2018. január 29., hétfő

Vörös és Kék

Mecseknádasd - Apátvarasd - Ófalu

Majdnem fél éves kényszerszünet után újra egy valódi túrára indultunk. Kis kirándulásokon már próbálgattam magam , működött minden.
A most lejárt 17 km és hozzá 320 m szint emelkedés nálam már a túra kategóriába tartozik de a legfontosabb az a – 2 kg amit a digitális mérlegem mutatott amikor hazaértem.
Már néhány napja mocorgott bennem a mehetnék mert kiváló időt jósoltak. Így is volt. Reggel hatkor a sűrű ködben nagy nehezen megtaláltuk a busz bejáratát és megkezdődött a kétórás utazásunk. A sofőrnek nyilván a lábában , kezében és a fejében is ott volt az út minden métere mert úgy átszáguldottunk a Zselic kanyargós utjain, ahogy én nappal, napsütésben sem mernék.
Pécsen a csatlakozást is elértük így 8 órakor már a Schlossbergnél voltunk ahol kéktúrázó túratársam a megszakításhoz szükséges DDP nyalókát begyűjtötte. Három fős csapatunkhoz tartozott még egy a kéken túrázó de megfertőzés alatt álló túratársnőnk. Az egyszerűség kedvéért mindkettő Marika  így öreg fejjel könnyebb megjegyezni a neveket. Lehet, hogy ezt a jövőben be is veszem a túratársi feltételrendszerembe.  (ha valakit másként hívnak papíron az elfogadható, ha hallgat erre a névre is)  Ez a túra számomra már bőven ismétlés volt de korábbi ígéretemhez híven a később csatlakozott túratársammal is lejárom a még hiányzó szakaszait az RP-DDK-n és DDP-n.


Mai körtúránkat is úgy szerveztem, hogy mindkét mozgalomban haladjunk A piros sávon felkapaszkodtunk a romokhoz majd a kilátóba (én nem) és persze utána leereszkedtünk a forráshoz is. Jó ez a hegy a romokkal, akárhányszor elvetődök ide tetszik.



Majdnem elfelejtettem, hogy Mecseknádasdon már sütött a Nap kék volt az ég és bizony később ez még fokozódott. Még jobban sütött, még kékebb lett és még melegebb. Hiányzott a napszemüveg és a naptej.
A legutóbbi túrámtól eltérően most egy kicsit másként hagytuk el ezt a szép helyet, de a piros sáv emelkedőjét azért megszenvedtük, majd jelzetlen utakon megcéloztuk az RP-DDK-t mert az is része volt a mai napnak. Kicsit belerondított a terveimbe amikor hó foltokat láttam az út mellett. Elfelejtettem, hogy magasan járunk és ez bizony hatással lesz az út minőségére is. 
A földfoglaló privatizáció elektromos kerítések formájában már ide is betette a lábát. A korábban jól járható utakat teljesen lezárták. Egy darabig a drótok mellett mentünk de aztán úgy döntöttem, hogy akár van benne áram akár nincs át kell mászni rajta. Nem volt így aztán a legelőn gyorsan haladtunk.  Az erdő szélén kimásztunk a 'karámból' és pihentünk egyet az erdészeti őrháznál.


Megcsodáltuk a feleslegesen leásott beton oszlopot a már megszokottan félrevezető sárga táblákat aztán indultunk is tovább. Apátvarasd nem lett nagyobb és szebb, legfeljebb sárosabb, a pecsét rendben volt itt nem sokat időztünk cuppogtunk tovább.

Sajnos a friss traktornyomok sem segítették a haladásunkat a rendesen felszántott úton bizony lassan haladtunk a sár miatt. Az erdő már kora tavaszi képet mutatott mindenhol virágzott a szép zöld hunyor.
A Geresdi-dombság gerincén ez a kéktúra rész végig erdőben vezetett és egy nagy tarvágáson kívül most is szép része az útvonalnak.  Később találkoztunk is aktív favágókkal valahol megértem hiszen a fára szükség van ők csak a munkájukat végezték de hát sok évtized kell, hogy újra szép öreg erdő legyen itt.




A Hesz-kereszt környéke szépen rendezett, vannak pihenő helyek, padok asztalok.   


A Nyolchárs már csak nevében hordozza az egykori fák emlékét egy táblán, a Héthárs viszont szépen rendben tartott pihenőhely.

Itt is szusszantunk egy kicsit majd hamarosan elköszöntünk a Kéktúrától mivel várt bennünket újra a piros Ófalun ahonnan bezárulhat a kör. Ez egy jó megszakítási lehetőség leereszkedni ebbe a kis faluba az erdészeti úton.


Szép a Mészégető vadászház és környéke is és természetesen az eredeti állapotban megőrzött mészégető  is meg van. Van egy nagy szürke marha gulya is az erdészet mellett  kicsikkel és nagyokkal is találkoztunk. A kerítés jó erős körülöttük.

Ebből a völgyből viszont ki kellett mászni ismét jelzetlen utakon, a tűző napon, hatalmas virágzó mogyorók   mellett. Na ez az emelkedő a zöld sávig már nagyon nem esett jól, tudtam én, hogy itt van de akkor is.. oxigén hiányos állapotban azért csak felértem a tetejére és átbillenve a lejtő oldali szép horhóba ismét kutya bajom sem volt.
A pincesoron ereszkedtünk le a faluba. Nagyon szép település, jól tették, hogy nem fogadták be az atomtemetőt! Megkerestük a DDP pecsételő helyet, üzemen kívül volt a kocsma. Hétköznap! 



Tettünk egy kitérőt a Tájházhoz de az is zárva volt és annyi idő nem volt hogy előkerítsük a kezelőjét. Nem volt más megoldás mint irány a polgármesteri hivatal, ott készségesen pecsételtek a füzetbe. Ezután már csak vissza kellett menni a szomszédos, reggel már látott faluba ahonnan kényelmesen és gyorsan hazautaztunk.
A régen nem látott ragyogó, napos időben szép túra volt, a sár lassított bennünket és az izomlázhoz is hozzájárult de mindenképpen jóleső fáradtsággal értünk haza a Marikákkal.
Köszönöm a lehetőséget.

Még több fotó, katt a kis képre:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése