Döbrönte - Pápa - Csesznek - Zirc + Tátorján

DÖBRÖNTE

Szarvaskő-vára

A Bakony nyugati oldalán, enyhébb lankák közötti völgyben bújik meg Döbrönte kicsiny települése, ami felett drámai festőiséggel törnek az égbolt felé a középkori vár maradványai.

Nagy Lajos király 1367-ben adott engedélyt kedvelt udvari emberének, Himfy Benedek pozsonyi ispánnak, hogy kővárat emeltethessen a döbröntei uradalmának területén. A XV. század elejére a nemesi család politikai befolyása lehanyatlott, így a környékbeli földesurak egyre nagyobb területeket ragadtak el tőlük, sőt 1401-ben az a csúfos eset is megtörtént, hogy a Rátóti Gyulaffyak fegyvereseikkel megtámadták és kifosztották az erősséget is. Mivel birtokaik bevétele erősen lecsökkent, maga a Himfy família is a rablólovagok szintjére süllyedt. Leghírhedtebb rablásuk során 1464-ben a családtagok fegyveres szolgáikkal megrohanták és kirabolták a Szent Márton-hegyi (Pannonhalma) apátságot is, jelentős értékű kegytárgytól fosztva meg a szerzeteseket. Ezt már Hunyadi Mátyás király sem tűrhette, a Himfy család birtokait elkoboztatta és Kanizsai László bárónak adományozta.

Rövidesen visszakerült a garázda Himfyek tulajdonába, akik most a családon belül perelték egymást. Így értesülünk egy 1469-es feljegyzésből, hogy az erősségből éppen kiszorult Lőrinc úr embereivel megtámadta és kifosztotta Döbröntét. 1499-ben Himfy Imre feleségül adta Orsolya nevű leányát Essegvári Ferenchez, aki egyúttal zálogba vette a döbröntei várbirtokot is. A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata utáni belháborús időszakban urai igyekeztek megerődíteni, ekkoriban emelték a hatalmas, vastag falú rondellát, aminek lőréseiből pusztító ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. 1547-ben még a pozsonyi országgyűlés öt lovas katonát fogadott fel a kicsiny helyőrség létszámának növelésére, de továbbra sem számították a jelentősebb véghelyek közé. Nádasdy Tamás nádorispán 1555-ös jelentésében még épségben említette Döbröntét, pusztulását valószínűleg egy török portyázó csapat okozhatta, később a gazdátlan romok köveit a környékbeli lakosság elhordta. Döbrönte várromjának falait a XXI. század elején részben restaurálták, de még sok részletét a föld mélye rejti.

Római Katolikus Templom (Fájdalmas Szűz)

A Somogyi család leszármazottja, gróf Somogyi János özvegye, Győri Krisztina építtette, Charles de Moreau tervei alapján Kornhausel József bécsi építésszel, a gannai templom és mauzóleum kicsinyített másaként. Az építkezés 1815-ben fejeződött be.

Kerek klasszicista stílusú, centrális elrendezésű, kör alaprajzú kis templom kupola lefedéssel. Szentélye egyenes záródású. A kupola kazettás osztásaiban és az oldalfalakon klasszicista jellegű festés látható. Klasszicista stílusú az oszlopos főoltár is, melyet empire stílusban egy darab márványból faragtak. A templom oldalfalain Jézus szenvedésének 12 állomását szemléltető képeket találunk. A bejárat felett medgyesi Somogyi család címeré5t és a templom alapításának német nyelvű leírását találjuk, melynek magyar fordítása a következő:

„ A középkori község a Bakonyjákó és Ó-Döbrönte felőli dombon állt. A XVIII. század közepén a német telepesek népesítik be, melyet „Urak laka” néven is említenek okiratok. Kriptájában a Somogyi család halottai nyugszanak. „

A templom bejárata előtt emlékkeresztet találunk, melyet az „amerikába kivándoroltak keresztjének” is nevezik Kőből készült és kőlábazaton áll, melyet vaskerítés vesz körül.

A templom kirptájában a Somogyi család halottai nyugszanak. Kilenc síremlék található itt: Medgyesi gróf Somogyi József, Regéczi Bretzenheim Karolina csillagkeresztes hölgy, Medgyesi gróf Somogyi Karolin, Radványi gróf Győry Krisztina, Medgyesi gróf Somogyi József Károly, gróf Wallis Gyula kamarás, gróf Wallis Gyuláné született Somogyi Ilona valamint gróf Somogyi Nep.

PÁPA

Esterházy-kastély

A pápai Esterházy-kastély épületének előzménye a Garaiak által a 15. század első felében emelt vár állt (részben) a helyén. Az első feljegyzett török támadás 1529-ben érte Pápát és a környékbeli falvakat a Bécs felé menetelő hadak részéről, azonban nem kizárt – bár erről írásos emlék nem maradt fenn –, hogy portyázó csapatok már az 1526-os dúláskor elérték a várost, és minden bizonnyal az 1532-es hadjárat sem kerülte el. Valószínűleg ekkor épült ki az első gyenge földsánc a város körül. A várat a török uralom alatt tovább építették. A pápai uradalom 1626-ban lett az Esterházyaké, ebben az időben pusztított egy jelentős tűzvész a városban, mely jelentős mértékben megrongálta a várkastélyt (és a templomot is.) 1704-ben a helyőrség Rákóczi mellé állt, 1707-ben pedig császári hadak szállták meg, később pusztulni kezdett.

Esterházy Ferenc a 17. század közepén lett Pápa ura, 1743-ban egy igen monumentális rezidenciát terveztetett Franz Anton Pilgrammal a katonai funkcióját elveszítő vár helyére. Halála után Fellner Jakab, majd miután ő is elhunyt, Grossmann József folytatta a munkát. A vizesárokkal körbevett épület látványtervét őrzi a kastély Nádor-termének falát díszítő falkép. Ez az elképzelés végül nem valósult meg teljes egészében, ugyanis a pápai birtokot megöröklő Eszterházy Károly figyelmét inkább egyházi építkezései kötötték le. A barokk kastély építése csak az 1784[1]-ben fejeződött be, miközben a kivitelezési munkálatokat a kor jeles mesteri - Grossmann József mellett Fellner Jakab - vezették.[2] 1945-től 1959-ig a szovjet hadsereg használta a kastély, sajnos ebben az időszakban nem csak az épületben keletkeztek jelentős károk, de megsemmisült illetve eltűnt szinte a teljes belső berendezés is. Az ezt követő időszakban a városi könyvtár, a zeneiskola, a művelődési ház és az helytörténeti múzeum volt a kastély lakója. Az 1960-as évek közepén került sor a külső homlokzat renoválására, majd az 1990-ben a kastélykápolna helyreállítására, melynek színvonalát az Europa Nostra-díj igazolja. Időközben a belső terek olyan állapotba kerültek, hogy egy az 1996-ban elvégzett vizsgálta megállapította életveszélyt jelentenek a látogatókra. A főépület felújítására több ütemben 1988 és 2015. között került sor. Melléképülete a váristálló még nem újult meg.

Várkert

Az Esterházy kastély parkjába, a pápaiak által csak Várkertnek emlegetett park kiterjedt zöldfelületként övezi az épületet. A háború előtt óriási volt, a mainál többszörösen nagyobb, jórészt vadaspark, amelybe a köznép jobbára nem tehette be a lábát. A háború után aztán fejszéstől jöttek ide az addig kirekesztettek, irtani való erdőnek nézve azt, ami ekkor már csak volt a grófé s így a magukét pusztították.

A faritkaságokban, ősplatánokban bővelkedő Várkertet Evlija Cselebi, a híres török világutazó is említi írásban és "Irem kertjéhez hasonló gyönyörű kertnek" nevezi. A park megcsonkítva, majd a közelmúltban helyreállítva is szép, a megmaradt ősfák sok ölnyi kerületű törzsei, irdatlan ágkarjai, a juharok, kőrisek, gesztenyék, sajmeggyek, vörösfenyők, bükkök oltalmában. A kastély épület északi oldalán lévő szabadtéri színpadon rendszeresen tartanak rendezvényeket.

Nagytemplom

 A pápai nagytemplom (Szent István vértanú-templom) a 18. század vége óta Pápa város egyik meghatározó jelképe, építészeti emléke. A jelenlegi templomot 1774-ben gróf Eszterházy Károly egri püspök, pápai földesúr költségén kezdték el építeni, Fellner Jakab uradalmi építész által készített tervek alapján, az ő halála utána a megkezdett munkát Grossmann József vezette. A templom 15 év alatt épült fel. A végleges díszítések elkészülte után, 1795. május 3-án szentelte fel Pierer József tinini püspök.

A templomot nagy méretei miatt szokták csarnoktemplomnak is nevezni, amely már nem teljesen a barokk túldíszített stílusában, de annak jegyeit még erősen magán viseli. Az építkezéskor a templom már a klasszicizmus felé hajló barokkban, (az úgynevezett copf stílusban, más néven klasszicizáló késő barokkban) valósult meg. A templom méreteit tekintve órási, a Dunántúl legnagyobb hatású épülettömbje: hossza 42 méter, szélessége 22 méter, belső tere 24 méter magas. A két torony magassága eléri a 72 métert.

A homlokzat hatalmas tömegét a timpanonnal és a fölötte lévő három szoborkompozícióval a könnyed szerkezetű oszlopokra támaszkodva oldották meg. A tornyok gyönyörű, rézborítású összetett sisakokban végződnek, 72 méter magasan.
A templomba a főkapu vezet be (jelenleg a jobb oldali torony alatti mellékkapun jutunk be), ahonnan a falakat borító, Süttőről és Bakonyszűcsről származó márványburkolat vöröses és sárgás színe fogja meg és vezeti tovább a látogatót a főoltár felé. A hatalmas vasajtón belépő látogató látásmódjához készültek el a mennyezetfreskók is. A freskókat Franz Anton Maulbertsch alkotta 1781-1783 között. A három kupolafreskó, a szegélyképek és a főoltárkép együttesen mondják el Szent István első vértanú életét. A három kupolában Szent István és társai diakónussá szentelése (első), prédikálása (második), a szent elfogatása (harmadik) látható. A vértanú sorsa jeruzsálemi megkövezésével a főoltárképen teljesedik be, amely Hubert Maurer alkotása.

A főoltár hatalmas tömegét többek között Szent István és Szent László carrarai márvány szobrait Prokop Fülöp készítette. Ugyanő faragta a régi gyóntatószékeket, a keresztelőkutat és a szószéket.

A templomnak négy mellékoltára van, amelyek Zirckler János alkotásai. Ezek Nepomuki Szent János, Szent Anna, Szent József és Boromei Szent Károly tiszteletére lettek szentelve.
Szintén Maulbertsch festette a sekrestye, a Szűz Mária-kápolna és a két oratórium (kórus) freskóit is. Jelenleg a Szűz Mária-kápolnában és a felette levő oratórium-térben kiállítás található, ahol az oltárban megtekinthető Szent Martiális vértanú teljes alakos ereklyéje. Az emeleti térben az Esterházyak kosztümös kiállítása látható.

Különösen szép és értékes alkotások a templom bronz keresztelőmedencéje és a libanoni cédrusból faragott szószék.
A falakon lévő terrakottából készült stációkat Cziráki Lajos készítette.
A nagytemplom alatt található egy kripta, amelyben nyugszik az Esterházy család több tagja és néhány pápai nemes, polgár.

Csesznek-vára

Feltehetően 1263 körül építtette a Bána nemzetségből származó Jakab trencséni ispán, IV. Béla király kardhordozója, a gróf Cseszneky család feltételezett alapítója. Jakab ispán leszármazottai a 14. század elején eladták a Csákoknak, tőlük váltotta magához 1326-ban Károly Róbert. 1392-ig királyi vár maradt, amikor Luxemburgi Zsigmond elcserélte a Garaiakkal a Macsói bánságért. A Garai család jelentős mértékben bővítette a várat. A Garai család férfi ága 1482-ben halt ki. Mátyás király a cseszneki uradalmat gróf Szapolyai Istvánnak adományozta. 1527-ben enyingi Török Bálint, I. Ferdinánd híve foglalta el a várat, s megtartotta akkor is, amikor átállt János király táborába.

 

1542-től ismét királyi vár, majd I. Ferdinánd Csaby István egri kapitánynak adományozta, akiről örököseire, Szelestey Sebestyénre és Wathay Lőrincre szállt. 1561-ben Wathay sikeresen veri vissza a török ostromot.

1594-ben Győr elestét követően az őrség kardcsapás nélkül föladja a várat, de már 1598-ban sikerült visszafoglalni. A 16-17. század fordulóján ismét a Cseszneky családé. A későbbiekben Bocskai és Bethlen Gábor csapatai is megszállták. 1635-ben báró galántai Esterházy Dániel vásárolta meg, ettől kezdve Csesznek Esterházy-birtok.

A Rákóczi-szabadságharc során a kurucok 1705-ben foglalták el és 1709-ig a kezükben is tartották.
Gróf Esterházy Ferenc 1750 körül átalakíttatta, de mivel így sem felelt meg a család kényelmi igényeinek, a 18. század végétől már csak gazdasági célokra és börtönnek használták. Az 1810. évi földrengés és a tíz évvel későbbi tűzvész betetőzte a pusztítást. 1828-ban már csak romként említik.

Az épülettömb maradványait az 1970-es években konzerválták.

2015-ben az a felújítás I. ütemében az alsóvár területén az új fogadóépület befejezése valósul meg, helyreállítják az alsókaput, a felvezető út melletti támfalat és keleti lezáró falat. Burkolták a felvezető utat, mellette zöldfelületet alakítottak ki, megoldották a csapadékvíz-elvezetést, valamint a díszvilágítást építettek ki.

A vár jelenleg vonzó kulturális programok, várjátékok színhelye.

ZIRC

Apátsági templom

A város jelképe a ciszterci basilica minor, mely a középkori apátságtól nyugatra épült az 1700-as években (1737-1752), barokk stílusban. A templom belső tere a 20–21. század fordulóján igen nagy változáson ment át: a freskókat restaurálták, és ennek során derült ki, hogy az idősnek festett arcok alatt eredetileg fiatal személyek arcai láthatók, a fehérre átfestett szobrok pedig arannyal vannak bevonva. A templom tervezője ismeretlen, a freskókat Wagmaister József, a Mária mennybevételét ábrázoló főoltárképet Franz Anton Maulbertsch készítette.

Ciszterci apátság

A város központi részén elhelyezkedő ciszterci monostor jellegzetes épületének a templomhoz csatlakozó 18. századi szárnyait Witwer Márton kármelita szerzetes tervezte. Az épület 19. század közepi bővítéseknek köszönhetően az apátság még két látogatható intézményt fogad be: az ország egyetlen vidéki természettudományi múzeuma, a Bakonyi Természettudományi Múzeum[9] kiállítása található meg a templomkertről nyíló épület első emeletén. Továbbá, az Országos Széchényi Könyvtár által üzemeltetett Reguly Antal Műemlékkönyvtár, mely a második emeleten található. A belső udvarban egy időben a Bakonyi Pantheon volt látható, melyet új helyre költöztetnek. A természettudományi múzeum 1972 óta működik, kiállításán diorámákban mutatják be a Bakony élővilágát, valamint a Kárpát-medence ásványait. A múzeum feladata a Bakony hegység faunájának, flórájának és geológiájának vizsgálata. A műemlékkönyvtár 65 000 kötetes állománya nagyrészt 18-19. századi, de találhatók egyedülálló ősnyomtatványok is. Az épület különlegessége a kazettás dongaboltozat és az intarziás parketta, faberendezések – ez utóbbiak Wilde Mihály asztalosmester munkái.

A régi templomból szinte csak egy épületelem maradt fenn: a Köztársaság utcán a vasútállomás felé haladva találjuk meg a Szent Imre-szobrot azon a pillérkötegen, amely az első templom része volt. (A város címerében is megtalálható ez a pillér, pontosabban a templom romjaiból az eredeti helyén megmaradt pillérköteg illusztrált keresztmetszete) A 20. század eleji feltárásnak köszönhetően újra ismert a templom alaprajza, s azóta is több kőtöredék került elő, melyek segítenek rekonstruálásában.

0 km-es bakancs

A Zirc központjában található a “0 km-es bakancs” (belvárosi buszmegálló  mellett, a Rákóczi téren). innen indulnak a Magas-Bakonyi túraútvonalak és a kék-piros-sárga-zöld jelzéseket követve eljuthatnak a kirándulók a Bakony legszebb részeihez.

BALATONKENESE

Tátorján tanösvény

Balatonkenese egyik emblematikus jelképe a tátorján, mely kenesét a túrázók, a fesztiválozók, a különlegességeket kedvelők körében tette országosan is ismertté. A városközpontból jelzett (T) tanösvény vezet föl az élőhelyéhez, a Soós-hegyre, a mely mentén útbaigazító, ismertető táblák is segítik a tájékozódást.

Az országos védettséget és ismertséget élvező Balatonkenesei Tátorjános élőhelyére vezető tanösvény jelzése sárga „T”, mely kiemelt természetvédelmi terület. A tanösvény kezdetét jelző tábla a Táncsics Mihály utcában, a Kultúra háza előtt található. A sok élményt ígérő tanösvény ajánlott haladási iránya a Soós-hegy déli peremén vezető út, majdan a Tatárlikak, a Soós Lajos emlékmű, ahol megpihenhet, és a kibontakozó látvány szépségével feltöltődhet a hozzánk érkező, majd a Partfő utca, Bajcsy- Zs. utca és a Batthyány utca után visszaérkezünk kiinduló pontunkra a Kultúra házához. A túra megállóhelyeit információs táblák jelzik, melyeken városunk és a terület kiemelkedő botanikai, történelmi és földtani értékeit ismerhetik meg az érdeklődők. Az útvonal kényelmesen egy óra alatt bejárható. A tanösvény részben összefonódik a vasútállomásról induló „sárga sáv” jelzéssel, amely szintén felvezet a fokozottan védett tátorjánokkal benépesült, pompás balatoni kilátást nyújtó hegytetőre. 

A tanösvényen haladva elsőként találkozhatunk a régmúlt idők emlékét őrző, a Magas-part oldalába vájt barlangokkal a „Tatárlikakkal”, ahol a helybeliek először a tatárok, majd a törökök elől menekülve találtak menedéket. Összesen kilenc barlangot rejt a löszfal, melyek öt szintben helyezkednek el. Az alsó barlangokba a kalandokat kedvelők még ma is felmehetnek. A kilenc barlang közül a legfelső a legnyugatibb, mely a partfal peremétől lefelé mintegy 20 méternyire helyezkedik el.

A kenesei Magas-part, vagy ahogy ma nevezzük a Soós-hegy évszázadok óta nagy változáson ment keresztül. A most teljesen meredek oldal enyhe lejtőjű volt, kinyúlt egészen a Balatonig. A Balaton 1861-ben történő lecsapolása után a víz 200-300 méterre visszahúzódott a Magas-parttól, a lejtő eltűnt és a meredek oldalban lévő üregek szinte megközelíthetetlenekké és veszélyesekké váltak. A meredek partoldalban egész sor barlang, a „Tatátlikak” sötét torka ásít a Balatonra. A kilenc barlang közül a legfelső a legnyugatibb, a második szinten a 2., 5. és 7. barlangokat találjuk. A harmadik szint a 3. és a 6. barlangokból áll. A 4. és 9. Tatárlik a negyedik szinten, a 8. pedig az ötödik szinten van. A 4. és a 8. minden segédeszköz nélkül könnyen megközelíthető, míg a 3., 5., 6. és 9. csak mászófelszereléssel érhető el. A többi három az 1., 2. és 7. barlang azonban érintetlen volt, emlékezet óta nem járt abban senki. Jankó János neves néprajzkutató szerint „az életét teszi rá, aki oda be akar jutni”. Ő és Soós Lajos vállalkoztak arra, hogy ezt a három barlangot a part felső pereméről leereszkedve átkutatják, melyre 1894-ben került sor. Kutatásuk eredményeként bebizonyosodott, hogy ezek is emberektől lakott helyek voltak és semmiben sem különböztek az alsó, máig megközelíthető társaiktól.

A Balatonkenesei Tátorjános a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának felügyelete alá tartozik. Az egész területen a gépjárműforgalom tilos. Egy tátorján bokor eszmei értéke méretétől függően minimum  30 000 forint, károsítása büntetéssel jár. Kérjük, ne térjenek le a kijelölt ösvényekről, ne szedjenek virágokat, és ne gyűjtsenek állatokat! Köszönjük!

A XVI. század végén már ismert volt a kenesei tátorján. 1779-ben Sebeők Sándor ismertette a tátorjánt. 1931-ben Jávorka Sándor szerint a kenesei populáció a legnagyobb hazánkban, ezért védelmére tett ajánlatot. 1944-ben a Földművelésügyi Minisztérium a tátorjánt védetté nyilvánította. 1961-ben az Országos – Természetvédelmi Tanács Kenesén a tátorjánban leggazdagabb hektárt védetté nyilvánította. 1971-ben az OVTH elnöke a védelmet a 93/TT/71 törzskönyvi szám alatt megerősítette. 1982 óta fokozottan védett növény. A Nemzeti Természetvédelmi Unió (IUCN) által kiadott Vörös Könyvben, mint veszélyeztetett európai növény szerepel. 1990-ben a Soós-emlékmű körüli – 2 hektárnyi – területet védetté nyilvánították.

A Magas-part legmagasabb pontján egy obeliszk áll, melyet a Balatoni Szövetség emeltetett 1927-ben. Élt itt egy ember a múlt század végén, aki egyszerűen szépnek látta a Balatont. Kívánsága szerint ott álmodik a költő az általa kiválasztott helyen, ahol a „gyönyörű hullám csókkal csalj le a fényes csillagot”.

---

Még  több fotó, katt a kis képre:

Bakonyi várak

Döbrönte - Pápa - Csesznek - Zirc