RP-DDK Molnaszecsőd - Őriszentpéter

RP-DDK túránk ezúttal három napos volt. No de milyen három nap volt ez?  A kitűzött szakasz pecséteit sikeresen begyűjtöttük. Ez pozitívum, és emiatt végül is eredményesnek tekinthető ez a Vas-megyei túra, hiszen elértük és át léptük a Rábát.

Valamiben azonban  nagyon különbözött ez a mostani túra a korábbiaktól, abban, hogy sokkal kevesebbet tudtam fényképezni. Nem, nem a gépem romlott el, más volt a probléma, az én kis Canon gépem nem víz alatti fotózásra való.  A látószögünk is alaposan beszűkült hiszen esetenként a csuklyából alig láttunk ki és akkor is a lábunk alá kellett figyelni. Ugyanis esett az eső.  Ezúttal nem fogok áradozni a látnivalókról mert nem sokat láttam belőlük, azért pár sort összedobok. 

A szállásunk Őriszentpéteren a Fazekasnő apartman házban volt. Ezt már előre lekötöttem és bíztam abban, hogy az időjárás kedvezőbb lesz mint amit jeleztek. Hát nem.

Körmenden tettük le az autót és elbuszoztunk Molnaszecsődre ez pár perces út de jobb lett volna ha kicsit hosszabb. Amikor leszálltunk ömlött az eső ahogy csak lefért a lyukon a buszon még abban bíztunk, hogy a buszmegálló kis fedett várójában majd kivárjuk a felhőszakadás végét de ez sem jött be. Molnaszecsődre nincs bevezetve a buszváró intézménye. 

Az emléktáblát sem találtam meg pedig azért figyeltem rendesen. Annak idején több mint 40 éve, pontosabban 1975-ben  ebben a kis Vas megyei faluban képeztek ki a haza védelmére.

Találtam egy jó kis leírást és kép is van az egykori harcálláspontról, az én időmben még nem így nézett ki.

No de visszatérve az esőre, tehát leszálltunk a buszról és elszaladtunk a közeli könyvtár épületéig ahol volt egy kis előtető, ha behúztam a hasam akkor itt nem áztam.  Elállni nem igazán akart így megkezdtük az első napi vízitúránkat. A pecsételő helyet kicsit eldugták de a boltban útbaigazítottak bennünket és meg is találtuk a kocsmát és a fedett teraszán benyomhattuk az első pecsétet , imádkoztunk egy kicsit, hogy álljon már el de nem hatott. Erre  a szakaszra edzőcipőben indultam el, tudtam, hogy sok az aszfalt és azon könnyebben haladhatunk ha meg elázik a cipőm másnapra ott a bakancs. Hát elázott, rendesen eláztam valójában semmi nem maradt rajtam szárazon.  Csak ballagtunk az esőben és néha körülnéztem, hogy jó felé megyünk e, ebből állt az első túranap.

Pozitívum, hogy egy útkanyarban egy csendesebb szemerkélés idején feltűnt a párában a Kőszegi-hegység és a túra útvonalunk végpontja, Irottkő. A távolban havas hegyek is látszottak, az Alpok K-i részéről. Apró kis dolgoknak is örültünk, ilyen volt az a harangláb aminek szoknyája alatt nem esett és pad is volt benne. Aztán lassan elfogyott a távolság a második pecsétünkig és megérkeztünk Szarvaskendre.

A kocsma zárva volt de a pecsét kint van a falon az eső meg csak esett, előtető nincs bűvészkedni kellett, hogy ne ázzon el a füzet a pecsételés közben. Ez a pecsét ebből a szempontból szar helyen van. Az épület oldalán van egy kis beugró tároló hely, amolyan hátsó bejárat féle oda érdemes lenne áttenni. Mi is behúzódtunk üldögéltünk egy kicsit a szódás ládákon, tele voltak az üvegek. Természetesen nem nyúltunk hozzá nem a miénk. Örültünk, hogy nem esik.

Ismét nem akart elállni nekünk pedig menni kellett meg se álltunk Nádasdig, eredetileg tovább terveztem de itt már nagyon tele volt a hócipőm is az esővel így elrendeltem a megállást, kerestünk egy buszmegállót és elmentünk Körmendre.

Amint a busz elindult elállt az eső! Így jártunk. Körmendre érkezve némileg könnyítettünk az öltözékünkön kamáslit, esőkabátot letettük és szép kellemesen napos időben elindultunk egy kis városnézésre Körmenden. 

Nem jártam még itt és most megnéztük a kastélyt, a melléképületeit, a parkját és sétáltunk a kisváros főterén ettünk finom tortát egy cukrászdában, szóval kirándultunk egy kellemeset Körmendre, csak hát a kéktúra nem erre vezet.

Nagyon el tudja venni a kedvemet az eső és most is így volt, jobban szeretek szép időben túrázni. Csak szép időben szeretek túrázni. Esőben nem szeretek túrázni. Fél órás autózással elértük a szállásunkat más nem volt ott így kényelmesen elfértünk, befűtöttek, kiteregettünk próbáltunk száradni, kisebb nagyobb sikerrel, a lányok még esti sétára is elmentek én csak pihengettem és próbáltam össze rakni a következő napot.  Az esti sörözésben azért részt vettem és valami pálinka is rémlik ...

Nem kellett ringatni gyorsan elaludtam, igaz 4-kor indultunk Kaposvárról.

  *  *   *

A háziaktól tudtuk meg, hogy Öriszentpéteren egy csepp eső nem esett, míg mi  kicsit északabbra teljesen eláztunk. Eredetileg ebből az irányból terveztem a túrát de aztán meggyőztek, hogy fordítva jobb hmmm...  Következett tehát a  második túranap.

Kellemes  kora nyári időben lesétáltunk a buszmegállóhoz, megnéztük az iskola kis tanösvényét a közelben majd elbuszoztunk Nádasdra  ahol előző nap megálltunk. Velünk együtt az eső is megérkezett, mi teljesen szárazon indultunk hiszen mindenkinek volt tartalék száraz ruhája, cipője így volt mit eláztatni.

Elég gyorsan megérkeztünk Halogyra ami pecsételő hely is. Normális ember szakadó esőben nem sétál az utcán faluhelyen így Kónya Uram  is sejthette, hogy kéktúrázók közelednek, rögtön a hátsó teraszra kalauzolt bennünket ahol szét pakolódtunk , elvégeztük a hivatalos pecsételést és megittuk sörünket mert hát a folyadék bőrön keresztül nem szívódik fel.

Kedves hely és nagyon kedves emberek vezetik ezt a kis fogadót. Pálinkával is kínált bennünket a háziúr de még sok volt vissza inkább nem kértünk.

Informálódtam a várható út viszonyokról, Kónya úr mondta, hogy a Himfai-tó felé földút vezet a partján pedig kőszórásos, hát ez mind bejött.  A tó kicsit el van mocsarasodva, talán elfogyott a pénz amiből a parkerdőt kialakították 2014-ben.

A hely szép lehet, főleg ha nem esik az eső. A  Szúnyogos-kút valójában egy foglalt kiépített forrás három kifolyóval. Mindhárom üzemelt és mint a mellette lévő tábláról megtudhattuk, nem ivóvíz!  Az eső békésen esett mi békésen néztük a talajt és mentünk tovább, aztán leszakadt az ég. Ismét kaptunk egy jó nagy felhőszakadást a nyakunkba és nem volt semmi esőbeálló a környéken.

Már a parkerdő bejáratának közelében voltunk mivel hátulról mentünk előre és itt találtunk két pottyantós budit, mivel nagyon esett ezekbe álltunk be, volt férfi és női is.  A gépem ezen a részen teljesen bepárásodott próbáltam törölgetni de nem volt sikeres.

Amikor az eső már csak az elviselhető normál szinten esett tovább indultunk.  Beértünk egy kis faluba amit Felsőmarácnak hívtak, nem tudom alsó van e talán az esőtől nem láttuk.

Ebben a faluban bádogból vannak az állatok, legalábbis a bagoly és az őz biztosan. Áztunk egy kicsit aztán tovább álltunk Ivánc felé.

Itt megint elég rendesen esett maradtunk is az aszfalton bár az hosszabb volt egy kicsit. Megkerestük a faluban az Anita Presszót a teraszán a pecsét rendben meg van, benyomtuk.

Megnéztük a falu templomát nagyon érdekes az egykori Sigray Grófok emlékét szépen megőrizték.

Gróf Sigray II. József  - 1824-től Somogy megye főispánja volt - és leánya Eszterházy Ferencné Sigray Felicitás szívét őrző urnák.

Lassan mennünk kellett tovább, mentünk is még egy kicsit , a kastélyt is meg akartuk nézni de ez a nap már megint nem terv szerint ért véget.

Dagonyáztunk még egy kicsit aztán meghátráltunk vissza mentünk az Anitához mert csak onnan volt  busz Őriszentpéter felé és hazadöcögtünk. A pecséteinket sikerült begyűjteni de a túra végét ismét elmosta az eső .... Őriszentpéteren természetesen nem esett. Ismét jól befűtöttek a háziak mi kipakoltunk mindent a radiátorokra és próbáltuk szárazzá tenni a fontosabb ruhadarabokat de csak részben sikerült.

 Szomjúság ellen azért ismét tettünk egy kicsit, mert az egészség fontos, a lányok lejárták még szokásos faluismereti túrájukat én elterveztem a harmadik napot ... bizakodtam mert határozottan jobb időt ígértek.

*   *   *

A harmadik naptól már nem vártam csodát és mégis megtörtént!  Kellemes harmatos reggelen enyhén szeles, szép napos időben indultunk neki az Őrség egyik legszebb ha nem a legszebb szakaszának. Erre jártam már korábban is teljesítménytúrán és akkor is tetszett. A menetirányunk azonos volt az előző napokban alkalmazottal azaz ismét buszozással kezdtük a napot és meg sem álltunk Kondorfáig. Közben egy Őrség néző buszos túrán is részt vettünk mert a busz végig járt néhány falut majd újra visszajött Őriszentpéterre és utána ment Kondorfára.

Kicsit megtévesztő, hogy a Vadkörte Fogadó előtt áll meg a busz , a pecsét nem ott van. Először egy kicsit távolodni kell a napi céltól mert a pecsét ellenkező irányban van, de azért gyorsan megtaláltuk az Alvégen.

A túrát a Fővég felé folytattuk, gyorsan elértük a Lugos-patak völgyét  és kissé sáros terepen de nagyon szép erdei utakon túráztunk.

Az erdők, a fenyvesek illata ismét jó hangulatot ébresztett bennem  és végre örömtúrázásban is részünk volt. Az erdő szélén egy békésen legelésző őzike is megmutatta magát, a jó széljárás miatt egészen közel tudtunk menni.

Szép napos időben értünk el Szalafőre ami egy csomó szerből van összerakva, Pap-szeren egy szép nagy kutyus is csatlakozott hozzánk, aztán jártunk még Templom-szeren is.

Elmentünk a Ferencz porta előtt ahol egy régi túrán volt a szállásunk aztán egy arra alkalmas helyen kaja szünetet tartottunk az út szélén.  

Az Őrszem vendéglőben pótoltuk a napi folyadék veszteséget, már aki nem vezetett aztán kicsit nézelődtünk. A jégverem és az ágas bogas fa sem maradt ki majd elhagytuk a kis falut és a Szala völgye felé indultunk tovább.

Itt is erdőben vezet az út a patak partján van néhány patak keresztezés, alkalmi híddal de van ahol inkább a gázlót választottam a híd mellett.

A tanösvény táblái szépek, jó sok van belőlük, nem állítom, hogy mindet végig is olvastam. A patak partján kanyargó szép erdei út után Keserűszernél valójában visszaérkeztünk Őriszentpéterre.

Van itt egy régi temető, eléggé elhagyatott, kár érte. Innen már nincs messze a szép Árpád-kori erdőd templom itt is jártam már de most sem hagytuk ki.

Nagyon szép állapotban van és a csekélyke belépőért még idegenvezetést is kaptunk. A templom után tettünk egy kitérőt egy középkori téglaégető megnézésére, - nem éppen egy nagy látványosság de mindenképpen érdekes.

Pár percet érdemes rá szánni. Innen már gyorsan visszaértünk a szállásunkra és egy szép, napos, élményekkel teli, látványos túra után haza indultunk.

Köszönöm  a biztonságos fuvart Marikának, a jó sörözéseket Évának, és köszönöm, hogy velem tartottatok.  Még 4 túranap Írottkőig. :-)    

---

Még több fotó, katt a kis képre:

RP-DDK Molnaszecsőd - Őriszentpéter

*   *   *

Túratársam Harsányi Éva fotói