Visnye - Szilvásszentmárton

János bácsi ( Bakonyi János a TTSE elnöke) által a Zselic ezen részére szervezett túráin általában igyekszem részt venni. Ő itt nőtt fel, itt élte a gyermekéveit és még ma is nagyon jól ismeri azokat az utakat is melyeken nincsenek turistajelzések. Túráin kevéssé ismert területekre is eljuthatunk.

Így volt ez most is. Hencsén átszállva autóbusszal jutott el a csapat Vsnyére, pontosabban a Kápolnásvisnyei elágazásig ahonnan indult a gyalogtúránk.  Rövid aszfaltos szakasz után földutakra tértünk át és Pacsérvisnye irányába folytattuk a túrát .

A tavak mellett elhaladva hamarosan a Kecske-tanyához értünk, ahol a kedves háziasszony mesélt életükről itt a zselici erdőrengetegben. Megnéztük állataikat majd indultunk tovább. Néhány tanyát még érintettünk, látszik, hogy folyamatban van az épületek felújítása illetve a kerteket is művelik.

 Folytatva a túrát elértük Visnyeszéplak-Öreghegy régi temetőjét. Szomorú aktualitása a helynek, hogy itt nyugszik közel 70 éve János bácsi testvére, aki a II. vh. éveiben 3 éves korában hagyta itt testvérét. 

Az öreg síremléknél kicsit elidőztünk, majd a közeli Visnyeszéplakra mentünk ahol a Pali-temető azaz Nagy Pál betyár sírhelye valamint a kis ökotelepülés iskolája és az előtte lévő pihenőhely a helyi látványosság. 

Rövid pihenés után a zöld háromszög jelzésen indultunk tovább a Hindaibérc felé. A geodéziai torony ajtaja és alsó létrája is hiányzik. nyilván vasból volt.  Az öreg tölgy és itt ott bükk és hárs erdőkben az árnyékban jó volt túrázni.

A déli órákra azért már kánikula volt és az előzetesen egyeztetett programnak megfelelően jelzetlen utakon Szilvásszentmárton felé vettük az irányt, hogy a korábbi autóbuszt elérjük. A falu előtt a frissen kaszált réten nem a széna illata volt a leginkább emlékezetes, azért az a szakasz a tűző napon gyorsan felejthető.

Kényelmesen el is értük buszunkat és Szilvásszentmárton szépen felújított turista pihenőjében az árnyékban kivártuk amíg sofőrünk megebédelt, sziesztázott egy kicsit ebéd után majd visszavitt bennünket Kaposvárra.

Köszönöm a túrát!

---

 Takáts Gyula:   Pali-temetõ

Erdei Velence?

Fagyöngyök, borókák évadja ez…

Zöld ecsetjeikben kék magok
s a tölgyről a fagyöngy bogyója
átnéz a magyar ciprusok
fölött sárgán a holdra…
Hajósa lomb-habok között
– hogy lent, se fönt se reszket –
zöld gondolán alig evezget. –
– Velence?… Vályog!… Bárdolt oszlopok!
Meszelt-márvány, pincesorok
és nem a San Paolo háta,
fölhányt, kicsiny kupocska zárja,
ki magyar módra volt a szent…
Pásztorok baltás keze
gatyásan itt fektette le,
és lett, nem Pál, de Pali-temető.
A szent helyett betyár!
Ki most is egyre várja
e tölgyfa-paloták sorába
a farkas-pandurok hadát
s mint gerlicét, a kis tyukászt;
hol zöld lagunán énekel a hold
s vizén az átlőtt szívek bánatát
agancs-fészekben szarvas viszi át…
Hozzá, aki e kis halom tövén
késsel és pisztollyal övén
pihen és sírján virág is akad,
míg ki nem irtják a szívet,
a fákat és madarakat.

---

Pali betyár hiteles története: A zselici dombok között - Vásárosbéc közelében - magányos sírhalom domborul az erdőszélen, öreg tölgyfa vet rá árnyékot. A fejfán a következő szöveg olvasható:

"A vármegye katonája, lába nyomát sokat járta. Nagy Pál, akit megölt a pipaszár."

Egy betyár nyugszik ezen a helyen. A hagyomány szerint a közelben terítette le az üldöző pandúrok puskagolyója. Nagy Pál a valódi neve, betyárként - rablóvezérként - Mészáros Pali néven vált hírhedtté. A hatóságok egyszer megkeresést küldtek állítólagos szülőfalujába, Vörösberénybe, de a település nem fogadta el odavaló illetőségűnek. Ami fennmaradt róla, azt hatósági iratok őrizték meg.
Az 1848-49-es szabadságharcban lovászként szolgált egy huszártiszt mellett. A komáromi vár kapitulációja után a Zselicbe tért haza. Kétszer is besorozták a császári seregbe, de mind a kétszer megszökött. Kalandor természetű ember lévén, betyárbandát szervezett, s tettei nyomán hamarosan megismerték a felvett nevét a dél-dunántúli vármegyékben. Fő tartózkodási helye a szigetvári járás volt, onnan járt társaival rabolni Baranyába, Somogyba és Zalába, sőt időnként átcsaptak a Dráván túli Szlavóniában is. Egy 1858-ban készült körözőlevél szerint: "Negyven és körüli, magas, kerek képű, barna hajú és kis szakállú férfi. Rendszerint prémes, sötétkék dolmányt visel fekete kalappal. Hét társa van: 25 és 45 év közötti betyárok."
Egy szlavóniai rablókalandból hazajövet az üldöző pandúrok és katonák beszorították Mészáros Palit a zselicszéplaki erdőbe, s tűzpárbajban lelőtték. Ez valószínűleg 1860-ban történt, mert később már nem találkozni a nevével a hivatalos iratokban. A nép babonás hite szerint Mészáros Palit nem fogta a puskagolyó. Szemtanúk állították, hogy lövés érte a testét és mégsem sérült meg. Tudni vélték azt is, hogy valami jótett fejében varázskenőcsöt kapott egy öregasszonytól, bekente vele a testét és attól kezdve sérthetetlen volt. Dr. Vargha Károly főiskolai tanár, ismert Zselic kutató szerint valós alapja az lehetett a mendemondának, hogy a ravasz betyár régi sodronyinget viselhetett a ruhája alatt. Erről talán még társai sem tudtak. A sodronyingen valóban nem hatolt át a távolabbi lövésből fáradtan becsapódó golyó. A nép képzelete azonban még tovább bonyolítja a mesét. A hiedelmek szerint titokzatos erő által oltalmazott emberek mindegyike sebezhető valahol vagy valamivel. Mészáros Palit csak a sörgyepuskából kilőtt golyó sebezte halálra, mégpedig olyan fából való, amelyet hétéves bokorról metszettek és hét évig használtak pipaszár gyanánt. Innen ered a sírfelirat rejtélyes utolsó sora: "Akit megölt a pipaszár."

A történet egyik változata szerint a titkot egy halálra ítélt cigány árulta el a szigetvári szolgabírónak és cserébe kegyelmet kapott. A másik változat úgy hangzik, hogy Mészáros egyik komája beállt pandúrnak és - ismerve a sörgyepuska titkát - maga lőtte le a betyárt, s ennek fejében nagy jutalmat kapott a vármegyétől. Amikor a halálos lövéstől porba hullott a rablóvezér, állítólag ezek voltak az utolsó szavai: "Meg fognak bosszulni. Meg fognak gyászolni".
Ami a monda első részét illeti, lehetséges, hogy így történt. Mészáros Pali halála után több felderítetlen gyilkosság esett meg a zselici tájon, és ezeket kapcsolatba hozzák a betyár halálával. Ami a monda második felét illeti, abból egy máig élő legenda lett. Mint a legtöbb betyárnak, Mészáros Palinak is volt kedvese. Mégpedig kettőről szól a fáma. Az egyik a tótszentgyörgyi csárdás felesége, a másik egy somogyi grófnő.

Akárhogyan is volt, tény, hogy a vitorági erdőszélen árválkodó sírt valaki vagy valakik titokban gondozták. Valaki mindig tett friss virágot a fejfához, valaki mindig készített új sírkeresztet, ha a régi elkorhadt. Még napjainkban is, minden évben, halottak napján egy titokzatos kéz felújítja, feldíszíti a sírt és olykor gyertyát is gyújt a régen holt betyár emlékére. Talán valamelyik kedvesének ma is élő leszármazottai tarják kötelességüknek a megemlékezést? Mindenesetre tény, hogy most is virágok díszlenek Mészáros Pali sírján...

Forrás: Dél-Zselici népmondák

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Visnye - Szilvásszentmárton