OKT Putnok – Bódvaszilas 24. szakasz.
Az Iveco hajnali 4 órakor kezdte meg a túratársak felszedését és mire megvirradt a 19 +1 fős csapatunk Ferivel, a sofőrünkkel kiegészülve nekivághatott a 450 km-es utazásnak. Az egyesület kéktúrázói szinte teljes létszámban el tudtak jönni de azért volt aki hiányzott a csapatból.
Nem könnyű olyan programot összeállítani, hogy egy ilyen viszonylag nagy létszámú túracsapat minden tagja megtalálja benne az örömét, mindenesetre megpróbáltam. Ennek eredményeként a kéktúra útvonal mellett be került a programunkba néhány más látnivaló is, pld. Szádvár, a Baradla barlang, és a Világ legnagyobb könyve is.
Néhány technikai pihenő után a déli órákban érkeztünk Putnokra, ahol a gyalogtúránk kezdődött. A vasútállomáson gyors pecsételés majd megnéztük a kisváros főbb műemlékeit Attila vezetésével, és feltöltöttük készleteinket, különös tekintettel az esti szalonna-sütésre. Köszönet az ötlet gazdáknak Edinának, Zsuzsának! A települést a Szörnyű-völgyön át hagytuk el, majd a kanyargós erdei szerpentinről a Mohos-tói lápvidék előtt tértünk le.
Nem könnyű olyan programot összeállítani, hogy egy ilyen viszonylag nagy létszámú túracsapat minden tagja megtalálja benne az örömét, mindenesetre megpróbáltam. Ennek eredményeként a kéktúra útvonal mellett be került a programunkba néhány más látnivaló is, pld. Szádvár, a Baradla barlang, és a Világ legnagyobb könyve is.
Néhány technikai pihenő után a déli órákban érkeztünk Putnokra, ahol a gyalogtúránk kezdődött. A vasútállomáson gyors pecsételés majd megnéztük a kisváros főbb műemlékeit Attila vezetésével, és feltöltöttük készleteinket, különös tekintettel az esti szalonna-sütésre. Köszönet az ötlet gazdáknak Edinának, Zsuzsának! A települést a Szörnyű-völgyön át hagytuk el, majd a kanyargós erdei szerpentinről a Mohos-tói lápvidék előtt tértünk le.
Szigorúan védett természetvédelmi területen jártunk erre a táblák is figyelmeztettek, kizárólag a jelzett úton lehet közlekedni. Az erdőben megbúvó érdekes tavak közelében sajnos több helyen láttuk egy korábbi
teljesítménytúra ott felejtett „kellékeit”, ezeket illő lett volna összeszedni!
Kelemérre gyorsan megérkeztünk és itt kellemes meglepetés volt, amikor az ANP egyik munkatársa behívott bennünket a Mohos-ház bemutató helyre. Az épületben a terület növény és állatvilágát bemutató kiállítás található.
Tovább ereszkedve a falu utcáin Tompa Mihály házához érkeztünk, itt a pecsétet megrongálták így azokkal a túratársakkal akik az OKT-t járják elgyalogoltunk a falu másik végéhez ahol aztán a Mohos Vendégfogadó minden szempontból alkalmas pecsételő helynek bizonyult.
Rövid pihenő után indultunk tovább a közeli Gömörszőlősre, mely az egyetlen magyarországi település mely nevében hordozza Gömör Vármegye örökségét. A néprajzi gyűjteményéről is ismert pici település nagyon szép és rendezett. A kiállítást is megnéztük, pecsételtünk és indultunk tovább.
A füves, kopár domboldalakon állatokat is láttunk, a völgyekben kicsit dagonyáztunk majd az egyik magaslatról feltűnt a távolban Zádorfalva érdekes kialakítású közép tornyos temploma. Itt várt bennünket a buszunk, egy gyors pecsételés a falu kiskocsmájában és utaztunk is tovább szállásunkra, Jósvafőre.
A Tengerszem szállóban kedvesen fogadtak bennünket, a szokásos bejelentkező ceremónia után a rendelésünknek megfelelő beosztással elfoglaltuk lakosztályunkat. A kényelmes, tiszta, fürdőszobás, TV-s, hűtő/minibárral felszerelt szobákban igazán jó körülmények között tudtuk kipihenni az utazás fáradalmait.
Rövid szusszanás után már gyülekeztünk is a szálloda előtti erdőben ahol kiépített tűzrakó helyek, pihenők, asztalok vártak bennünket. István szakmai irányításával gyorsan elkészültek a nyársak is, Gyuri pedig a fagyűjtéshez járult hozzá, a fiúk pedig gondoskodtak a tűzről. A nyársak felszerelése és a parázs fölé helyezése kellemes illatokkal töltötte el az erdőt. A csapat minden tagja részt vett a szalonna sütésen, az iszogatáson és persze előkerültek a hazai sütemények is. Nagyon jó hangulatú este volt, melyet ezúton is megköszönök mindenkinek. Mivel korán keltünk ezután már csak a kellemes pihenés várt ránk.
A második nap:
Reggel 7-kor reggelivel vártak bennünket, olyan bőségesen, hogy aki akarta egész napra gondoskodhatott magáról. A meleg és hideg fogásokban, italokban bővelkedő reggeli után autóbuszunkkal Bódvaszilas településre utaztunk ahol a vasútállomáson pecsételve kezdtük a túrát.
A falu szélén szerencsésen és gond nélkül áthaladva értük el az erdőt, ahol egy kiadós emelkedő várt ránk. Az emelkedő alsó részén a Barlangkutató-forrásnál jóízűt ittunk és másztunk tovább felfelé az egyre
sziklásabbá váló karszt fennsíkra. A fennsíkon sorban hagytuk el az óriási víznyelő barlangokat, töbröket, köztük a Meteor barlangot is, mely természetesen le is volt zárva. Első erdei pecsételő helyünk a Szabó-pallag erdészház maradványainál volt. Itt a régi fém bélyegző is megvolt, mindenki kipróbálta és igazán jó lenyomata volt.
Tovább haladva a szép bükk, fenyő, és tölgyerdők között érkeztünk meg a Szádvárat hordozó hegy lábához. Itt Edina igazi várúrnőhöz méltóan ismertette a vár történetét, (mivel a szemüvegem otthon maradt) majd
kezdetét vette a várhegy megmászása ami azért enyhén szólva is szuszogtató volt.
A romjaiban is hatalmas vár felkeresése nagyszerű élmény volt, több éve szerettem volna ide eljutni és most sikerült. A környező hegyekre, az alattunk lévő kis falvakra nagyszerű volt a kilátás és Gyurival még az itt
rejtett geoládát is megkerestük. Lefelé sokkal könnyebben haladtunk és gyorsan elértünk egy nem kiépített de nagyon bővizű forráshoz ahol bizony a merítős módszer ellenére is sokan feltöltötték vízkészletüket. Derenk a medvés-kert miatt kitelepített egykori település helye volt a következő célpont. A településen emelt kereszt mellett ismét pecsételtünk, az egykori iskolában emlék kiállítás , közelében pedig kis kápolna emlékeztet a múltra.
Rövid pihenő után indultunk is tovább. Ismét szép erdei utakon haladtunk egészen Szelcepusztáig melyet édesapám meséiből már ismertem, jó volt ide is eljutni. A vaddisznókat sajnos Laci elzavarta, de a medvét már nem tudta és a békésen eszegető hucul származású lovacskák valamint a távolban békésen heverésző szarvasok is jól bírták a látogatókat. A pusztát elhagyva a sárga sávon ereszkedtünk le Szinpetri településre ahol édesanyám született. Itt a falu központjában ismét szomjunkat oltottuk, majd igyekeztünk tovább a Világ
legnagyobb könyvének megtekintésére. Varga Béla a könyv megálmodója és kedves felesége már várt bennünket, sokat késtünk de mindezek ellenére is szívesen mutatták be birtokukat , a jelenleg is épülő bemutató helyeket, a régi mintára épülő papírmalmot és magát a KÖNYVET! Tényleg hatalmas!
Innen már autóbuszunkkal indultunk Jósvafőre és a rengeteg élmény után még belefért egy kis házi sörözés is. Igazán nem kellett senkit ringatni elég gyorsan elaludtunk.
A harmadik nap:
A terülj-terülj asztalkám mellett kezdődött, majd kiköltöztünk a szállodából és buszunkkal mentünk a földalatti csodavilág Vörös-tó bejáratáig. Mivel csoportunk egyéni vezetést kért gyorsan megérkezett kedves kísérőnk is, és 287 (kb) lépcsőn ereszkedtünk le a Baradla barlangba. A barlangban több mint két órát töltöttünk el és ezzel a közép túrával végigjárhattuk a barlang legszebb ágát. A csoportképet a csillagvizsgáló tornya mellett , hazánk legnagyobb cseppkő oszlopa árnyékában készítettük el, majd a számomra talán leginkább emlékezetes Óriások-termébe érkeztünk.
Belekóstolva az igazi barlangi sötétségbe, a kellemes zene ritmusára felvillanó lámpák fényében nagyon hangulatos volt a barlang hatalmas terme. Később pedig az ismét sötétbe boruló teremben felhangzott Simándy József előadásában a Hazám, hazám Erkel Ferenc Bánk bán című operájának leghíresebb áriája is melyet mindenki meghatódva hallgatott végig.
A barlangot ezt követően a jósvafői bejáratnál hagytuk el ezúttal kijáratnak használva.
Buszunkkal átgurultunk Aggtelekre, pecsételtünk a barlang bejáratánál majd aznapi túránkra indultunk immár a napfényben. Elég hosszú országúti szakasz után szép erdőbe érkeztünk , érintve a Magyar - Szlovák határt többen átrándultak a szomszédokhoz is. Utolsó gyalogtúra szakaszunk már „csak” természeti értékeket rejtegetett erdők mezők, virágok kísérték utunkat.
Érdekes volt lenézni a Trizs falut rejtő mély völgybe majd egy szép lankás dombsoron áthaladva ismét megérkeztünk Zádorfalvára ahol már törzsvendégként vártak bennünket továbbá bemutatták a túratársunkról SOMA-ról elnevezett helyi specialitást is. Rövid pihenő után újra befészkeltük magunkat a buszunkba és Feri vette át a túravezetést is. 16 óra körül megkezdtük a hazafelé vezető utat és két nagyobb technikai szünet után minden kedves túratársunk sikeresen hazaérkezett legkésőbb este 10-re.
Ezúton is szeretném megköszönni a túra lebonyolításához nyújtott kiemelkedő segítséget Zsuzsának, Edinának, Gyurinak, a fiúknak a vidám hangulatot és mindenkinek , hogy velem tartottatok ezen a szép úton.
|
|
|
A szövegbe ágyazott videó felvételek linkek a youtube-ról és az MTV archívumból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése