Reggeli buszunk pont a Kecskeháti erdészház felé vezető útelágazásnál
tartott egy kényszermegállót így a túrát onnan indítottuk.
Csak halkan jegyzem meg, hogy ha egy túra kiírásban az van, hogy a túra
Simonfa 67-es úti autóbuszmegállótól indul akkor induljon is onnan! Nem tudhatjuk, hogy a nyilt túrán ki akar még csatlakozni. Túravezetői
ismeretek első óra, még a kettes szint alatt!
A régi erdészház felé ballagva már láttuk, hogy az út porszáraz, a szép
öreg erdőben a kék jelzést követtük. A Kék + jelzés elágazásánál a pihenőhelyen
rövid megállás majd elkezdtünk leereszkedni a Pölöskei-rétre.
Szeretem ezt a
szép völgyet még a múlt évezred 80-as éveiben festettem erre piros sáv
jelzéseket, ma már semmi nyoma egészen másfelé megy. A réten a kék sávot
követtük majd a húzós kaptatón indultunk felfelé a postaút irányába. Rengeteg
volt a virág a réten, a gomba az erdőben nekem a látványuk tetszett akit érdekel
a fajtájuk nyilván ki tudja nyomozni.
A postaútra felérve a kék sáv Ropoly felé kanyarodik , mi a kék kereszten
Töröcske felé indultunk. Ebben a kereszteződésben is van egy új fedett
esőbeállós pihenőhely, padokkal, asztalokkal. Köszönjük!
A postaúton itt ott
néhány kisebb pocsolya jelezte, hogy valahol itt lehetett az eső széle tegnap,
gond nélkül haladhattunk az árnyas öreg fák alatt.
Az út szélén öreg eperfák,
hatalmas korhadó, törött hársak jelezték, hogy bizony ez a postaút volt
valamikor a Kaposvárról Dél felé vezető országút melyet az öregek szegélyeztek. Ha érdekel a postaút története, legendái akkor itt olvashatsz róla!
A csalánból éppen csak kilátszó fa keresztnél a sárga sávon egy mély horhóban
ereszkedtünk le Töröcskére ahol pár perces várakozás után buszra szálltunk és
gyorsan hazaértünk.
Köszönöm a túrát.
Még több fotó katt a kis képre:
Simonfa - Töröcske |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése