
épített személykocsi érkezésével gyarapodott a vagonpark. Ugyanekkor két C-50-es
is érkezett a Csepeli Vasműből, a C 21 és a D 22 pályaszámú.
1987-ben a Gemenci EV-ről egy "Dunakeszi kocsi" érkezett. A piros-fehér
királyréti színezést itt az erdei vasúti zöldre változtatták.
Mivel az 1980-as évek elejére a környező tanyák, puszták elnéptelenedtek, a
személyforgalom idényjellegű, elsősorban a vadászok veszik igénybe a vasutat. A
teherforgalom azonban továbbra is jelentős, egy-egy évben 9000 köbméter fát is
leszállítanak a mesztegnyői fatelepre. A fát truckpárokon, és belőlük párosával
kialakított pőrekocsikon szállítják a vonalon, a fatelepen belül kéttengelyes
kicsi kocsik szolgálnak, közöttük még egy egykori lóréalváz is található.
1995 év folyamán felújították a vonalat, a kicsiny sínek helyébe 14 kg/fm
tömegűek kerültek. A vasbetonaljakat avatatlan fa aljakra cserélték. A
személykocsik közül korábbi munkáskocsijukat teherkocsivá alakították vissza, de
még jól olvashatók alvázán a személykocsi kori jelzések. A négy C-50-esből kettő
üzemel, a másik kettő tartalék alkatrészként szolgál.
2013-ban az üzemeltető SEFAG Zrt. a kisvasút teljes járműállományát
felújította, és jelentős fejlesztéseket végzett a kisvasút környezetében is.
Tőzike tanösvény
A mintegy hat kilométer hosszú tőzike tanösvény a Mesztegnyői Erdei Vasút
végállomásáról indul, majd a valamikori puszták helyén, egykor sűrűn lakott
tájban, napjainkban már embertől szinte háborítatlanul elterülő fiatal és öreg
égeresek, tölgyesek mélyén, olykor patakok, lápok mentén halad tova. Ismert és
ritkán látott növényfajokkal találkozhatnak a túra résztvevői, akik némi
szerencsével láthatnak réti sast, mocsári teknőst és számtalan virágzó
növényfajt - kakasmandikót, májvirágot, farkasboroszlánt, tavaszi csillagvirágot
és tavaszi tőzikét. A legújabb somogyi tanösvény illatos névadója egyike a
tavasz hírnökeinek. Védett növény, mely az árnyas erdőkben honos. Az apró fehér
virág - nagyon hasonlít a hóvirághoz és a gyöngyvirághoz - március elejétől
április végéig nyílik.
A tanösvény különlegessége, hogy nem ismertető táblák találhatók az út
mentén, hanem az állomáshelyeket jelző tőzike emblémák és számok. Kakpusztán -
az egykori lakóházak maradványainál alakították ki a tanösvény utolsó állomását.
Az egyes állomáshelyekhez tartozó információk a Duna-Dráva Nemzeti Park
igazgatóságának honlapjáról előzetesen letölthető sétavezető nyomtatványból ismerhetők meg.
A tanösvény kiinduló és egyben végállomásán vízvételi lehetőség, tűzrakó
hely, asztalok és padok várják a túrázókat. A nyolc állomást feltüntető
útvonalat szakvezető kalauzolásával is végigjárhatják az érdeklődők. A
túravezetőtől nemcsak a tájvédelmi körzet növény és állatvilágáról tudhatnak meg
érdekességeket, de történelmi, földtörténeti ismeretekkel is gazdagodhatnak.
Tavaszi tőzike
A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a
spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék
(Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb
termetű. Eredeti elterjedési területe a Pireneusoktól Belgiumig, keletre pedig,
egészen Ukrajnáig tart. Közép-Európában is őshonos, a Magas-Alpok kivételével.
Délen Olaszország középső részéig lehet megtalálni. Más kontinensekre is
betelepítették. Sok helyen termesztik a tavaszi tőzikét. A tőzike 15-35
centiméter magas, hagymás, évelő növény. Levelei tőállásúak, széles szálasak, 1
centiméter szélesek. A tőkocsány csúcsán mintegy 3,5 centiméter hosszú
levélhüvelyben folytatódik, melynek hónaljában egy, ritkán két bókoló virág
fejlődik. Mind a hat lepellevél egyforma, csúcsa alatt sárgászöld folttal. Apró
toktermése van.
A tavaszi tőzike elegyes lomberdők, ligetek, nyirkos, de nem túl nedves
rétek lakója.
Virágzási ideje március-április között van. Galantamint tartalmaz,
mérgező.
Még több fotó, katt a kis képre:
Mesztegnyő erdei vasút + Tőzike |
Szívesen olvasom a túrabeszámolóidat, érdekesek, kedvcsinálók.
VálaszTörlésÖrülök neki. Csak akkor mennek ki az emberek/gyerekek a természetbe ha valamilyen módon kicsalogatjuk őket. Én így próbálom és többnyire bejön. Az ismeretek, információk, a tudás megosztása sikerélmény, legalábbis nekem az.
Törlés