Zselici Csühögő ( Almamellék - Sasrét Erdei vasút)

Somogy megyében három működő kisvasút is létezik, Kaposvárhoz legközelebb azonban az Almamelléki Erdei vasút található ami már Baranya megye - igaz nem mindig volt az.

Ez a 6 km -es hosszúságú vasút nagyszerű lehetőség a kisvonatozásra, mely gyerekeknek felnőtteknek egyaránt élmény. 

A vonatozást a pálya bármelyik végén kezdve kipróbálhatjuk de ha autóval közelítjük meg akkor nyilván célszerű oda-vissza utazni.

A vasút bázisa Almamelléken van ahol valamikor csatlakozott a már megszűnt Kaposvár - Szigetvár vonalhoz. Innen hétvégén naponta kétszer indul a kisvonat Sasrétre. A menetidő odafelé általában közel kétszer annyi mint vissza hiszen az Almás-patak völgyében akkor "hegymenetben" megy. 

Akit érdekelnek a technikai részletek érdemes figyelemmel kísérni főleg eső után hogy a vizes sínen hogyan védik ki a kerekek kipörgését a sínen. Ilyenkor a vonat gyakran megáll, lassan visszagurul miközben a masiniszta erre a célra beépített szerkezettel homokot szór a sínre, ezzel növelve a tapadást.

A behomokozott szakaszon aztán nekifutva a kis emelkedő leküzdhető. Több ilyen szakasz is van, A vonat általában max. kettő kocsit tud vontatni, ha nagyon tele van akkor az utasok is beszállhatnak feltolni az emelkedőn :-)

 

 

A 10 órakor  induló járat délben jön vissza Sasrétről igy ott kb. egy órát tudunk eltölteni. Látnivaló van bőven és a gyerekek is el tudnak játszani a tanösvényen vagy a játszótéren.  

Ha csak a vonatozás érdekel akkor praktikusabb Sasrétről indulni a déli vonattal , mivel ez Almamellékről egészen rövid tartózkodási idővel indul vissza.

Jó tudni, hogy a vasútállomás épületében érdekes kiállítás látható a vasútról és egy kicsit az erdei életről is. Gyereknek nagyon tetszik! Apró ajándék tárgyak is vásárolhatók itt, melyek között a legérdekesebb a vonat hangján szóló fa síp. Ennek beszerzésével nagy örömet szerezhetünk unokánknak, a szülőket nem kérdeztem ...

 

Nyitott és zárt kocsik is vannak így csapadékos időben is nyugodtan vonatozhatunk.

 

 

A kisvasút történetéről még többet itt olvashattok.

 

Sajátos turisztikai élményt nyújt az erdei vasút, a „ZSELICI CSÜHÖGŐ”. Az ország legkeskenyebb nyomtávú vasútja Almamellék és Sasrét között közlekedik. Az üzemet Biedermann báró hozta létre 1901-ben. A pálya széles, szép panorámájú völgyön halad, 6 km hosszban. A kiinduló állomáson erdészeti és kisvasúti kiállítás tekinthető meg.

Innen indulva a vonat a nádasokkal szegélyezett halastavak mellett halad el, majd fordul a sasréti erdők irányába. Utazás közben gyönyörködhetünk a jellegzetes, lankásan dombos zselici tájban.

Sasréten az erdei iskola, az ősbükkös és végül a vadászkastély előtt elhaladva érkezünk meg a végállomásra. A vonatozás mintegy 25-30 percet vesz igénybe. A vonat visszaindulásáig üdítő sétát tehetünk Sasréten, ahol a Biedermann Rezső báró által építtetett patinás vadászkastély (ma vendégház), a KIKERICS Erdészeti Erdei Iskola és az ősbükkösben vezető tanösvény tekinthető meg.

1899-ben épült meg a MÁV Szigetvár-Kaposvár közötti vasútvonala, mely érintette Almamellék községet. A leegyszerűsödött szállítási lehetőségek arra ösztönözték a községtől északra fekvő erdőterületek birtokosát, Báró Biedermann Rezsőt, hogy a faanyag elszállítására keskeny nyomközű vasutat létesítsen területei és az almamelléki MÁV-állomás között. Az elképzelés 1901-ben valósult meg, ekkor épült meg az első vonal az almamelléki MÁV-állomás és a Németlukafai Cigányvölgy között 7,2 km hosszan. A kisvasút nyomtávolsága 600 mm lett, a talpfákra 7 kg/m tömegű sínek kerültek. A vasúton főleg az erdőben kitermelt fát szállították le a nagyvasúthoz, de emellett a németlukafai hamuzsír égető boksa és üveghuta termékeit is a kisvasúton fuvarozták. Szintén megemlítendő az erdők közötti irtásokon termelt mezőgazdasági termények szállítása is. Vontatóként itt is - mint leggazdaságosabb megoldás - a ló szolgált. A személyforgalom egyidős a vasúttal, a báró által Sasréten alapított iskolába vonaton utaztak a környék gyerekei.

"A báró Sasréten telepített iskolát, a konvencióban benne volt az oda és hazaszállításunk. A fából készült kocsin körben korlát volt, szemben pedig padok. Úgy harmincan fértünk fel rá. Mindegyik kocsihoz tartozott egy hajtó, ő képezte a vonatszemélyzetet."

A kisvasút vonala is tovább gyarapodott: még 1901-ben megépült a Szentmártonpusztai leágazás, 1915-ben 0,5 kilométer hosszban a Terecsenypusztai vonal (II-es sz. szárnyvonal), 1925-ben a Lukafai elágazástól a Sasréti vadászkastélyig vezető 1 kilométer hosszú vonal (ez később az I. sz. fővonal részévé vált), 1935-ben az 1,5 kilométer hosszú Csikóréti szárny, amit 1940-ben el is bontottak. Szintén 1935-ben a Lukafai vonalból is felszedtek egy fél kilométeres szakaszt. Az 1935-ös vonalmegszüntetések valószínűleg a fakitermelési területek megváltozásával magyarázhatók.

 

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Zselici Csühögő (Almamellék - Sasrét)

Szántód - Szamárkő - Vaskereszt - Szántód (GYEM)

Erre a hétvégére is maradt a hőségriadó tehát ismét az egészségünkért gyalogolhattunk ezúttal a Balaton közelében. A  METEOR TTE által kiírt túraútvonal kísértetiesen  hasonlított egy a térségben szervezett IVV és teljesítménytúra  útvonalára így nyilván nagyon praktikus volt az időpont módosításával a túra időpontját átcserélni hiszen eredetileg egy héttel korábbi lett volna. Kaposvári túravezetőnk Puska Kati volt.

Mivel Kaposvár felől jelentős érdeklődés volt várható és persze a 29 - 30 fokos Balatont sem lehetett kihagyni  így a mi kis csoportunk 5 fővel autóval érkezett a túrára. Mi valamennyien be is neveztünk az SZKTE által rendezett Szamárkő 10 nevű távra, a kicsit később érkező buszos csapatból még ketten neveztek be a túrára.

A Kaposvári botos lányok is képviseltették magukat.

Régen jártam erre, jó volt viszontlátni néhány nagyon kedves és kedves régi túratársat, váltani velük néhány szót, fel eleveníteni közös túra élményeket!

A nevezési díj 800 Ft volt, kedvezményesen 200 Ft engedménnyel pld.  MTSZ kártyára de ilyen nem volt mindenkinek, pedig ingyenes a kiváltása. Balatonon vagyunk, tehát balatoni árakkal is kell számolni. Ezért a pénzért kaptunk részletes itinert, színes térképvázlatot , az első ponton Balaton szeletet, a másodikon cukrot, a harmadikon ásványvizet, majd a célban a kitűző és színes oklevél mellé zsíros/vajas/lekváros  kenyeret, és langyos üdítőt valamint molekuláris méretre darabolt hideg dinnye falatkákat. ( állítólag nem a dinnye volt apróra vágva hanem a szám volt nagy, javaslom legközelebb akinek ez a véleménye  gyalogolja le ezt a távot 36 fokban, nyilván  másként vélekedne)  Nekem mindenesetre az az 5-6 falat jólesett ha már zsiroskenyeret és meleg édesvizet nem fogyasztottam!

Nevezés után a Római úton indultunk a Szamárkő felé, közben Gabiék tettek egy kitérőt az FTV 4-es kód begyűjtésére - ha már erre jártunk. Az előzetes információk alapján szerettük volna Szántód-pusztát is megnézni de a hátsó kapunál egy hölgy közölte, hogy csak elől lehet bemenni. 

Tudomásul vettük és megvártuk amíg távozik majd mégis behatoltunk , a kápolnát felkerestük, zárva volt, a kiállítások közül a kovács műhely volt legközelebb oda benéztünk.  

A domboldalon már épültek a bazárosok sátrai és kész volt a szabadtéri oltár is, amúgy csendes és néptelen volt a puszta. A régi temető is változatlan.

Korábban emailban érdeklődtem, az üzemeltetőknél, hogy látogathatók lesznek e a kiállítások a válasz viszont már csak akkor érkezett meg K. SZ.-től amikor haza értem. Igen, ezen a napon bemehettünk volna ingyenesen megnézni a puszta kiállításait is. Kár, hogy ez nem volt nyilvános információ,bár nyilván a helybeliek tudták. Közben Gabiék is visszaértek, és örültem, hogy a 4. kódtábla még mindig ott található ahova sok éve felszereltem.

A poros úton lassan megérkeztünk a Szamárkőhöz , a Kercsmár lányok nagyon kedvesen/lelkesen  dolgoztak a ponton.

Körül is néztünk itt, megkerestük a kövekben a pata és gyermek lábnyomokat majd következett a Kő-hegy az ő kocsmájával és van itt egy kilátó is. 

Fontossági sorrendben szomjunkat oltottuk, és kiláttunk, van itt egy szép alkalmi kilátós pecsét, túrajelentésre és a kilátós mozgalomba ideális.

A pincesorok után végre erdőbe értünk és a Tatár-csapáson keresztül megérkeztünk a Vaskereszthez.

Anitáék is kedvesen, lelkesen  és gyorsan dolgoztak, kicsit megpihentünk, meglátogattuk Szabó Laci túratársunk kopjafáját majd az erdőben leereszkedtünk az erdészeti útra.

Néhány bagoly költőládát is láttunk a madarászok munkájaként majd megszemléltük az emelkedőt ami a következő pontunk a Kilences-tető felé vezet. Az emelkedő teljesen rendben, ugyanúgy lihegtetéssel kezdte mint régen és természetesen a végére meg is izzasztott. 

Elég komoly erdőirtás van erre (nevezhetjük fakitermelésnek is) a lényeg az, hogy nyilván a nagyobb gépek miatt a száraz időben szinte bokáig járhattunk a finom porban de aztán az erdőből kiérve az utolsó ponton is megkaptuk a pecsétet, már csak célba kellett érni.

Örültem, hogy az itt elhelyezett útjelző oszlop még mindig stabilan áll a helyén a nagy gazban, nem úgy mint a sok másik társa!  

A sárga sáv jelzésen aztán gyorsan leértünk a faluba, a platánsornál a buszosok egy része elszaladt a buszukhoz és így korábban hazaérhettek.

Találkoztunk még ismerős kaposvári túrázókkal is akik éppen a dehidratálás ellen küzdöttek - sikeresen.
A mi kis csapatunk  pedig a Célban Kittiéktől megkapta a díjazást.

 

Jó volt viszontlátni Pista bácsit aki már a 87.-évét tapossa és még mindig aktívan túrázik. 

Itt a Közösségi háznál kicsit megpihentünk lehetett enni inni, de a nagy hőségben én nem igazán kívántam és úgy tűnt nem nagyon tülekedtek a túratársak sem. Nekem személy szerint a régi virsli partik szimpatikusabbak voltak, de ez magánügy. Sok minden változott az évek során, pld. az 50 km-es táv is megszűnt mivel 'nincs rá kellő igény'. Két héttel korábban a közelben egy másik túrán jártunk szintén elég meleg időben,  amit az ottani rendezéshez képest hiányoltam az főleg a hidegebb innivaló volt.

 

 A célban lehetőség volt a strandoláshoz beöltözni, ezt meg is tettük majd gyorsan indultunk is tovább ezúttal a Balatonföldvári Nyugati strandon találtunk helyet a Balatonban. Nem irigyeltem azokat akik esetleg még később indulva  valahol szívták a port.
Nagyon jól esett az út porát lemosni magunkról, nekem a fű virágpora kissé piros mintásra változtatta a lábamat a rövidnadrágban így azt is kiáztattam rendesen. Miután kifürödtük és kipihentük a túra fáradalmait még felkerestük az FTV 6.-os kódot is és indultunk haza.

Köszönöm a túrát!  

 

---

Még több fotó, katt a kis képre:

GYEM Szántód - Szamárkő - Vaskereszt - Szántód

Mozsgó - Zsibóti-szőlőhegy - Turbék-puszta (GYEM)

A mai napra kissé meleg nyárias időt ígértek ez be is jött. Nem szoktam hőségriadó időszakában túrázni de ezúttal egy könnyű és rövid túrát ígért a METEOR TTE így azon nyolc ember egyike lettem akik belevágtak hiszen kellett a pont a Gyalogolj az Egészségedért Túramozgalomhoz , mivel két túrát már kihagytam.  

Graffits Laci valamint a busz sofőr vezetésével Mozsgóig buszoztunk, az egykori vasútállomás épületénél kezdtük a gyaloglást mivel jó szokás szerint a vasútállomást nem a falvakba hanem inkább a sín mellé építették.

Az egykori Somogy vármegye Szigetvári járásában jártunk ezen  a túrán , ezeket a területeket sajnos megyénk elveszítette.  A csapat nagy többsége - de nem mindenki -  hajlott arra, hogy ha van rá lehetőség célszerű lenne elérni a korábbi buszt hazafelé. Így aztán szigorúan a tervezett útvonalhoz ragaszkodva jó tempóban haladtunk át Mozsgón és kitérők nélkül a sárga kereszt jelzésre kanyarodtunk.  A  nagyon szép Biedermann-kastély és kastély park, a kápolna és a falu műemlék temploma  ezúttal sajnos nem fért bele a programba. Majd legközelebb, ha jobb idő lesz.

A községbeli szép kastélyt 1896-ban a Biedermann család építtette, felhasználva hozzá egy régi uradalmi tisztilakot is. Van itt sok remek Vieux Saxe, Sèvresi és Alt-Wien porczellán, sok régi fegyver, nagyértékű gobelinek, gyönyörű értékes, régi bútorok, különösen a hálószoba bútorai, azokra művészileg aplikált, eredeti, régi rézmetszetekkel stb. A kastélynak saját villamostelepe van. Parkjában áll a szép családi sírbolt.



A falutól D-re a sárga kereszt jelzést a forrásnál találtuk meg. A MEFA Rt. Szigetvári Erdészete és a Mozsgói Polgármesteri Hivatal együttműködése keretében 2001-ben felújításra került a mozsgói Szentkút-forrás. A forrás a falu közvetlen szomszédságában található, az ott élők mindennapjaiban fontos szerepet tölt be. A mellette elhaladó út vezet a közeli Szőlőhegyre, és amíg lehetett, itt töltötték meg az emberek ivóvizes edényeiket.

A forrás most is szépen üzemelt és csordogáló hűs vizét is megkóstolhattuk majd szép erdei úton jutottunk fel a Mozsgói pincékhez.

Az út menti gyümölcsfákat  dézsmálni és mindezt az utcán álló tulaj szeme láttára megtenni, majd köszönés nélkül elmenni előtte azért hogy is mondjam ...
Az igencsak melegedő időben mentünk tovább és a kis kápolnánál rácsatlakoztunk a sárga sáv jelzésre.

Az 1910-es   pincesori kereszt még áll a kápolna előtti viszont romokban hever a földön. Ez a terület már a Zsibóti-pincesor és az egyes dűlő nevek kezdenek emlékeztetni a török időkre.  

Első komolyabb pihenőnket  a Szilvási Csárdában tartottuk meg. Folyadék utánpótlási lehetőség is volt mellyel éltünk is. A nagy hőség miatt ezúttal tudományosan állítottam össze a túrára az innivaló készletet és megfogadva más túrázók tanácsát nem feledkeztem meg a só veszteség pótlásáról sem. 4.5 l nagyrészt fagyasztott italt vittem és 1,5 l-hez egy kávéskanál konyhasót  kevertem. Persze nem sós vizet ittam hanem sóval dúsított citromos és narancsos üdítőket. Végül is meg tudtam inni és nem is szomjaztam  a túra során, kb. 4 l fogyott el.
Túratársam megkóstolta, nem  tudta meginni, én meg kénytelen voltam mert nem volt más. :-)

A Csárda után már aszfaltos útra tértünk, bár nem mindenki , volt aki buszra szállt.  Mi a Turbéki szociális otthon mellett elhaladva a Turbéki templomnál álltunk meg legközelebb.

 A Turbéki templom Szigetvár városának külterületén, a városközponttól mintegy 3 km távolságra található. A mai templom helyén temették el Szulejmán szultán szívét és belső szerveit, majd föléje egy nyolcszögletű aranyozott kupolájú síremléket emeltek (erre emlékeztet az 1913-ban elhelyezett emléktábla). Turbék mindmáig a mohamedánok egyik zarándokhelye Európában.

A kőből faragott szenteltvíztartó még a török időkből való, eredetileg az iszlám vallás rituális mosakodásánál használták.

A templomban Angster orgona található, utoljára 1983-ban restaurálták.  Nagyboldogasszony napján Turbék a környék magyar, német és horvát katolikusainak közös búcsújáró helye.
Szulejmán türbéjét a XVII. század végén lebontották, helyére egy fakápolnát építettek. A mai kegytemplom 1760 és 1770 között épült fel. Főoltárára a Segítő Boldogasszony képét tették, mert közbenjáró segítségének tulajdonították a török fölött aratott győzelmet, az ország felszabadulását.

A sárga jelzésről egy gabonatáblán átvágva a teljesen benőtt jelzetlen úttal párhuzamosan értünk ki a 67-es útra és az itt álló Szulejmán - Zrínyi emlékművet kerestük fel.

 A török állam közreműködésével 1996-ban kialakított parkban áll Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán portészobra, Metin Jurdanur alkotása, az itt elhunyt török uralkodó jelképes nyughelye előtt. Szulejmán szultán mauzóleuma eredetileg a közelben lévő barokk templom helyén állt. Az egykori palánkkal körülvett erősség mauzóleumában (türbéjében) temették el a vár 1566-os ostroma idején elhunyt szultán szívét és belső részeit, testét pedig bebalzsamozva a róla elnevezett isztambuli dzsámi díszes türbéjébe vitték.

Evlia Cselebi török utazó leírásából tudjuk, hogy Szulejmán szultán türbéje márványból készült. Említi, hogy az 1664-es téli hadjárat alkalmával Zrínyi, a költő katonái a türbét védő erősséget felégették, de tiszteletben tartották a sírhelyet, amely addigra jelentős mohamedán zarándokhellyé vált. A pompás türbét 1693-ban egy osztrák katonatiszt romboltatta le. Közelében található a Török-Magyar Barátság park. E park helyén állt az 1566. évi ostrom idején a török szultán sátra.

Szulejmán 1520-ban került a birodalom élére és uralkodott 1566-ig Szigetvárnál bekövetkezett haláláig. A török állam az ő uralma alatt ért hatalma tetőpontjára. I. Ferenc francia királlyal szövetségben a Habsburgok hatalmának megdöntésére törekedett, amikor Bécs ellen háromszor, Magyarországra hétszer vezette személyesen seregeit. Kiváló államférfi, művelt, több nyelven beszélő, költői tehetséggel is megáldott nagy hadvezér és diplomata volt. A világ legjelentősebb jogalkotói között tartják számon, nem véletlenül kapta a "törvényhozó"melléknevet.

Az emlékhelyről azaz a Magyar-Török Barátság parktól már csak pár perces séta volt a közeli autóbuszmegálló ahonnan egy kis árokparti ücsörgés után kényelmesen a korábbi járattal  haza buszozhattunk.

Köszönöm a túrát.

---

Még több fotó, katt a kis képre:

GYEM Mozsgó – Zsibóti szőlőhegy – Turbék-puszta – Zrínyi - Szulejmán emlékmű

Tökölő 16 Ságvár (2015)

Ezen a rendezvényen az előző évekhez képest mindig kapunk valami újat, valami olyan többletet amit addig nem ismertünk. A jelzések, szalagozások jók mégis szükség van a figyelemre, koncentrálásra hiszen ma is volt aki eltévedt, egyszer mi is túlszaladtunk egy elágazásban mert éppen "lekvárt főztek" a lányok. 

Megyénk kétségkívül legszebb része Külső-Somogy és a Ságvári túrák ezt a tájegységet igyekeznek feltárni bemutatni a lehető legteljesebb módon.  Nagyon szépek és főleg nagyon érdekesek az új információs táblák az erdőben. Mi hárommal találkoztunk de a Bogár Úrral kapcsolatos információkat eddig nem ismertem!

A túra ezúttal ideális időjárási viszonyok között került megrendezésre. Mi elég korán indultunk, hogy kényelmesen tudjuk teljesíteni a 16 km-t és ez sikerült is. 7 óra után pár perccel indultunk a horhó felé a piros kereszt jelzésen, ennek bejáratánál volt az 1. ep.

Az omlásaival is szép szurdokban is megnéztük a barlangokat majd lassan felértünk a jól járható erdészeti úton a gerincre. Az erdőben kanyargó útról aztán egy  erdei útra váltva a mély vízmosás oldalában kezdtük az ereszkedést a völgyben.

Hatalmas volt az énekes  kabócák által keltett hangzavar, néhány maradványt is fotóztam, rengeteg volt.  Az árnyas erdőből aztán kiértünk a verőfényes Napfénybe a Jaba-völgy melletti rétre.  Itt egy fa árnyékában szusszantunk egyet hiszen következett a 12-es szoba azaz a betyár-barlang a 2. ep. 

A barlanghoz települt ellenőrzőpont egy meredek, keskeny ösvényen érhető el, meg is izzasztott. Több ismerőssel is összefutottunk ezen a túrán és csapatunk azon tagjai akik még nem látták most belülről is megnézték mind a 12 szobát. Az ösvényen aztán felkapaszkodtunk ismét a gerinc útra és a Virágmányi-kunyhónál várt bennünket a 3. ep. 

Itt a minden ponton rendelkezésre álló ásványvíz és szőlőcukor mellé zsíros-kenyeret  és pogácsát is kaptunk. Ettünk, ittunk majd egy erdei úton melyet a vízmosások rendesen felszabdaltak ismét leereszkedtünk a Jaba-völgybe. 

Kis kitérővel megnéztük a korábban év fájának is jelölt Ságvári képes fát majd felkapaszkodtunk a Bögöcse tetőre ahol a 4.ep. volt. 

Ez a pont számomra Somogy-megye egyik legszebb kilátású helye. A kopár, füves illetve vadvirágokkal sűrűn benőtt dombtetőről D-felé tekintve látjuk a Jaba-völgy  fölé magasodó ormokat melyek a Kási-vár és Böre-vár maradványait  rejtik. Régen láttam ezeket az erősségeket talán ősszel, lombhullás után érdemes lesz visszajönni. 

Boróka ligeteken keresztül ereszkedünk le ismét a völgybe majd  K-felé haladva learatott szántóföldek mellett közeledtünk a Ságvári szőlőhegy felé. A lányok bőséges szilva kínálattal találkoztak , szedtek is belőle sokat. Én is megkóstoltam a kis sárgás, pirosas gombócokat valóban finom volt. Viszont csak mértékkel mertem enni belőle mert állítólag ez a fajta az un. "fo....sókás szilva",  különösebb hatást nem tapasztaltam.

Lassan megérkeztünk az utolsó, 5. ep.-hez amely egy pincéhez települt ahol a házigazdáktól nagyon finom kalácsot és meggyszörpöt kaptam. A nem vezető beosztású sporttársak pedig végigkóstolhatták a helyi szólók bortermését. (kellett nekem kitalálni, hogy autóval menjünk)

Nem volt messze a Bújó-lik ezen is sikeresen átkeltünk, majd lassan beértünk Ságvárra az iskola udvarra ahol a reggel még üres üstökben megnyugodva láttam, hogy az Áldos leves rendben van idén is.

A kiváló időjárás miatt sokan neveztek be ezért az aggódásom nem volt alaptalan :-) de a rendezők nagyon jól felkészültek.még egy tányér repetát is kaptam és a bodza szörp is nagyon finom volt.  Nem tudom pontosan mennyi lett a végleges létszám, Bogesz 399-nél tartott de újra kezdték a számlálást talán sikerült megdönteni a korábbi rekordokat.

Természetesen lehetnek kivételes alkalmak, kivételes rendezések, de számomra egy egy teljesítménytúra az utóbbi években már nem sokat jelent. Valójában a tömeges, egymásba érő rendezések a színvonalat olyannyira alacsonyra engedték, hogy némelyik teljesítménytúra már a szememben csak az "izomagyú természetjárók rendezvényei" kategóriába tartozik, főleg ha a rendezőknek csak a bevétel a fontos.
Persze a résztvevők is nagymértékben befolyásolják egy túra hangulatát. Sajnos ezen a túrán is találkoztunk menet közben hangosan zenét hallgató, bagózó, azaz a természetet és a túratársakat figyelmen kívül hagyó teljesítménytúrázókkal.

 

A csordaszellemet követve bárki végigmehet az útvonalon, aztán annyi. Számomra egy jó kis túramozgalom egy szakaszának teljesítése többet jelent, azt többre is értékelem. 

 

Persze ez az én egyéni véleményem, nyilván öregszem is, ezért nem kell elfogadni, főleg nem egy ilyen kiváló  rendezés után mint a mai Ságvári túrákon mert arra ez nem érvényes!

Nagyon színvonalas rendezésű túra volt és a lelkiismeretes rendezés szép és érdekes tereppel társulva csak élményekben gazdag túrát eredményezhetett idén is. Köszönjük!

A nap számunkra ezzel a túrával még nem ért véget,  Balatonföldvár K-i strandját látogattuk még meg és a jó időben enyhén pirosra sültünk de egy jót fürödtünk a Balatonban.

Köszönöm, hogy velem tartottatok!

 

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Tökölő túra Ságvár