AK. Nyírkarász - Sátoraljaújhely

Tapasztaltabb túratársam - 'a pici Józsi' - mondta egyszer, hogy a kéktúrát csinálni olyan élmény mint a verseny sportolóknak részt venni az olimpián. Valamelyiket teljesíteni pedig már felér egy éremmel. Valóban így gondolom én is, a természetjárásnak ez a csúcsa persze ennek ára is van, időben, pénzben, fáradtságban szóval mindenben.

2012 októberében befejeztem az OKT-t, az akkori 1134 km 6 évig tartott, aztán ez év tavaszán az 543 km-es RP-DDK-nak is a végére értem, igaz ez is sokáig tartott de ennek csak én voltam az oka, mert egyszerre több dolgot is csináltam. 

2018 őszén pedig ezzel a túrával belevágtam a harmadik – legfiatalabb – kék az Alföldi Kéktúra teljesítésébe (AK).  A 848 km-es (van ahol 865-nak mérik) túramozgalom teljesítését azért hagytam a végére mert egyre jobban zavar a magasság leküzdése, itt nem kell sok szintet megmászni.

Már egy hónappal korábban megvolt az időpont így aztán végig izgulhattam, hogy milyen idő is lesz? Nagyon szép őszi napokat fogtunk ki egy szavam nem lehet az időjárásra, igaz megfáztam egy szeles napon de az az én hibám.

A túramozgalom túlsó végére indultunk, két bázisunk volt az első Kisvárdán ahol két éjszakát és két túranapot töltöttünk majd átköltöztünk Sátoraljaújhelyre 4 éjszakára 2 kéktúrás és egy élménytúrás napra.

Az oda és vissza utazás a közel 500 km-es távon egy egy napot szinte teljesen kitöltött. Megismerhettük a MÁV jelenlegi szolgáltatásait és bizony kellett vonatpótló buszokra is cipekedni.

Az első túranap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírkarászon kezdődött és Gyulaháza valamint Anárcs érintésével túráztunk vissza Kisvárdára.

Ez a nyírségi táj az alma hazája, most éppen mindenhol térdig jártunk az almában és már az első nap annyit szedtünk, hogy egész héten megvolt a vitamin pótlás.  Ez mind az autókról potyogott le.

Gyulaháza nagyon nevezetes hely hiszen itt született az összes magyar űrhajós azaz Farkas Bertalan. Házuk most múzeum de zárva volt, az udvaron parkol az egyik régi járgánya egy MIG-21-es.

Nagyon látványos, szerintem a Taszári körforgalomban is jól nézne ki hasonló kialakítással.

Anarcson a református templom a jelentősebb látnivaló aztán már Kisvárda következik hamarosan.

Nekem tetszett a város tartottunk is városnézést.  Szállásunk a Bástya Panzióban volt az út másik oldalán egy nagyon pontosan járó templomi toronyóra helyezkedett el.  Járását - értsd ütését - jól hallottuk de éjszakára leállt.

Itt van a sétáló utca egyik vége is, nem hosszú de valóban szép és érdekes az őszi díszítése.  Tettünk egy külön sétát az egykori vár maradványaihoz, ami szépen parkosított környezetben található nem úgy mint Kaposváron.

Második túranapunkat korán kezdtük mert a gyaloglás után még költöznünk is kellett. Cigánd határában Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kezdtük a gyaloglást a gáton, megnéztük az árvíztározót és a II. Rákóczi Ferenc hidat a Tiszán.

Az 1994-ben elkészült pontosabban újra hasznosított híd nagymértékben segítette a Rétköz fejlődését hiszen Cigánd is város lett. A Tiszán való áttúrázással visszatértünk előző napi megyénkbe és Tiszakanyár felé indultunk.

Itt is van pecsét de az unicum errefelé nem ismert (nincs rá igény mondta a csapos tulaj néni) A konyak viszont ismeretes így sikerült bemelegíteni és még hallgattunk is az információra és vissza mentünk megnézni a falu büszkeségét az Hét Vezért.

A történelmi személyek fába faragott alakját Kótér László, szatmárnémeti fafaragó keltette életre, a székely kaput Waum Péter székelyudvarhelyi fafaragó készítette, a bronzba öntött turul madár Zagyva László szobrászművész alkotása.

Kisvárda felé igyekezve még láttunk száraz és vízzel teli csatornákat nagy lapos szántóföldeket, egy szárazra került hajót a város szélén és persze ismét megnéztük a várat is.

A délutáni átköltözés már az estébe nyúlt hiszen megye határt kellett váltani és a közlekedés ilyen helyeken problémás. Először Nyíregyházáig vonatoztunk, majd Szerencsen átszállva Sárospatakig ahonnan vonatpótló vitt el Sátoraljaújhelyre.  Ezt a légvonalban kb. 40 km-es távot 4 óra alatt sikerült leküzdeni.

A Saci Vendégház mélyhűtött szobájában volt a szállásunk , melynek hőmérséklete később sem változott.

Harmadik túranapunk már inkább volt gáttúra , Pácin határától a Cigándi gátőrház felé vezet az út ami néha igencsak sáros tud lenni a leírások szerint.

Nekünk semmi gondunk nem volt, a hírhedt kutyákat sem láttuk nyugodtan pecsételtünk majd a Tiszakarádi-főcsatorna füves gátján indultunk tovább Cigándra.

Ez egy kisváros aminek saját  sportcsarnoka, kisvasúti emlékhelye, étterme egyszerű de olcsó menüvel és gyógyszertára is van, így elkezdhettem a torkom kúrálását. Ezen a napon keveset fotóztam mert Pácin látnivalói másnapra maradtak.

Kéktúránk negyedik napját az ágyunktól indítottuk. Kicsit hosszúra sikeredett de erre azért van közlekedés. Megnéztük a Trianoni időkben hajózhatónak minősített Ronyva patakot ami Szlovákiának levágta a város kb. negyedét.

Házigazdánk szerint csak a barna sör és a halsaláta olcsóbb náluk így nem mentünk át.  Az egykor szebb napokat látott vasúti híd után az országúton közelítettük meg a Bodrogot  és át is gyalogoltunk rajta - a hídon.

Alsóbereckiben a pecsét mellé már kaptunk unicumot is így a nap már nem lehetett rossz.

 Karos határában érdekes az Árpádkori Emlékpark, ez ingyenesen látogatható megnéztük pihentünk egy kicsit, szívtunk egy kis energiát a domboldalból majd tovább indultunk. A látogatóközpontot kihagytuk, nekem ezek csalódások voltak eddig, sok pénzért nézzek egy - két monitort?

Karcsa református temploma és mellette a tájház nagyon kedves és szép hely a templom nyitva is volt, megnéztük tetszett.

A három egymás melletti faluból még  Pácin volt vissza ahol megkaptuk a kéktúránk terv szerinti utolsó pecsétjét is, a múzeumi pecsét pedig már ráadás volt.

A Várkastély mindenképpen látogatásra érdemes hely a 600/300 Ft-os belépő elfogadható és érdemes a hatalmas kastélyparkba is kisétálni. Külsőleg és a park ingyen látogatható. Amit hiányoltam az egy kis presszó féleség de nyilván a vendégek száma talán alacsony ezért ilyesmi itt nem üzemel. Az országosan is jelentős reneszánsz várkastély  nekem nagyon tetszett.

A 4 napos kéktúránk ezzel véget is ért a tervezett 80 km-t 4 nap alatt teljesítettük, mindenhol sikeresen pecsételtünk az eredeti pecsétekkel, és a Bodrogközi bejárással a teljes Borsod-Abaúj-Zemplén megyei AK-t végig jártuk és haraptunk egy kicsit Szabolcsból is.     

Volt még egy teljes napunk a hazautazásig de az már egy másik történet - a Zemplén Kalandpark.