Vásárosdombó - Tarrós - Tékes - Kisvaszar
Először vettünk részt ezen a tturán, az időjárásnak köszönhetően 5-en
voltunk a TTSE-ből. Mi csak négy toronyig mentünk, azaz a Vásárosdombó, Tarrós,
Tékes, Kisvaszar falvakat vettük sorra. Az időjárásról csak annyit , hogy nem
volt poros az út, és a Nap sem égette a bőrünket, ja és volt egy kis sár is, nem
mindenhol mert a falvakban már aszfalton mentünk , csak a maradék mintegy 90 %
volt dagonyás. A rendezők azt mondták, hogy összesen 53-nevezés volt.
Térképvázlat volt, és jó is, jelzés volt , szalagozás nem volt szükséges,
itiner nem volt, a pontőrök mindenhol a helyükön voltak, minden ponton volt
itatás, kivéve az erdőben a Vas Mihály hegyen de ez érthető is, kaptunk almát és
csokit, a célban azaz , miután visszamentünk Vásárosdombóra zsíroskenyér és
tea.
Érdekes volt , hogy a négy különböző távra egységesen 100 FT volt a
nevezési díj, és nem volt kötött a táv választás, A megadott távokon bárhol le
lehetett állni és az addig járó kitűzőt ott helyben meg is kaphattuk.
Gondolkodtunk a folytatáson de az még minimum ugyanekkora dagonya lett volna ,
ebből ennyi elég volt, inkább jó időben.
Ez volt a 6. rendezés, külön spéci kitűzőt kapott aki mindegyiken itt
volt. Egy szárazabb időben érdemes lesz újra eljönni , mert ez a dimbes dombos
apró falvas baranyai Hegyhát igen szép.
Az általunk érintett települések látnivalói:
Vásárosdombó:
A Dombóvár és Sásd között felvő település megközelíthető a 611. számú úton,
vagy vonattal: a Pusztaszabolcs-Pécs, illetve a Dombóvár-Komló vonalon.
Vásárosdombó már az Árpád-korban lakott település lehetett. A fennmaradt
dokumentumok szerint 1313-ban a dombói birtok ura János mester, aki Tolna és
Somogy megyék főispánja volt. Ezekben az időkben a vatikáni levéltár egyik
közös, lengyel-magyar pápai tizedlajstromán szerepel a dombói plébános neve.
1453-ban Vásárosdombót mint települést és plébániát említik. A községet
oppidumnak (mezővárosnak) nevezik.
A település nevében jelzi, hogy egykoron a dombói birtok része volt. A XV.
században lett a falu ura a Dombó (Dombay) család. Közülük kiemelkedő szerepet
játszott Dombó Miklós, aki 1458-ban Somogy megye alispánja, 1462-ben pedig
Dalmát- és Horvátország bánja volt.
Pécs elfoglalása után a török birtokolta, vásárairól még évtizedekkel
később is van tudomásunk, de mivel a hadi út mentén volt, fokozatosan
elnéptelenedett. 1712-ben állították helyre plébániáját, akkori földbirtokosai,
a Lorántffyak szlovákokat telepítettek ide. 1789-ben épült műemlék jellegű
katolikus temploma.
Az Esterházy család - miután 1900-ban megvásárolta Dombót - majort
építtetett a közelében.
A település mai arculata a két világháború között alakult ki. Abban az
időszakban alakították ki a Szent Imre ligetet, vezették be az áramot, ekkoriban
épült a filmszínház. Közigazgatási szempontból jelentős változás történt
1960-ban, amikor a településhez csatolták a szomszédos Jágó területéről
Margitmajort.
Margitmajori park:
Az Esterházyak által épített Margitmajor szociális otthonként működő
központi épületének parkjába örökzöldeket (tujákat, fenyőféléket), platánokat
ültettek az egykori tulajdonosok.
Római katolikus templom (Szent Márton püspök)
A Tours-i Szent Márton püspök tiszteletére felszentelt barokk stílusú római
katolikus templom műemléki védelem alatt áll.
A templom berendezéséből a padok és a sekrestyeszekrény a templommal azonos
korú, a főoltár és a szószék a későbbi copf stílusban készültek.
Tarrós:
Tarrós a megyehatárhoz közel fekvő aprófalu. A XII. századi település
nevének eredete egyes kutatók szerint Árpád fiának, Terhosnak és katonáinak
elszállásolását követően alakult ki. Mai formáját az 1613–as évben említik a
források. A török időket követően németeket hoztak a faluba, s majd kétszáz
évvel később az ő leszármazottaikat telepítették ki a második világháború
után.
Jelenleg 139 lakója van a falunak. A lakosság nagyobb része idős,
alacsonyan képzett.
Tékes:
A hegyháti zsáktelepülésen majdnem háromszáz fő lakik, közülük minden
hetedik német nemzetiségű. Az 1510-es évben már Thelkes néven említett
településre a XVIII. sz. végén - a környék településeihez hasonlóan - német
telepeseket hoztak, de jelentős részüket a második világháborút követően
kitelepítették. A falu két temploma - az evangélikus és a római katolikus - jól
mutatja a két nemzetiség vallási megosztottságát.
Kisvaszar:
Római katolikus templom (Szent György vértanú)
A XVIII. században Tolna megyéből érkezett német telepesek építették a
barokk stílusú templomot.
Szent Flórián-szobor
A tűzoltók védőszentje, Szent Flórián szobrát az egykori fazekasok és
kályhások állították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése