Hat Torony Túra

Vásárosdombó - Tarrós - Tékes - Kisvaszar

Először vettünk részt ezen a tturán, az időjárásnak köszönhetően 5-en voltunk a TTSE-ből. Mi csak négy toronyig mentünk, azaz a Vásárosdombó, Tarrós, Tékes, Kisvaszar falvakat vettük sorra. Az időjárásról csak annyit , hogy nem volt poros az út, és a Nap sem égette a bőrünket, ja és volt egy kis sár is, nem mindenhol mert a falvakban már aszfalton mentünk , csak a maradék mintegy 90 % volt dagonyás. A rendezők azt mondták, hogy összesen 53-nevezés volt.

Térképvázlat volt, és jó is, jelzés volt   , szalagozás nem volt szükséges, itiner nem volt, a pontőrök mindenhol a helyükön voltak, minden ponton volt itatás, kivéve az erdőben a Vas Mihály hegyen de ez érthető is, kaptunk almát és csokit, a célban azaz , miután visszamentünk Vásárosdombóra zsíroskenyér és tea.

Érdekes volt , hogy a négy különböző távra egységesen 100 FT volt a nevezési díj, és nem volt kötött a táv választás, A megadott távokon bárhol le lehetett állni és az addig járó kitűzőt ott helyben meg is kaphattuk.  Gondolkodtunk a folytatáson de az még minimum ugyanekkora dagonya lett volna  , ebből ennyi elég volt, inkább jó időben.

Ez volt a 6. rendezés, külön spéci kitűzőt kapott aki mindegyiken itt volt. Egy szárazabb időben érdemes lesz újra eljönni , mert ez a dimbes dombos apró falvas baranyai Hegyhát   igen szép.

Az általunk érintett települések látnivalói:

Vásárosdombó:

A Dombóvár és Sásd között felvő település megközelíthető a 611. számú úton, vagy vonattal: a Pusztaszabolcs-Pécs, illetve a Dombóvár-Komló vonalon.

Vásárosdombó már az Árpád-korban lakott település lehetett. A fennmaradt dokumentumok szerint 1313-ban a dombói birtok ura János mester, aki Tolna és Somogy megyék főispánja volt. Ezekben az időkben a vatikáni levéltár egyik közös, lengyel-magyar pápai tizedlajstromán szerepel a dombói plébános neve. 1453-ban Vásárosdombót mint települést és plébániát említik. A községet oppidumnak (mezővárosnak) nevezik.

A település nevében jelzi, hogy egykoron a dombói birtok része volt. A XV. században lett a falu ura a Dombó (Dombay) család. Közülük kiemelkedő szerepet játszott Dombó Miklós, aki 1458-ban Somogy megye alispánja, 1462-ben pedig Dalmát- és Horvátország bánja volt.

Pécs elfoglalása után a török birtokolta, vásárairól még évtizedekkel később is van tudomásunk, de mivel a hadi út mentén volt, fokozatosan elnéptelenedett. 1712-ben állították helyre plébániáját, akkori földbirtokosai, a Lorántffyak szlovákokat telepítettek ide. 1789-ben épült műemlék jellegű katolikus temploma.

Az Esterházy család - miután 1900-ban megvásárolta Dombót - majort építtetett a közelében.

A település mai arculata a két világháború között alakult ki. Abban az időszakban alakították ki a Szent Imre ligetet, vezették be az áramot, ekkoriban épült a filmszínház. Közigazgatási szempontból jelentős változás történt 1960-ban, amikor a településhez csatolták a szomszédos Jágó területéről Margitmajort.

Margitmajori park:

Az Esterházyak által épített Margitmajor szociális otthonként működő központi épületének parkjába örökzöldeket (tujákat, fenyőféléket), platánokat ültettek az egykori tulajdonosok.

Római katolikus templom (Szent Márton püspök)

A Tours-i Szent Márton püspök tiszteletére felszentelt barokk stílusú római katolikus templom műemléki védelem alatt áll.

A templom berendezéséből a padok és a sekrestyeszekrény a templommal azonos korú, a főoltár és a szószék a későbbi copf stílusban készültek.

Tarrós: 

Tarrós a megyehatárhoz közel fekvő aprófalu. A XII. századi település nevének eredete egyes kutatók szerint Árpád fiának, Terhosnak és katonáinak elszállásolását követően alakult ki. Mai formáját az 1613–as évben említik a források. A török időket követően németeket hoztak a faluba, s majd kétszáz évvel később az ő leszármazottaikat telepítették ki a második világháború után.

Jelenleg 139 lakója van a falunak. A lakosság nagyobb része idős, alacsonyan képzett.

Tékes: 

A hegyháti zsáktelepülésen majdnem háromszáz fő lakik, közülük minden hetedik német nemzetiségű. Az 1510-es évben már Thelkes néven említett településre a XVIII. sz. végén - a környék településeihez hasonlóan - német telepeseket hoztak, de jelentős részüket a második világháborút követően kitelepítették. A falu két temploma - az evangélikus és a római katolikus - jól mutatja a két nemzetiség vallási megosztottságát.

Kisvaszar:

Római katolikus templom (Szent György vértanú)

A XVIII. században Tolna megyéből érkezett német telepesek építették a barokk stílusú templomot.

Szent Flórián-szobor

A tűzoltók védőszentje, Szent Flórián szobrát az egykori fazekasok és kályhások állították.