Új túramozgalmunk természetesen arra ösztönöz, hogy végig járjam és a beszámolóimmal segítsek másokat is annak végigjárásában és elismerésként ennek a szép jelvénynek a megszerzésében.
A Dél-balatoni várak túramozgalom nagyon praktikusan fűzi fel Észak Somogy látnivalóit, egy olyan túramozgalom formájában ami nagyon hiányzott már megyénkből. Teljesen egyéni magán kezdeményezés, nem azok hozták létre akiktől elvárható lenne hanem két Somogy megyei és egy Budapesti túrázó és Heyjoe is beszállt a buliba és honlapjával megteremtette a fórum és tervezés hátterét. Köszönet ezért Soósné Élő Margit Évának, Soós Lajosnak, Csernus Gábornak és Németh Tamásnak.
Az útvonalkövető túramozgalom az ismert módon teljesíthető azaz egy dolog a fontos, az útvonal betartása, a kötelező pontok érintésével, de tetszés szerinti szakaszolásban, irányban és időben. A szépen kivitelezett honlapon minden információ elérhető.
Lehetőségeim szerint én már csak rövid távokat tudok egy egy túrával teljesíteni de ezt a 106.4 km-t remélhetőleg pár hónap alatt lejárjuk ha találok kellőképpen lassú túratársat.
Igyekezni fogok a lehetőségek szerint minden esetben csak tömegközlekedést igénybe venni és ennek megfelelően szakaszolni, így akár egyesületi túrákhoz is adhatok némi segítséget.
Ezen a szép októberi napon a túraútvonal NY-i végén teljesítettük a Hács - Somogyvár szakaszt, ami a nézelődésekkel együtt 13 km-volt. Vonattal utaztunk Fonyódig, útközben néhány egyesületi tagtárssal is találkoztunk akik a Balaton Körtúrára mentek volna de tőlünk tudták meg , hogy az elmaradt, másfelé mentek. (Talán érdemes lenne átgondolni az ilyen döntéseket.) 10 óra után pár perccel érkeztünk meg Hácsra autóbusszal, és itt kezdtük el a túrát.
Gárdonypuszta felé találkoztunk szemben túrázó ismerősökkel is. Az ilyen találkozások is azt jelzik, hogy van igény az ilyen természetjáró túralehetőségre, hiszen Budapesti túrázók voltak. Szép ez az útvonal a Hácsi műtehén is meg van még , a horgásztó kiépült, és áll még az öreg, vesszőfonatos, sárral tapasztott házikó is.
Itt pihentünk, reggeliztünk. Benéztünk a régi temetőbe is amit az erdő kezd visszafoglalni de vannak még rendezett sírok. Szép, erdős terepen jártunk, a kis patak hídját megviselték az évek, de még biztonsággal járható. Az öreg, évszázados fák között a zöld sáv jól követhető. Pihenő hely ugyan nincs, de elég sok kivágott és ledepózott farakás van az út mellett így pihenni is volt lehetőség.
Az erdőben hűvös volt a napos nyíltabb területeken meleg, az út enyhén emelkedik de nincs benne meredek, nehezen járható szakasz - kellemes szép túraútvonal. Somogyvár előtt kb. 1 km-el viszont van egy benőtt szakasz, nem hosszú, pár száz méter de itt elvesztettük az utat a lábunk alól, és kissé letértünk a zöldről de aztán visszataláltunk.
Somogyvárt a látogatóközpontnál érjük el, itt kell megkeresni az egyik túra igazoló kódot. (nyilván mindenki tudja, hogy ezekről a kódokról fotót nyilvános helyekre feltenni nem szabad) A romterületre csak belépővel lehet bemenni amit a látogató központban kell megvásárolni, ennek ára most 1000 Ft a nyugdíjasoknak és 2000 Ft az aktív dolgozóknak. Jegy nélkül is felmehetünk az erdőben kiépített lépcsőkön.
A romterület bejárata közelében a kód meg van ismételve ha esetleg a lenti olvashatatlan lenne. Két busznyi "kulturista" éppen akkor érkezett a területre amikor ott nézelődtünk , bár nem akartunk bemenni, hiszen én többször is jártam bent és jegyünk sem volt de a tömeg szabályosan elsodort bennünket. Hát így jártunk :-) Rövid nézelődés után lesétáltunk a vasútállomásra és onnan vonattal utaztunk haza. Jó tudni, hogy ezen a vonalon is jelezni kell ha azt szeretnénk, hogy a vonat megálljon egy adott megállóban!
Erről a látogató központról sokan sokat írtak már, voltam benne, megvettem a jegyet is és úgy gondolom ez elég is volt, többet nem fogok oda bemenni, mert ennyi pénzért adhatna is valamit.
A túramozgalom bejárása lehetőséget nyújt arra, hogy jobban megismerjük megyénket, történelmünket, természeti értékeinket. Somogyvár is kitűnő lehetőségeket kínál, mindenki maga döntheti el, hogy a természetjárás melyik változatára van igénye.
(Ez a túramozgalom se jöhetett volna létre ha tizenvalahány éve nem festjük fel elsőként az akkor még nem létező zöld sávot egy teljesítménytúra rendezés segítésére ezen a szakaszon Somogyvár felé. Érdemes össze nézni a régi és mai fotókat) :-)
A geocaching honlapról az itteni geoláda leírásából származik az alábbi idézet ami tökéletesen mutatja be a helyzetet a látogató központ vonatkozásában.
2015-ben új látogatóközpont nyílt meg a hegy alatt, közvetlenül a főút mellett. A látványos, földbe süllyesztett, zöld tetős építmény a parkolóval kétségtelenül vonzza a tekintetet, erősebben csábítja az arra járót, mint a falu mellékutcáján, a hegy ormán megközelíthető romkert. Sajnos az eredmény mégis felemás lett - pedig kicsit szerényebb visszaosztással és több odafigyeléssel sokkal jobb is lehetett volna. Magam is sajnálom, hogy a szakasz további részét emiatt kritikával kell kitöltenem.
Kár, hogy a kívülről grandiózus, még az előtérben is komoly várakozást keltő építészeti megoldás végül egyetlen teremben, az önismétlések leszámítása után egy községi helytörténeti kiállítást alig meghaladó szintű anyagot rejt, melyen még így is izzadságos erőlködés érződik: oly mértékben tolja túl - nagyjából egyedüli témaként - a szentes-mesés-csodatevős kultuszt, ahogy 2017-ben talán már nem kellene - különösen ahhoz képest, hogy épp még az is kiderült, hogy az előszöri ide temetés legendája sem igaz. (A vendégkönyv tanúsága szerint a színvonalat több látogató is kifogásolja.) Mindez tartalomfejlesztéssel még akár aprópénzből is javítható lenne, de van ennél nagyobb baj is.
Az aggasztó mértékű megokolatlanságot (hogy valami nagyon visszafogott kifejezést használjunk) akkor kezdi érezni az ember, mikor rájön, hogy az eredeti és valódi tartalmat jelentő romterület megközelítését innen egy rámpákkal-lépcsőkkel ugyan masszívan megépített, de idősek és kisebb gyerekek számára alkalmasint nem is rövid, és szintemelkedésben is kihívást jelentő gyalogúttal képzelték el. Úgy, hogy ezen még csupán a régi, változatlan állapotú bejárathoz jutunk fel, ahol most is ugyanúgy lépünk a romkertbe, mint korábban, és ahova most is inkább autóval lenne érdemes felmenni, viszont ahol már csak lent váltott(!) belépővel engednek be! Ezen a ponton már tényleg nehéz érteni, miért volt szükség a romkerttel építészeti egységet nem is képező területen, erdőirtás árán emelni egy grandiózus építményt, mely csupán egy tartalmában és terjedelmében is szerény kiállítást rejt, és ahonnan a valódi látványosság megközelítése kimondottan nehézkes. Eközben fent, az eredeti, autóval is jól megközelíthető bejáratnál semmi nem történt, pedig az ottani parkoló fejlesztésével, a fogadóépület bővítésével sokkal olcsóbban lehetett volna tökéletes megoldáshoz jutni.
Ebben a formában a látogatóközpont nemhogy nem tálalja fel elég ügyesen a közönség számára a lényegi látványosságot, hanem az építészeti túldimenzionáltság és térbeli szétválasztottság szerencsétlen kombinációjával gyakorlatilag eredményesen vonja el a figyelmet arról. Kár, hogy az építészeti koncepció ennek értelmes átgondolása helyett a látszóbeton, a műrozsda és a színes szőlőkarók közhelyein pörög.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése