A Tourinform iroda szervezésében egy szakrális sétán vehettünk részt ezen
az esős napon.
"Belvárosi sétánk a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódik, amely
keretében a református egyházközség bemutatja helyi értékeit."
Így szólt a program előzetesen és lényegében ez is történt. Az iroda előtt
gyülekező kis csoport talán 20-25 fővel a helyi református egyház három nagy
létesítményét kereste fel a városban.
A templomot valamint a Lórántffy Zsuzsanna
nevét viselő oktatási komplexumot Bellai Zoltán református lelkész, a Dunántúli
Református Egyházkerület püspöki főtanácsosa mutatta be az érdeklődőknek.
Meg sem kísérlem visszaadni azt a lelkesedést és ismeret anyagot amit
kaptunk ezt hallani kellett ott és akkor ... a három intézményt az interneten
található anyagokkal mutatom be annak akit érdekel.
Talán a szakadó eső is oka volt annak, hogy kevesen voltunk, de az ötlet,
hogy ismerjük meg a református egyház értékeit nagyon jó és mindenképpen
követendő. Személy szerint szívesen részt vennék olyan szakrális sétákon ahol
városunk kevésbé ismert egyháztörténeti érdekességeiről hallhatnánk illetve az
épületek olyan részeit is megtekinthetnénk amit hétköznapi ember nem láthat. Egy
egy ilyen séta egy valláshoz kapcsolódva mutathatná meg értékeinket. Hajrá
Tourinform, szervezzétek meg!
Köszönöm a lehetőséget.
(a képek között több városi fotó is van ami a városnézés előtt és után
készült ez talán mint adventi köret még elmegy)
Református templom
A kaposvári református templom a város egyik helyi építészeti védelem alatt
álló épülete. Az 1907-ben elkészült, a következő év elején felszentelt építmény
a település református hívőinek egyetlen temploma.
A kaposvári reformátusok száma a 19. század végén és a 20. század elején
folyamatosan növekedett, sőt, saját templom híján ideiglenesen az evangélikusok
is csatlakoztak hozzájuk. A telek, amin a református templom állt, szűk volt,
ezért nem volt lehetőség az épület bővítésére, ezért azt határozták el, hogy a
régit lebontják, és új helyen új, nagyobb templomot emelnek. Ennek pénzügyi
alapjának megteremtéséhez is gyűjtést szerveztek, ám ezúttal országos szintűt,
és még kölcsönöket is felvettek, a telket (ahol korábban a hercegi uradalom
vadaskertje terült el) pedig a város adományozta, így végül 1906 novemberében
elkezdődhetett az építkezés. Az alapkövet csak néhány héttel később, december
2-án tették le.
Az épületet a helyi Esterházy-uradalom építésze, Molnár Endre tervezte
(munkájáért pénzt nem kért), az építési munkákat viszont budapesti vállalkozók
(Fejér Lajos és Ritter Ignác) munkásai végezték. A toronyóra is a fővárosból
származott, a belső berendezések Szombathelyről, az orgona a baranyai
vármegyeszékhelyről, míg a külső díszburkolatot adó égetett vörös tégla
Szlavóniából érkezett. Az építkezésen egy időben akár 17 ács és állványozó, több
mint 50 kőműves és 70 segédmunkás is dolgozott.
A szomszédos lelkészlak, amelyet a templommal egy időben kezdtek el
építeni, már 1907 novemberére teljesen elkészült, és már egy presbiteri gyűlést
is tartottak ott, mire decemberre a templom is kész lett. A karácsonyi
istentiszteletet már az új templomban tartották annak ellenére, hogy a
felszentelésre csak a következő év január 26-án került sor. Az ünnepségre már
előző nap vonattal a városba érkezett Tisza István volt és későbbi
miniszterelnök, Eötvös Károly író és Sándor Erzsi operaénekesnő. A szertartás
napján a várost zászlók sokaságával díszítették fel, a híres vendégeket pedig
Németh István polgármester fogadta. A felszentelésen, amelyet Antal Gábor püspök
végzett, mintegy kétezren vettek részt, majd este a Korona Szálló (a mai Kapos
Hotel) nagytermében folytatódott az ünneplés: Sándor Erzsi énekelt, Pete Lajos
zongorázott, Eötvös Károly pedig felolvasást tartott. Tisza István kijelentette,
hogy szerinte ez Magyarország legszebb református temploma.
A régi templomot 1908-ban eladták, majd le is bontották, harangjait pedig
áthozták az új épületbe. Az első világháború során, 1916-ban a három harangból
kettőt hadicélra elvittek, majd 1918-ban az orgona sípjait úgyszintén. Új
harangokat a templom számára a Harangművek Részvénytársaság csepeli öntödéje
készített, ezek felszentelésére 1925 áprilisában került sor.
1922. július 11-én Zsilinszky Endre az evangélikusok meghívására „Új utak,
új élet felé!” címmel beszélt ideológiai és politikai témákról a református
templomban összegyűlt hallgatóságnak, majd 1928-ban egy Theuwissen nevű, a
világháborús magyar hadifoglyok hazaszállításáért is dolgozó amerikai lelkész
tartott beszédet ugyanitt.
A templom érdekessége, hogy főtengelye a belvárosi derékszögű
utcahálózattal, így a közvetlenül mellette levő utcasarokkal is 45 fokos szöget
zár be. Bejárata közvetlenül a sarkon található, négy fiatoronnyal, órával,
valamint egy csúcsíves, egy lőrésszerű keskeny és egy rózsaablakkal díszített
főtorony alján van. A templombelső kereszt alakú, mennyezete boltozott, bordái
és boltívei finoman festettek. A kereszthajó véghomlokzatait nagy méretű íves
záródású ablakok díszítik. A belső karzat az egész épületen körbefut, alulról
keskeny oszlopok tartják.
A templom udvarára 1908-ban egy császárfát ültettek, amely a 21. század
elejére a városközpont legvastagabb törzsű fájává növekedett, de 2014 őszén
kidőlt.
Forrás Wikipédia.
Forrás Wikipédia.
Lorántffy Zsuzsanna református gimnázium, általános iskola és óvoda
Szuntyerek otthona az Esterházy-telken
2013-ban még úgy tűnt, végérvényesen megpecsételődött az 1897-ben átadott
épület sorsa, a Vasút a Gyermekekért Alapítvány ugyanis anyagi okok miatt
bezárta az intézményt. Melyet a Németh István polgármester javaslata alapján
megvásárolt egykori Esterházy-telken építtetett fel a Máv – jelentős városi
kölcsönből. A kétszáz vasutasgyereket befogadó intézetet 1897. szeptember 10-én
adták át: a földszinten az öt tanterem, egy-egy vendégszoba és zeneterem mellett
irodákat és tanári lakásokat helyeztek el, az emeletet nyolc nagy hálószoba, egy
orvosi rendelő, valamint mosdók, fürdő- és betegszobák foglalták el.
Az első világháború alatt katonai kórházként szolgált az épület, a
Tanácsköztársaság alatt a kommunisták túszokat helyeztek el az internátusban,
1921 augusztusában pedig itt rendezkedett be Somogy, Tolna és Baranya megye
szerb megszállás alól felszabaduló területeinek kormánybiztosi hivatala. Négy
évvel később a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége államvasúti
csoportja vette át az internátus fenntartását, az épületet aztán 1942-ben újra
hadikórházzá nyilvánították, s a szovjet csapatok is így hasznosították.
A szovjet városparancsnokság csak 1946 tavaszán adta vissza eredeti
rendeltetésének, ám még évek múlva is beleszóltak az intézet életébe: mivel a
kőszegi vasúti nevelőotthon szomszédságában szovjet laktanyát létesítettek, 1953
nyarán a leánynövendékeket és nevelőiket onnan Kaposvárra, a kaposvári
MÁV-nevelőintézet fiútanulóit pedig tanáraikkal együtt Kőszegre telepítették.
Később koedukált intézménnyé vált az eleinte csak fiúkat, majd csak lányokat
nevelő kaposvári intézmény, melyben az ötvenes évek elejétől általános iskola is
működött az épületben, amelyet előbb Landler Jenőről, 1953-ban Hámán Katóról,
1991-ben Németh Istvánról neveztek el. A régebben fekete egyenruhát viselő,
mindenhová párosan, oszlopban vonuló vasutasgyerekeket azonban az 1950-es évekig
„szuntyereknek” ismerte mindenki – olyan hírneves növendékek is tanultak az
intézetben, mint Fodor András költő, a legnevesebb vendég pedig Kodály Zoltán
zeneszerző volt, aki 1959. október 23–24-i kaposvári látogatása során kereste
fel az intézetet.
A MÁV-nevelőotthon 1984-ben új tornatermet kapott, tíz évvel később pedig
az önkormányzat a Vasút a Gyermekekért Alapítványra bízta a MÁV-dolgozók
gyermekeinek kollégiumi nevelését.
Amikor 2013 decemberben, advent utolsó vasárnapján az utcán sétálva
Szita Károly polgármester megállított, s megkérdezte, nem akarnánk-e
hasznosítani az egykori Máv-internátust, eszembe jutott, hogy két évtizeddel
korábban is kaptunk egy ilyen ajánlatot – emlékszik vissza Bellai Zoltán a
kezdetekre. – Akkor a vasúttársaság keresett meg, hogy odaadnák az épületet, ám
nem voltunk olyan anyagi helyzetben, hogy vállalni tudjuk a felújítást és a
fenntartást.
Így aztán a református iskola az egykori Munkásőrség épületében izmosodott
bő húsz évig, s bizony szép lassan ki is nőtték a kereteket. Évtizede már
helyhiánnyal küzdöttek, s bár folyamatosan tárgyaltak a pécsi egyetemmel, hogy
az egészségügyi főiskola épületét használhassák, látszott, sokáig már nem
húzhatják a városi bíróság épülete mögött.
– A város már kifejezetten úgy kérte el az államtól a Máv-nevelőotthont,
hogy tartós használatba átadja nekünk – jegyezte meg a református lelkész. –
Tavaly decemberben írtuk alá a szerződést, januárban kezdődött meg a munka: na,
akkor sokan mondták, elképzelhetetlen, hogy időre befejezzük.
A kívül-belül a Táncsics-gimnáziumra hajazó épület nagyobb részében azonban
már tényleg csak az utómunkálatok zajlanak: festők és burkolók serénykednek, a
teljes gépészeti és villamossági felújítás már befejeződött. A legtöbb
tanteremre is már csak egy nagyobb takarítás vár, igazából az óvodának helyet
adó földszinti jobb oldali szárnynál látszik némi elmaradás.
– Júniusig egy alapítványi iskola használta ezt a részt – sóhajt fel Bellai
Zoltán –, csak utána tudtunk nekiállni a felújításnak. De szeptemberre az is
kész lesz.
A legkisebbek mellett a földszinten kap helyet az általános iskola egy
része, az emelet pedig jellemzően a gimiseké lesz. S mivel hely akad bőven,
elképzelhető, hogy az évfolyamonkénti jelenleg egy osztály helyett a jövőben
több indul majd. Merthogy immáron hatezer négyzetmétert kell belakni, no és a
másfél hektáros területet, ráadásul nemhogy óriási étterme, s – végre – saját,
kosárlabda-pályányi tornaterme lesz az intézménynek, de még kétszáz fős
díszterme is színpaddal, énekkari lépcsővel, s fél tanteremnyi orvosi
szobája.
A tatarozás végén helyükre kerülnek majd a kovácsoltvas kandeláberek és a
két óriási tükör is – kész csoda, hogy nem lopták el egyiket sem: előbbiek túl
magasan voltak vélhetően, utóbbiak velencei mivolta nem tűnhetett fel senkinek,
különben már csak hűlt helyük lenne meg…
– Az épület teljesen akadálymentes lesz – teszi hozzá Bellai Zoltán –, sőt,
még liftet is építünk. S reméljük, lesz még lehetőség folytatni a felújítást,
hiszen az emeleten akad egy épületrész, melyhez most hozzá sem nyúltunk.
Forrás: SONLINE.
Forrás: SONLINE.
Református gyülekezeti ház
Lamping József, aki a város szép szecessziós banképületeit tervezte, 1928-ban a Református Gyülekezeti Ház tervezésében is megmutatta a szecesszió gazdag, egyéni lehetőségeit. "A szecesszió téreszményét kifejező arányai olyan egyszeri építészeti értéket hoztak létre, melyre az adott kor építészetében nem találni más hazai példát."
Z. Soós István grafikája
1925-ben Molnár Endre adományából gyülekezeti könyvtár létesült, s megindult a gyülekezeti lap kiadása (Kaposvári Reformátusok Lapja). Elhatározták a gyülekezeti ház építését is. Telket kértek és kaptak a várostól a mai Kossuth Lajos és Damjanich utca sarkán. Az építési engedély 1928 áprilisában megérkezett, s nem egészen fél év alatt már fel is épült a ház.
A gyülekezeti ház mesteremberei voltak: Merendy József építőmester, Körpöly Gábor bádogos, a kivitelező Hegedűs Dezső. Simon Lajos lakatosmesternek a gyülekezeti ház műlakatos munkái voltak az egyetlen önálló és ismert alkotásai.
1920 után a lechneri magyaros elemeket felhasználó építészet megrekedt. "A figyelem elfordult a nemzeti építészettől." Nem így volt ez Lamping József építész esetében, ő az épület díszítéseinél a szecesszió nemzeti formakincséből merített.
"A népművészettel rokonszenvező Lamping az épületek tervezéseiben felhasználta a lechneri hagyományt és Huszka József által gyűjtött motívumokat a 20-as években is. Ő maga tárogatón kuruc nótákat, verbunkosokat játszott, s gyerekeivel Bartókot játszatott a zongorán már 1927 előtt." Így maradt meg a Lamping család emlékezetében a nagypapa. A gyülekezeti házzal egy időben, 1928-ban készítette saját lakóházát (Németh István utca 14. szám alatti villa), mindkettőt vörös téglás falburkolattal.
"A nyerstégla felületű, vörös terméskő lábazatú saroképület oldott tömegű, a földszintes és emeletes épületszárny tömege szépen kapcsolódik. Az épület historizáló stílusjegyeket mutat, neoromán nyílásformák jelennek meg népies formavilágú ornamentikus díszítéssel."
Fel-felbukkan az épületeken a már "lecsengett" szecesszió.
Az 50-es, 60-as években városi óvoda működött a falai között Streit Laura óvónő vezetésével. A város 1977-ben döntést hozott arról, hogy százötven, kétszáz nézőt befogadó művészmozit, gyerekmozit és mozimúzeumot létesítenek a gyülekezeti ház épületében. A mozit 1980 őszén tervezték átadni. Félévnyi csúszással, de végül sikerült létrehozni a mozimúzeumot.
Kaposvár új filmszínháza népszerű lett a városban, vonzotta a film szerelmeseit. Helyet adott a filmklubnak, ahol archív filmeket és filmújdonságokat is vetítettek.
"A múzeum látogatói nemcsak az emeleti kiállítótermekben, a vetítőben ismerkedhettek a filmtörténettel "hanem a rendelkezésükre álló levéltárban és könyvtárban is" tanulmányozhatták a film útját. 1990 december végéig üzemelt a Mozimúzeum, ezt követően visszakerült a református egyház tulajdonába az épület. Bellai Zoltán, az akkori esperes felvállalta a mozi üzemeltetését, amely sajátos igényeket elégített ki a városban. 1991. március 4-én kezdődött a vetítés újból az épületben. A mozi új neve Művészmozi lett. A filmvetítések telt házzal mentek, a jegyek hamar elfogytak, de az igényes filmeket kedvelők sokszor a pótszéket is vállalták egy-egy emlékezetes filmélményért.
A gyülekezeti ház helyet adott a hitoktatásnak, a gyülekezeti rendezvényeknek, szeretetvendégségeknek. 1992-ben a Kaposvári Református Egyház Presbitériuma református általános iskolát hozott létre. Az iskola átmenetileg a gyülekezeti ház helyiségében működött, abban a teremben, amely a két világháború között a Lorántffy Zsuzsanna Református Nőegylet otthona volt. 1994-től önálló épületbe költözött az iskola.
A mozi 2004-ben szűnt meg az épületben, amit az egész ház felújítása követett. A nagytermet eredeti szépségében állították helyre. Ünnepi rendezvények, vendégségek színhelye lett. Az épület déli szárnya is átrendeződött és megújult. Az épület 1995-ben helyi védelem alá került. Kaposvár és környéke című útikönyv úgy említi az épületen található kéményeket, mint amelyek a városban a legszebbek közt vannak. Mára már eltűntek! "Sajnálatos módon az épületet külső megjelenésében megcsonkították, híresen szép angolos kéményeit lebontották."
Még több fotó, katt a kis képre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése