Korán kelni jó dolog főleg ilyen szép nyárias napon na de ennyire? Az első
lehetséges vonattal jutottam el Nagykanizsára,majd onnan busszal tovább utaztam
Homokkomáromba, itt a falu közepén kezdtem a túrát.
Ezúttal nem másztam fel a
rendházhoz mivel menetirányom ellentétes volt. Tettem egy kísérletet a faluban
egy pecsét begyűjtésre ezért megkerestem a boltot, kocsmát, orvosi rendelőt,
polgármesteri hivatalt de ugyanebben a sorrendben zárva találtam. A faluvégi
táblánál azért egy igazoló fotót csináltam, a rendházhoz majd a folytatásnál
felmászok.
Országúton kell átsétálni Hosszúvölgyig a kis falu szélét érintve aztán
szép napos réten majd erdőszélen vezet a jelzett út.
Meglepően szép az a szakasz ahol élesen K-re fordulunk az erdőben a
Vadászház felé. Hatalmas platánok szegélyezik az utat.
A Vadászház előtt
található az Erzsébet királyné emlékműve és egy emlékfa melynek fajtáját nem
ismertem fel. Az elmúlt napok vihara itt is hagyott nyomot , több fa is
kifordult van ami még mindig a tetőnek támaszkodva várta, hogy kivágják.
Az öreg erdőben szinte Zsigárdig végig vadaskert mellett vezet az út, nem
szeretem az erdei kerítéseket de ez van. Zsigárdon egy csendes kis fehér puli
okozott némi izgalmat , békésen pislogott rám az udvaráról meg se mozdult szépen
el is sétáltam előtte, majd csak azt észleltem, hogy a hátam mögött - ahova
hangtalanul érkezett meg - erős ugatásba kezdett. Enyhén szólva is meglepett!
Már megszokásból az ilyen falu keresztező szakaszokon a kezemben van a riasztó
így sikerült távol tartani.
A kis haranglábnál aztán újabb kanyar következett, egy mező majd erdő ,
kereszteztem a Principális csatornát majd a 74-es országutat és megérkeztem
Palinra. A Nagykanizsához tartozó településrészen több szép régi kúria és
kastély szerű épület is található, nagyrészt lakatlanoknak tűntek, kivéve persze
az iskolát ami az 1720-as években Pallini Inkey János által építtetett
kastélyban működik és szép nagykiterjedésű kastélypark veszi körül.
Itt a Rózsa presszóban van a pecsételő hely. Az intézmény kellemes hely, jót pihentem szomjamat is csillapítottam és természetesen pecsételtem is.
Az eddig
szinte vízszintes terep lassan emelkedni kezd és felkapaszkodhatunk a közeli
szőlőhegyre ami talán a Nagykanizsaiak kedvenc pihenő és szőlőtermelő területe,
de sokan ott is laknak. Szép rendezett picék vannak erre, de a kamerás figyelő
rendszer és a polgárőrök házikója is jelzi, hogy talán olyanok is járnak erre
akik nem kimondottan kapálni jönnek a telkekre.
Több kereszt és egy nagyon
szépen helyreállított kápolna is található itt. A pincesor gerincén vezető út
lassan beér az erdőbe és továbbra is folyamatosan emelkedik.
Így megy ez egészen
a TV toronyig. Itt a gerincen volt a legrosszabb az út minősége, a sáros, esős
időben valamilyen nagy gépek teljesen felszántották, és hiába is száradt ki nagy
része a fél méteres barázdákban állt a víz. A torony alatt az addig É-ra tartó
útról K-felé fordulunk és elkezdődik az ereszkedés.
Itt tettem egy kitérőt mivel
szerettem volna megkeresni a Köszikla-szurdok felső végét ahol a létrák vannak.
Hát nem jártam sikerrel, és más sem egy fiatal pár szintén kihátrált a nyakig
érő gazból miközben a lejáratot kerestük. A területen favágás is volt, sok a
hulladék gally a fűben. Hiába volt GPS-em a nagy bozótban nem találtam meg a
létrákat, a meredekebb szakaszokon mondjuk nem mentem tovább mert szakadékba
esni sem akartam. Nyilván ha több időm van talán meglenne mert létezik, a helyi természetbarát szövetség szerint a létrák biztonságosak. Sajnálom, így jártam. Pedig ez jelzett turistaút lenne és Zala megye egyik
legnagyobb geológiai értéke és látványossága lehetne.
Az Index Kéktúra jelvényszerző túramozgalmak fórumán ezt irta a szurdokról egy túratárs.
Az Index Kéktúra jelvényszerző túramozgalmak fórumán ezt irta a szurdokról egy túratárs.
Visszatérve a kékre
ereszkedtem tovább a forrásokig, az egykor cserkészek által foglalt forrásokat
később 'államosították' és ekkor lettek eszperantó források, ma mindkét
elnevezésre utaló táblák jelzik a hely történetét.
Itt is találkoztam túrázókkal
akik alulról akartak a szurdokba jutni de a kidőlt fák miatt meghátráltak...
Sok éve már végigjártam ezt a látványos völgyet és jó lett volna most ismét de
hát így jártam.
A nagy kéktúra fejlesztés egyik szép hozadéka lehetett volna ha ezt a
szurdokot kitakarítják, és vissza adják a természetjáróknak, a közeli
Zalakarosról is sokan jönnének ide és az interneten is sokfelé 'reklámozzák' ezt
a szurdokot aminek csak egy baja van, láthatatlan mert járhatatlan!
A források romosodnak, itt ott omlik a foglalásuk, a pihenőhelyek
elkorhadtak, kidőlt fák rontják a vizuális hatást, szóval ez az egykor szép hely
nagyon elhanyagolt, mindez a kéktúra útvonalán!
A vízkészletemet itt a forrásoknál feltöltöttem mivel mint tudjuk
Nagybakónakon nincs kocsma és bolt sem ebben az időpontban. A faluból
autóbusszal jutottam vissza Nagykanizsán keresztül Kaposvárra, a buszos
közlekedés lényegesen jobb, rövidebb mint a vonatozás de a csatlakozás miatt
reggel muszáj volt vonatoznom.
Ez a szakasz a természetről szól szép öreg erdők,
hatalmas fákkal, de mezőgazdasági területek is vannak benne. Néhány kis falut,
tanyát, majort is érint az útvonal, a Palini kastélyok szépek, a Förhénc-hegyi
kilátás szép, természetjáró létesítmények is vannak és hát itt lenne a szurdok
is ...
Ezzel a 21 km-es túrával ( a kitérők is benne vannak) kb. 300 m
szintemelkedéssel megérkeztem a Dél-Zalai dombság K-i széléhez, kezdődhet a
hullámvasutazás - majd legközelebb.
Még több fotó, katt a kis képre:
RP-DDK Homokkomárom - Palin - Nagybakónak |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése