Megint mentünk egy kicsit ennek a remek túramozgalomnak az útvonalán. Most már a 67-es út is segítette a logisztikát, hiszen közvetlen busszal tudtunk menni és jönni is. Régen jártam erre , utoljára a Balaton körtúrán és akkor ellenkező irányból. Most kicsit más volt az útvonal, de változtak az utak is. Az a lényeg, hogy jelzetlen terepen kell menni egészen a Kis-hegyig, aztán utána a Rácfa felé is de ott a mellette álló torony segít az odatalálásban. Érdemes tájékozódni tudni.
Kicsit szétnéztünk Látrányban, a párás , ködös reggelen ember még nem sok mozgott, a Kossuth szobor, a templom, a régi temető emlékhelye újdonságok voltak. Most a Füzes horgásztó másik oldalán mentünk a Diós-domb felé. A térség őshonos növényzete, mily meglepő a szőlő. A magaslatot elérve egy nagyon szép kökény bokor díszlik. Óriási szemekkel nagyon csábított a leszedése, hiszen mi felénk nem nagyon volt az idén, de sajnos nem fért bele az időbe. Pedig a kökény lekvár nagyon finom! Ezen a helyen igazoló szelfit kellett készíteni, amihez ugye kell a túrázó és a háttérben a tanúhegyek. Nos én ott voltam, a hegyek viszont nem.
Igyekeztünk tovább mivel a mozgalom honlapja mindenféle finomságot ígért a következő szakaszra. Úttalan utakat, meredek nyiladékokat, és persze nyakig érő bozótot, amit fényképekkel is megerősítettek. Vettem ugyan egy machetet ha esetleg szükség lenne rá, de itthon maradt. A Balaton kör idején is ismeretlen volt a terep így aztán előkerestem az akkori GPS felmérést és kicsit átdolgoztam az útvonalat a Kis-hegy K-i oldalán. Az akkori utak egy részét már elkerítették, de van másik lehetőség. Nem kell lemenni a kápolnáig csupán kb. 800 m-volt az a szakasz amit oda vissza tettünk meg a kilátóhelyhez. Bozóttal viszont nem találkoztunk, az már nem az én világom.
Azért, hogy ne legyen minden fenékig tejfel valakik kivágtak egy csomó fát és mindet gondosan a kilátóhelyhez vezető útra döntöttek, oda felé még csak átmásztuk őket de aztán láttunk egy ösvényt ami a sorompóhoz akadálymentesen vissza vezet.
Ebbe a földszintes kilátóba még én is felmásztam, természetesen semmi nem látszott abból amit a táblácska ígért a korláton.
Innen már végig burkolt úton mentünk a Kis-hegy büszkesége a Szent Donát kápolna felé. Mellette a nagy Majthényi présház és borozó délben nyitott de más pincénél is láttunk mozgást illetve "turistákat".
Valamikor sok éve itt volt a téli teljesítménytúrák egyik ellenőrző pontja. Tovább ereszkedve a hegyről gyorsan leértünk az egykori Gamási gémeskút emlékhelyig. Eddig a sárga jelzés vezet bennünket, innen már látszik a Ny-felé lévő Rác-fa teteje, de a mellette lévő torony mindig irányt mutat. Oda kell eljutni a következő kódért. Az uralkodó őshonos növényzet erre is a szőlő.
Túránkat innen Lelle felé folytattuk, mivel onnan volt közvetlen és gyors utazási lehetőség haza felé. Szép ez a szakasz, csak a ködös idő kicsit szürkített rajta.
Legközelebb ismét Látránynál folytatjuk, ellenkező irányba.
Az előző túrabeszámoló. Következő túrabeszámoló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése