A hajnali indulás után 3/4 7-kor már meg is érkeztem Ságvárra ahol a
forgalom irányító hölgy azonnal a templom-kertbe terelt ahol biztonságosan és
árnyékban várakozhattak az autók. Az első piros pont! A nevezés is viszonylag
gyorsan ment de azért itt már kialakult a várakozók sora, azt a kis nevezési
lapot jobb lett volna előre kiosztani és nem a pénz befizetése után kitölteni.
Én még pár perc alatt végeztem és indulhattunk is a túrára. A piros kereszt
jelzésen majd a horhón keresztül értük el az 1. pontot ahol ezúttal a szúnyogok
sem támadtak még hiszen reggel volt.
A lassan emelkedő úton aztán felértünk a Sarokerdőhöz majd jelzetlen de
nagyon jól szalagozott úton a mély vízmosásos völgyben és sűrű erdőben
ereszkedtünk lefelé. Egy szép kotorékot is láttunk a völgy oldalában de lakók
nélkül, annyira tele volt az erdő emberekkel, hogy állat látásra semmi esély nem
volt. gyorsan leértünk a Jaba-völgybe a nyílt terepre de itt is jó volt a
szalagozás, majd ismét bekanyarodtunk az erdőbe és a sárga barlang jelzésen
kezdtünk kapaszkodni a Betyár-barlang felé.
Ez az emelkedő megizzasztott de az
ide települt 2. ponton az régi ismerősöktől cukrot kaphattunk és amíg a csapat
egy része megjárta a barlangot addig kipihenhettük az emelkedőt. A barlang után
volt még egy kis emelkedő majd az egyre laposabbá váló erdei úton érkeztünk fel
ismét a fennsíkra ahol a 3. pont a Virágmányi kunyhónál várt. Itt már sokan
pihengettek és folyamatosan érkeztek is a túrázók volt hideg ásványvíz, zsíros
kenyér hagymával, több féle pogácsa szóval rendesen pótolhattuk a ledolgozott
kalóriát.
A pihenő után ismét az erdei utak következtek és egy szép kényelmes
mélyúton érkeztünk le a Képes-fához. Jól megnéztük, körbe csodáltuk
majd keresztezve a Jaba patakot felkapaszkodtunk a Bögöcse tetőre vezető
ösvényen a 4. pont felé.
Új kerítés mellett visz az út, a hegesztett hálóba
kapaszkodva könnyebb volt a mászás is.
Szerintem ezen a tetőn találjuk Somogy
megye de Külső-Somogy biztosan legszebb körpanorámáját. Érdemes elnézelődni a
középhegységi látványt nyújtó , sűrű erdővel fedett tájon.
Egy érdekesen és nagyon jólnevelten ballagó birkanyájat is láttunk innen fentről
A boróka
ligeteken keresztül ereszkedtünk le a régi gémeskút maradványaihoz, ahol a kút
gödrét csak egy nagy traktorgumi jelzi, óvatosan szabad megközelíteni!
Nyílt mezőgazdasági területre érkeztünk ahol éppen a búza aratása folyt , a
hullámzó búzatáblák látványa a szegélyező vadvirágokkal szép látvány volt.
Ságvár felé közeledve lassan elértük a falu pincéit is ahol az 5. pontunk volt
található. A gazda jóvoltából a hideg ásványvíz mellé megkóstolhattuk a hegy
levét is – már aki nem vezetett.
Így én csak nagyokat nyeltem – a szódából.
Aztán még egy kis emelkedő és elértük a Bújó-lik bejáratát, évek óta járok erre
a túrára és mindig volt olyan túratársam aki nem látta még ezt az érdekes
helyet, most sem volt ez másként.
A Bújó-lik mindig sikert arat , mindenkinek
tetszik. A hegyet keresztezve máris a falu közelébe érkeztünk és annak utcáin a
szép műemlék templomot megcélozva gyorsan vissza is értünk az iskolába azaz a
célba.
Mindenki megkapta a szép színes oklevelét a teljesítés számát is
jelző kitűzőt, begyűjtöttük a túramozgalmi pecséteket is és már csak az volt a
feladat, hogy a kényelmes és árnyékos asztalok mellett elfogyasszuk az immár
hagyományos áldos levesünket és hozzá a tejfölös langallót. Innivaló is volt
bőven és több féle így aztán nehéz is volt azt mondani, hogy induljunk
hazafelé.
A néhány ember híján 400 fős részvételű Ságvári Teljesítménytúrák ismét
bizonyítottak! Komoly eséllyel indulhat majd az év legjobb teljesítménytúrája
címért kiírt versenyben. A rendezők ismét a csúcson voltak és az útvonal
módosítások, főleg a teljesítési irány megváltoztatása jót tett minden
útvonalnak.
Én immár 4. alkalommal vettem részt a rövid távon de most sokkal könnyebb
volt a teljesítés mint eddig bármikor. A Betyár-barlang és a Bögöcse meredek
ösvényét ezúttal felfelé azaz emelkedő irányban kellett teljesíteni ez pedig
ezeken a szakaszokon a csúszós terep miatt sokkal könnyebb. A korábbi túrákon az
utolsó emelkedő a vízmosásos mély völgy volt a nagy kánikulában ezt az emelkedőt
a nagy páratartalom miatt még sosem tudtam egy szuszra teljesíteni a közepén a
kidőlt fákon mindig pihentem egy kicsit . Most a reggeli órákban és lefelé
haladva volt idő körülnézni is ebben a szép vízmosásos völgyben, szóval ennek is
jót tett a fordított irány.
Köszönöm a nagyszerű rendezést Bognár Zsoltnak és a Ságvárért Egyesület
minden tagjának akik lelkes munkájukkal lehetővé tették, hogy egy nagyon
kellemes napot tölthessenek el a túrázók falujukban.
Még több fotó, katt a kis képre:
 |
| Tökölő 16. Ságvár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése