2005. szeptember 25., vasárnap

PIPO 10

 Emléktúra Ozorai Pipó nyomában

 Hát mi már csak ilyen öregecskén , a legrövidebb távot választottuk, Siófokról autóztunk le Ozorára , a nevezés viszonylag gyorsan ment bár talán nem a legszűkebb helyre kellett volna tenni az irodát. Lásd a Célba érést !
 
Térképet kaptunk, itiner nem volt így a falun belül egy kicsit bizonytalankodva de megtaláltuk a helyes utat. Szalagozás volt. A Fenyves pont felé a túra szinte összes szint emelkedését magunk alatt tudhattuk, egy helyen egy négyes útkereszteződésben jó lett volna egy megerősítő szalag de végül is a horhó irányát követve jó nyomon maradtunk.

A kukoricás és előtte a néhány m-es őserdő kellemes volt , még ilyen helyen nem túráztunk. A kihalt iskola és egykori falu vagy tanya maradványai nagyon szép helyen vannak , látszik is, hogy néhány házat már megvettek a természetbe visszavágyódó városiak.


Az erdő irtást gyorsan elhagytuk , nem kellemes látvány, a horgásztónál azért egy kis utat hagyhattak volna a kerítésen kívül a horgászok a turistáknak is.

A Sió átkelés érdekes és emlékezetes, mi bizony átmentünk már a buli kedvéért is, igaz sok időt vesztettünk mert egy népes gyermek csapat volt előttünk, de érdemes volt kivárni azt a 20 percet. Ja és kaptunk egy kis vörösbort is.




Mi naponta keresztezzük a Siót a balatoni végén, nem hagyhattuk ki ezt a kis ember vontatta csónakázást. A bal parton aztán egy kicsit belehúztunk , mert nem tudtuk pontosan hogy ez az ut hosszabb vagy rövidebb mint a másik oldal de kb. ugyanannyi lehet.

A Célban aztán több okból is moroghatnékom támadt, hosszú volt a sor, lassú volt a kiszolgálás, aranyos volt az a kissrác aki a jelvényeket adta, de amikor az udvaron állnak sorba akkor talán-talán jobb lett volna egy kicsit belehúzni... Teljesítési idő 2:50 volt a Sió átkelésnél ment el sok időnk.

A nagyobb baj az volt, hogy rendes megérdemelt sör adagunkat alig tudtuk beszerezni, mintegy 400 m-t kellett a faluba visszagyalogolni ahol szerencsére az ebéd mellől felugrasztott kocsmáros néni jóindulatúan kiszolgált minket amit aztán a háza előtt az utcán gyorsan meg is ittunk.




A várat csak kívülről néztük meg mert ebédszünet miatt az is zárva volt és hát siettünk tovább, azért az udvarba sikerült belopózni.

A túra után , haza felé még felkerestük a várat Simontornyán, a képtárban megtaláljátok.

Még több fotó, katt a kis képre:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése