RP-DDK (Bázakerettye) - Lasztonya - Szentpéterfölde - Rádiháza

Szeretek a túrákra tömeg közlekedve jönni/menni de esetenként ezt szinte lehetetlen megszervezni. A most bejárt RP-DDK szakasz is egy ilyen hely, hiszen a túra kiindulópontja csak Nagykanizsa felől még a vége már Zalaegerszeg felől közelíthető meg. A végpontok között használható tömegközlekedés nincs.  A  korábbi menetrendek szerint ezt a szakaszt sehogy nem tudtuk volna elérni de szeptembertől a közlekedési vállalat egy új járat indításával támogatta a kéktúrázási lehetőségeimet. A hajnali és csak hétfőn közlekedő járattal már volt esély a túra emberi tempóval történő teljesítése mellett a hazautazásra is. A tegnapi nap éppen hétfőre esett , az eső pedig nem esett, igaz a hajnali Hold fogyatkozást sajnos nem láttuk mert felhős volt az ég.  A korai indulás mellett még a szerencse is mellénk állt, mivel Nagykanizsán az a busz amit menetrend szerint nem érhettünk volna el késve indult. Elértük és ezzel is nyertünk egy órát.

Bázakerettye legendás pecsételő helyén a B-24 sörözőben kezdtük a napot, az intézmény 6-kor nyit így kényelmesen tudtunk kávézni is indulás előtt. A túrázók körében ismert képek az egykori bombázásról  rendben megvannak és a helyükön lógnak.
Természetesen érdekelt a B-24-es történet is, erről is érdekes információk olvashatók:
1944. július 30-án érte az első és egyben utolsó nagy légicsapás a zalai olajmezőket. Ekkor az amerikai légierő 100-120 db B-24 Liberator típusú repülővel 10: 27-10: 55-ig négy hullámban 20-25-ös csoportokban támadást intézett 4400 méter magasságból Bázakerettye ellen.
A bombázók kb. 700 db 225-250-500 kg közötti rombolóbombát dobtak le. A támadásban megsérült a villanyhálózat és a telefonvonal, s találat érte a kisvasút pályáját, ill. 14 helyen az úthálózatot a MAORT érdekeltségeivel együtt. A bombázás következtében 2 MAORT alkalmazott, 3 alkalmazott családtagja, 3 katona a 3/2-es őrszázadból és 6 bázakerettyei lakos meghalt. Míg 43 fő megsérült, akik közül 10 fő a MAORT dolgozója volt. Forrás: zalamedia.hu
 Az egykori szemtanúk anekdótái közűl a "repülő tehén" esete a legismertebb, erről itt olvashattok bővebben.

Rá gyaloglással kezdtük a napot és Lasztonyán a pecsételő helynél tértünk rá a kék sávra.

A Dél-Zalai dombságból kifelé mentünk északi irányban. Keresztezve a kisvasutat egy kis emelkedő után sokáig szintben, zárt erdős területen vezet a kéktúra.

Az út jól járható, széles és sár sem volt. Mivel a vadászati szezon még tartott így az elején nem siettünk, hiszen a ZALAERDŐ Zrt. felhívása szerint errefelé is tilalom van a hajnali órákig. Láttunk néhány terepjárót de a vadászat ismert zaját nem hallottuk.  

Az ősz közeledtét már itt ott jelezték a színesedő levelek , szép volt az erdő az őszi napsütésben. A gerincútról Ny-felé ereszkedtünk le a Töröszneki-patak völgyébe.

Van itt egy szép nagy tó. Az út a tóval párhuzamosan az erdőben vezet de több helyen le lehet látni a vízre a fák között. A völgybe leérve egy szép vadászház és előtte még alakuló kis tavacska várja a vendégeit.

Az aszfaltos erdészeti úton gyorsan beértünk Szentpéterföldére ebbe a kis zsákfaluba. 

Erősödött a szél, az eget sötét felhők takarták be ráadásul a pecsételő hivatal is zárva volt így ezen a kis falun gyorsan áthaladtunk.

Néhány barátságos cicáról  és utcaképről fotó azért készült de igyekeztünk tovább hogy ha esetleg esne akkor minél hamarabb be tudjuk fejezni a túrát. De nem esett!

Az országúton kell felmenni a dombtetőre majd ott kanyarodik le a kék sáv kelet felé.Itt néhány éve változott az útvonal, mivel az általunk is látott bociknak nagyobb élettérre volt szükségük. 

Ismét öreg erdőben haladtunk, a terep itt sárosabb volt de azért könnyen tudtuk kerülgetni azt a néhány pocsolyát.

Gombákat is láttunk itt ott,egy sózót is találtunk és lassan kezdtük elérni a Rádiháza feletti pincéket a szólóhegyen. Az egyik pince mellett egy pad és asztal található itt tartottunk egy ebédszünetet és túratársam is gyarapíthatta a szelídgesztenye készletét.

Sok gesztenyefát láttunk és most kezdenek kipattanni a burokból, ami amúgy elég szúrós. Sok az elhagyott, elhanyagolt pince, a gazzal benőtt szőlő és gyümölcsösök kár értük.

Ez mind érték lehetne ha lenne aki törődik vele. Sok eredeti talpas házat is láttunk sajnos nagyrészt romosan. Nagyon jól álltunk az idővel így aztán nem bántuk, hogy csatlakozott hozzánk Ödön a kis tacskó méretű keverék eb és gazdája Tibor.

Éppen hazafelé tartottak a szőlőhegyről és közben sok érdekes dolgot mesélt nekünk. tettünk egy kis kitérőt a közeli Öreg-hegyi kápolnához.

Nagyon szépen fel van újítva, mellette esőbeállós pihenőhely is van a kilátás pedig csodaszép arra a kistájra ahová megérkeztünk ez pedig a Göcsej. 

Nézelődtünk , beszélgettünk amolyan "másfélmillió lépéses hangulatban" aztán megnéztük az igazi hegykaput majd a vezetőnket követve a Rádiházi ménes területére érkeztünk.

Az egykori Bartha-kúria jelenleg szálloda előtte egy híres versenyló szobra látható. A területen ma is aktív lótenyésztés folyik, elsődlegesen ügető lovakat nevelnek a Kabala ménesben

A dombos-lankás erdős vidék kiválóan volt alkalmas a lótenyésztésre. 1912-ben Bartha László a horvátországi Paukovecből Rádiházára 1905-ben áttelepült földbirtokos 7 kancával kezdte meg a lótenyésztést. Bartha László 1925-ös halála után fia, Bartha Miklós vezette tovább a gazdaságot. A Bartha-birtok a környék legnagyobb földbirtoka volt, 1935-ben 701 kataszteri holdat tett ki. A két világháború közötti időszakban az angol félvérek tenyésztése dominált.

A második világháború után a Bartha-birtok nagyobb részét felosztották, a rádiházi ménest államosították, amely 1949-től mint az Alagi Állami Ménes Rádiházi Csikótelepe működött. A gazdaság az 1950-es évektől Versenylótenyésztő Nemzeti Vállalat Ménesgazdasága, Rádiháza nevet kapta. Az 1950-es évek elején jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a ménesgazdaságban. 1951−1952-ben egy 40 férőhe­lyes kancaistállót, valamint a szintén Gutorföldéhez tartozó Görbőpusztán pedig egy 100 férőhelyes csikóistálló építettek, emellett a gazdaság munkatársai számára több szolgálati lakás is készült. 1954-ben készült el a versenypálya, ettől kezdve napjainkig is folyamatosan rendeznek lovasversenyeket Rádiházán. A ménesgazdaságot 1965-től 2005-ig Török László (1928−2013) irányította,  akinek vezetésével az ügetőlovak tenyésztését honosították meg. Az 1960-as évektől indult fejlődésnek a lovas turizmus a településen. A ménes 1962-ben beolvadt a Baki Állami Gazdaságba.

1960-ban mint külterületi lakott hely 167 lakossal rendelkezett. A gazdaságban 1968-ban fedett lovardát építettek.

1994. október 24-én Török László családtagjai a provatizáció során megvásárolták a ménest és létrehozták a gazdaság legismertebb lováról, az 1960-ban született Kabala ügetőkancáról elnevezett Kabala-Ménes Kft-t. A losvassport hagyományát viszi tovább a Kabala-Ménes Kft. közel 150 lóval.

 

A kis település Gutorföldéhez tartozik, talán 100 ember élhet itt ezen a szép helyen. 

Van viszont üzemelő kocsmája is a Csikós Csárda, ahol pecsétünk mellé a túrazáró italt is megkaphattuk és ideiglenes helyi vezetőnket is megvendégelhettük egy jó fröccsel.

Bőven volt még időnk a buszig így kerestünk egy kellemes napos pihenőhelyet, szedtünk "rókatojást" az unokáimnak majd ezúttal már Zalaegerszegen keresztül hazabuszoztunk. Szép túra volt, sok természeti látnivalóval.

---

Még több fotó, katt a kis képre:

RP-DDK (Bázakerettye) - Lasztonya - Szentpéterfölde - Rádiháza