Táv:15 km Szint: 200 m
A TTSE és a METEOR túraprogramjában is szerepelt ez a somogyi túra, melyen 23 fő vett részt.
Autóbuszunk Somogygeszti É-i részére vitt el bennünket ahol aztán Borsos Bandi – túravezetőnk – ismertette a nap programját.
A túra nagyrészt jelzetlen utakon vezetett, melyet Bandi pár nappal korábban már végigjárt. Széles földúton indultunk el É-i irányban, majd rövidesen ÉNY-ra fordultunk és egészen Somogyvámosig ezt az irányt tartottuk.
Az út elég jól járható szekérút volt, egy viszonylag rövid szakaszon azonban
elszántották, így az általunk kialakított csapáson haladtunk át a búza tábla szélén. Ez az útvonal nem szerepelt a turistautak.hu térképén sem – eddig –, viszont gyorsan beüzemelve a Balázstól kölcsön kapott GPS-t sikerült felmérni és már a térképre is berajzoltam.
Ezután mások már könnyebben eltalálnak rajta.
A szekérút egy szép nagy halastó rendszer D-i végéhez vezetett, itt rövid pihenőt tartottunk majd ismét útra kelve széles, jól járható földúton jutottunk el Somogyvámos határába.
A Krisna-völgy mellett vezetett az utunk, így kívülről szemléltük meg a ‘település” épületeit, melyek nagyon rendezett és modern épületek. Minden házon napelemet is láthattunk.
Egy gyenge zápor gyorsabb haladásra késztetett bennünket, de azért a település központját megnézve, a látványosabb dolgokat körbe fényképezve érkeztünk el a biztos fedél alá a helyi presszóba. Itt különféle frissítő italokat fogyasztva pihent le a csapat.
A menetrend áttanulmányozása után a csapat egy része - 9 fő - felkerekedett és tovább indult Somogyvárra ahol még elérhettük a korábbi buszt vagy vonatot. A társaság nagyobb része még
maradt és ők egy későbbi vonattal utaztak haza. Az eső is elállt gyorsan haladtunk. Én a korábbi csapattal tartva már kora délután hazaérkeztem. A 15 km-es túrán a helyi látványosságokra most nem volt időnk, siettünk de tulajdonképpen ezeket már ismertem így nem sokat veszítettem.
Köszönöm a túrát!
Somogyvámos:
Somogyvámos történelme az avar időkbe nyúlik vissza: a Táncsics utcában például e kor temetőjének nyomaira bukkantak az 1940-es években, amikor az építkezések során csontokat, cserépedényeket, lószerszámot találtak.
1968-ban kezdték el a falu közelében lévő Ihász-dűlőben álló középkori templomrom régészeti feltárását. A középkorban a mai Somogyvámos határában egy Csopak nevű falu feküdt, amely 1237-ben részben a szentmártoni apátság birtoka volt - erről írásos emlékek is fennmaradtak. A hódoltság alatt azonban teljesen elpusztult az a település, majd lassan a neve is feledésbe merült. A közelében azonban akkor már állt Vámos falu, ahol most a román stílusú templom romjait találjuk. Az 1575-ös adólajstrom Vámosfalva néven jegyezte fel az utókornak.
A XVI. század végén Nagy István, azt követően a Gyulaffy család , Jankovich István, majd a Niczky család birtokolta. A falu 1856-ban került Kund Vincze tulajdonába, s az ő leszármazottaié maradt még a huszadik században is. A Kund család birtokán 1906-tól egy bérlő, özv. Lővensohn Ernőné gazdálkodott, s nem is akárhogyan. A gazdaságot a kor színvonalának megfelelő legmodernebb
eszközökkel szerelte fel: gőzcséplővel, benzines szántógéppel és gőzmalommal dolgoztak. A birtoknak gazdag állatállománya, valamint tenyésztésre is berendezett halastava volt. A községhez tartozó Gilye területén a XV. században a Töli család bírta a földeket, ám idővel az is a Jankovichokhoz került. Már a tatárjárás előtt is fennállott Remetepuszta, amely előbb apátsági, azt követően királyi birtok volt, majd később földesura lett Guary Gábor és Póka Miklós. Csak jóval később, a XIX. században épült fel Vincze-major.
A Nagyatádi-féle földreform során számos szegényparaszt jutott földhöz Somogyvámoson, ahol összesen 295 kh szántóföldet és 15 kh házhelyet osztottak ki. A második világháborút követően ez 1086 kh szántófölddel és 15 kh házhellyel gyarapodott. Az első téesz-csoport 1948-ban alakult meg, majd 1959-ben egy nagyobb szövetkezet is létrejött. Jelentős fejlődésnek indult a település 1945 után, melynek során utakat, járdát építettek, 1955-ben félmilliós költséggel elkészült az új iskola, 1961-re kiépült a villamoshálózat, 1968-ban vezetékes ivóvízhez jutott a lakosság.
Somogyvámos saját látványossággal is szolgál, melyet Hanzel László fafaragó és tojáspatkoló munkája tesz lehetővé. A népi motívumokat őrző munkákat készítőjük lakásán lehet megtekinteni. Somogyvámos központjában találjuk a felújított művelődési házat, az evangélikus és a katolikus templomot és a világháborús emlékművet. Innen, a gondozott házak közül két túraúton is elindulhat a vendég, ha látványosságot keres. Érdemes elsétálni ( autóval is járható az út) a Puszta-toronyhoz, ahol a középkor szelleme érintheti meg, majd a Krisna faluba, ahol az indiai vallás európaiak számára különleges külsőségeit találja.
Forrás.
Még több fotó: katt a képre!
 |
| Somogygeszti - Somogyvár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése