Táv: 12.3 km Szint:230 m
Úgy tűnik itt a tavasz. 64 láb taposta a Zselic útjait túracsapatunkban, abban a csapatban melynek tagjai ma az egészségükért túráztak a Meteorral. Ez ugyanis egy több éve jól működő túramozgalom, az a lényege, hogy évi 16 db túrából ha valaki legalább 10-et teljesít akkor egészséges marad és még elismerést is kap a teljesítményéért.
Somogy megye valamennyi túramozgalmát sikeresen begyűjtöttem már de ez még
hiányzik így 2015-ben megkísérlem teljesíteni. A 64 lábból 4 tartozott Lénához
a maradékon nagyjából egyenlő arányban 30 túrázó osztozott. Érdekes, hogy
mennyire elnőiesedett ez hobbi is, talán egy kezemen meg tudtam számolni a
teremtés koronáit a többiek pedig a hölgyek voltak na és Léna. Nem lehet
véletlen, hogy a Meteor TTE is női túravezetőkkel erősítette az egyesületi
munkát, már mindegyikükkel túráztam és úgy gondolom rájuk lehet bízni a
csapatot.
Túravezetőnk Kati örömmel szemlélte szépen gyarapodó nyáját a
buszmegállóban, szerencsésen befértünk és eljutottunk Simonfára ahol még
autósok is csatlakoztak hozzánk. Nagyon jó volt a túra reklámozása, hiszen magam
is tapasztaltam, hogy a nyomtatott és elektronikus médiákból is sokan
értesülhettek a nyílt túráról ennek is köszönhető, hogy a csapat harmada
legalább új érdeklődő volt. A jól 'eladott' túrákkal, pontos és főleg betartott túrakiírásokkal és a szakképzett túravezetőkkel könnyen lehet gyarapítani az egyesületeket, talán érdemes követni másoknak is a jó példát.
A reggeli néhány fokos mínusz jót tett a talajnak, sármentesen indultunk a
Kecskehát felé kb. 6 km-es sebességgel, meg is lepődtem, egy kicsit ezen hiszen
időnk volt bőven, aztán a sebesség szépen beállt az egészséges szintre.
A lovak
megszemlélése után a kék sávon a szép gerincúton D-felé vettük az irányt. Az út
mellett több helyen volt fakitermelés szép öreg bükkök és tölgyek bánták a
dolgot mi meg a fakihordó járművek nyomait. A nemrégiben elkészült erdei pihenő
még épségben van, csak néhány őz szaladgált arra.
A túra útvonala megegyezett a Vukov Péter Emléktúra útvonalával, a Sefag
erdészeti útját elérve végre egy kis pihenőt is elrendelt vezetőnk, jólesett, és
a turamozgalom első igazolását is megkaptuk.
Az aszfalton ismét jól haladtunk
, szakszerűen keresztezve a 67-es utat ismét barátságosabbá vált a talaj, a K+
jelzésünk lassan újra visszatalált a kékre és elértük K.-úr ( jelen esetben a K
nem a kékre utal) birtokait ahol a kéktúrázókra veszedelmes fenevadak várnak. Mi most 4 db-al találkoztunk 2 eb leereszkedett hozzánk és a farok
csóválás mellett vakkantással is ránk köszönt míg társaik unottan szemléltek
bennünket.
Láthatták , hogy egyikünknél sincs lopott ló így nem foglalkoztak
velünk, talán az is kedvezett nekünk, hogy napi kásaadagjukat ebédidő lévén már
talán megkapták így nem fanyalodtak ránk.
A szép öreg erdei Piéta után a
horhóban lassan leereszkedtünk a faluba, itt sem volt sár, az utat is
elsimították.
Kati az új érdeklődőknek megmutatta a turistaházakat majd
berobogtunk Simonfára, a forrásnál egy kis lassítás után a buszmegállót céloztuk
meg.
Délidőben jártunk, a kifelé menő busz éppen akkor járt arra így még volt
idő a tóparton is sétálni egyet amíg megfordult Bőszénfáról aztán kényelmesen
hazabuszoztunk.
Szép, kora tavaszi, napsütéses túra volt, sok hóvirággal és kicsi sárga
egyebekkel, igazán jót tett mindenki egészségének, ez a kis csokor pedig köszöntse a hölgyeket Nőnap és persze a Zoltánokat névnapjuk alkalmából :-)
Köszönöm a túrát!
Még több fotó, katt a kis képre:
GYEM - Simonfa körtúra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése