Szállásunk végig Hollókőn volt a Holló Panzióban , vacsoránkat pedig a Balkon Büfé konyhája biztosította.
Az első napi 500 km buszozás után Makkoshotykán kezdtük meg a gyaloglást és a délutáni órákban sok szalamandrával és az öreg Rákóczi-fával is találkoztunk miközben kóstolgattuk a Zemplén ízét, zamatát. Országunk ezen K-i szegletében kb. fél órával korábban sötétedik és bizony a hőmérséklet is kevesebb itt a hegyek között mint az otthoni környezetben így nagyon jólesett amikor meleg szobák vártak ránk szállásunkon.
A második napot a várak tették színessé, Regéc magas várához felkapaszkodtunk, csodáltuk a kilátást és a romokat majd a hegyről leereszkedve az Arka-patak sziklás völgyében vezetett utunk. Sokan hoztak csizmát, és egyéb speciális vízjáró eszközöket de szerencsénkre a vízszint mind a 13 gázlón alacsony volt a köveken biztonsággal és száraz lábbal át tudtunk kelni. Mogyoróska, Arka nagyon szép hegyi falucska, majd országúton vezet tovább Boldogkőváraljára a kéktúra ahol ismét a hatalmas várfalak és a tájház látogatása zárta a napot. A nyáron voltam a várban így most inkább kívülről jártam végig.
Harmadik napunkon volt a leghosszabb a táv és a legtöbb a szintemelkedés, reggel csendesen pálinkázva készülődtünk erre a várhatóan nehéz napra, de jó volt az első két nap bemelegítésnek és minden gond nélkül és meglepően könnyen jártuk végig a Zemplén Ny-i gerincét több gyönyörű szikla alakzattal , csodálatos kilátással és persze az őszi erdő minden szépségével. Éjszaka egy zápor vonult át szállásunk felett de a terepen ennek nyomát sem láttuk.
A negyedik nap sötét fellegekre ébredtünk és ezek a felhők el is kísértek bennünket ezen a napon. A hutás vidék volt terítéken, hegyek, völgyek, szurdokok és ösvények tették érdekessé a természeti látnivalókat. Nagyhuta felett az erdőben távoli asszonykórust hangjait hallottuk , találgattuk is, hogy mi lehet, misének hangos, kocsmai nótázásnak túl nőies, de aztán mindenre fény derült amikor a település első ízben megrendezett Szlovák kisebbségi találkozójának közepére cseppentünk. Az eső is elég jól rákezdett így mi is behúzódtunk az ünneplők közé. Ebben a kis faluban aztán olyan vendéglátásban volt részünk amilyenben talán utoljára Rockenbauer Pálnak és csapatának volt része.
A helyi drótostót nótáját ugyan nem értettük de a krumplis lángos, a finom pörkölt és a helyi pálinka igencsak jólesett, elég sok időt töltöttünk itt el de aztán menni kellett tovább a huták elfogytak és Bózsva hatalmas sziklájához érkezve már az eső is elállt így mindenki fel tudott mászni erre a hatalmas sziklára is. A nap során még megnéztük a helyi háziállat specialitásokat amit mifelénk dámszarvasnak ismernek majd egy közúti elterelés miatt kissé megkésve de ezen a napon is sok élménnyel gazdagodva értünk vissza Hollóházára.
Az ötödik nap volt talán az amikor szabályosan halmoztuk az élvezeteket hiszen a fagyos reggelen a lankásabb oldalon kapaszkodtunk fel a Nagy Milic 896 m-es csúcsára , az éjjel esett hó nem volt zavaró - felfelé. Vidáman értünk a csúcsra, ahol Kati és Éva saját recept szerint készített forró és ’érdekesen ízesített’ teájával melegítettük fel magunkat. A csúcson álló obeliszk néhány m-re a határtól szlovák területen áll, talán ezért csak az ő címerük van rajta.
Aztán megkezdődött az ereszkedés a csúcsról ez volt a 6 napos túra legnehezebb szakasza , ugyanis a D-i oldalon is kb. 600 m-ig megmaradt a fagyos hó ami nagyon meredek ösvénnyel párosulva igencsak megnehezítette az utat. De le értünk és egy kis erdészháznál már egész jó időben pihentük ki az ereszkedés fáradalmait. Attila és Renáta ezen a napon szemben túrázott velünk találkoztunk is, majd mentünk tovább Füzér felé. Ez volt a legmeredekebb várhegy de természetesen ide is felmásztunk, és az őszi színekben pompázó Milic-csoport a Hegyköz és a szikla csúcson álló vár is nagyon szép volt. Késő délután még egy kis múzeum látogatás és Hollóháza néhány más érdekessége is belefért az időnkbe, valamint ezen a napon feltölthettük porcelán készletünket is. A fárasztó nap után az ’utolsó’ vacsoránk kicsit hosszúra sikerült majd a szállásunkra vissza ballagva az SZKTE asszonykórusa és Zsuzsa tüzes vize volt segítségünkre a hangulat szinten tartásában.
Eljött az utolsó nap is amikor ismét beköltöztünk a buszba de a reggeli órákban még megnéztük Sárospatakon a Rákóczi várat és persze a nagyon szép és híres Vörös-torony sem maradt ki. Ezután pedig következett a ráadás túra hiszen a közelünkben volt a Zemplén egyik legérdekesebb és egyedi látnivalója a Megyer-hegyi Tengerszem és felhagyott malomkő bánya. Károlyfalváról támadtuk a hegyet és az erdei ösvényen gyorsan felértünk a csúcsra ahol először fentről csodálkozhattunk rá erre a függőleges sziklákkal határolt kis tóra. Leereszkedve pedig a hegybe vágott szűk bánya bejáraton a vízszintről is megnéztük ezt a nagyon látványos helyet.
A hegyről lemászva még nem volt vége a napnak ugyanis egy helybéli gazda jóvoltából megismerkedhettünk az aszú bor készítés elméletével. A kóstolás pedig mindenkit meggyőzött arról, hogy a Tokaji bizony nagyon finom bor! Be is vásároltunk rendesen.
Hazafelé ismét 8 órás buszozás várt ránk de Feri mindenkit biztonsággal hazaszállított és lassan rólam is legördült az a nagy kő ami az út elején bizony eléggé nyomasztó volt. Lehetetlen olyan programot és feltételeket biztosítani ami egy ekkora csoport számára egyformán és minden igényt kielégítően érdekes és elfogadható lehet 6 napon keresztül, de úgy érzem ezúttal nagyrészt sikerült. Ezúton is megköszönöm a csapat minden tagjának azt a sok türelmet, toleranciát, segítőkészséget és vidám hangulatot ami számomra és talán számotokra is széppé, emlékezetessé és érdekessé tette ezt a túrát!
Köszönöm, hogy velem tartottatok.
Hevesi Zoltán
|
|
| ||||||
|
|
|
Regéc vára
Valahol az erdőben
Nagyhutai drótostót
Határeset
Füzér és a Milic csoport
Indulj el egy úton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése