2019. január 19., szombat

Simonfa - Zselickislak - Töröcske

Teljesen természetes dolog – szerintem – , hogy télen téli álmot kell aludni. Dagonyázzon a vaddisznó a sárban, ha akar, én lehetőleg jó időben szeretek túrázni.  A mai túrára rábeszéltek, mivel sár mentes kellemesen fagyos terepet ígért az időjárás felelős. Viszonylag gyorsan be is véstem egy nagy fekete pontot mivel ezt nem teljesítette.  Tekintve, hogy már a buszon nagyon örömteli találkozásban volt részem így azért nem indult rosszul a nap. Heyjoe és párja Vándor Csillag éppen az RP-DDK Simonfa – Szenna szakaszának rugaszkodtak neki és gondolom sikeresen le is járták. Kicsit aggódtam, hogy az éppen zajló hajtóvadászatba belefutnak-e, de ahogy mi úgy Ők is sikeresen elkerülték.


A mi egyesületi túránk a kék sávon majd a kék kereszten zajlott. Viszonylag gyorsan sikerült eldönteni, hogy melyik az út forgalommal szembeni oldala aztán neki is vágtunk a dagonyának. A sár olyan kellemesen ragacsos, csúszós, szóval pontosan olyan volt amilyennek a zselici lösznek illik lenni.
A túrabotok használatára jó lenne ha figyelne aki elhozza de ha egy felnőtt embernek szólni kell hogy hegyével előre hadonásszon - ha már összecsukni képtelen ha nem használja - akkor az nem az én problémám, véletlenül is történhet súlyos sérülés! 



A Kecskehátra felkapaszkodva már nem fáztunk, aztán nagyjából szintben haladtunk a Kislaki pincék felé.




Itt egy éles jobb kanyarral beugrottunk Magdihoz, hogy a frissen sült pogácsája nehogy kárba vesszen. Úgy tűnt, nem is történt baj, bár volt aki nem hozott magával elég innivalót de hát így járt, ez nem kocsma túra volt!


Kicsit előre mentünk  geoládát keresni , meg is lett gyorsan.  Először nem értettem, hogy miért kellett otthagyni a két túrabotot de inkább hallgattam, mert minek beszéljek bele mindenbe aztán a falu szélén azért megemlítettem erre kiderült, hogy nem szándékos volt. Míg várakoztam a botok megérkezésére gyorsan bevéstem még egy fekete pontot. Ez a kb. 20-25 perc pont elég volt, hogy lekéssük a kiírás szerinti autóbuszunkat. 



A faluból nem sokat láttunk éppen csak kereszteztük aztán a Zselic Kertváros Galagonya utcájának alsó részén a horhón kezdtünk felkapaszkodni a civilizáció felé. Szép ez az ösvény és most jól járható is volt. Dúsabb vegetáció idején azért elkerülendő. 


A csapat nem ért utol bennünket így aztán a Töröcskei úton a Gyertyánosi buszmegállónál leheveredtünk.  Én szép csendesen kapirgáltam a rám tapadt sarat Joli pedig nekiállt stoppolni. Ez egész gyorsan sikerült is nyilván a személyes varázsa miatt így aztán töröltem az összes fekete pontot mivel délre már otthon is voltam.  


Bármennyire is utálom a sarat el kell indulni mozogni mert hamarosan eljön a kéktúrák ideje. Köszönöm a túrát.   

Még több fotó, katt a kis képre:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése