Szlovénia nekünk igazán közel van, és mégis több mint 70 évet kellett várnom, hogy láthassam a legszebb turisztikai értékeit. Utazási irodával kerestük fel, a busz kényelmes volt, bár a 450 km azért 5 órás utazást jelentett. Korábban is voltam velük, akkor minden tetszett. Most is volt "idegenvezetőnk" , nos, ha azt mondom, hogy vele csak többen voltunk, akkor nem nagyon lőttem mellé.
A barlangot és a közeli várat kombinált jeggyel érdemes felkeresni. Ez nekünk most 46 Euró volt. Ebben mindkét helyen benne volt az "audioguide", ahol magyar nyelven kaptunk információt.
A barlang csak a kisvonattal látogatható. Fantasztikus élmény a néhol szűk járatokban, máskor hatalmas csarnokokban haladó járműről végignézni a kb. 6 km-es járatot.
Hatalmas a tömeg és könnyen szétszóródik a csoport ha nincs vezetése, a mi csoportunk is kb. 3 vonatra ült fel, szerencsére mind ugyanoda ment. Vannak utazási irodák, ahol egyszerűen megoldják az egybetartozást, a kalapok papírból vannak és nyilván szép emlékként is elvihetők.
Ezután egy gyalogtúra következik, ahol megmásszuk a hegyet a hegyben, először elég jó emelkedőn megyünk, majd lefelé ismét elérjük a vonat induló helyét, ami nem ott van, ahol kiszálltunk! A gyalogtúra hossza kb. 1,5 km de a magas páratartalom miatt többnek tűnik. Érdekes, hogy nedves közlekedő utak sehol nem csúsznak, erre gondosan ügyeltek az építők. Vissza vonatozva a Pivka folyó zuhatagánál ér véget az utazás. Ez a barlang szenzációs, aki még nem látta nézze meg.
Postojnai cseppkőbarlang (szlovénül: Postojnska jama; Német: Adelsberger Grotte; Grotte di Postumia) egy 24,34 km (15,12 mérföld) hosszú karsztbarlangrendszer Postojna közelében, Szlovénia délnyugati részén. Ez az ország második leghosszabb barlangrendszere (a Migovec rendszer után), valamint az egyik legnépszerűbb turisztikai helyszíne. A barlangokat a Pivka folyó hozta létre.
Története
A barlangot először a 17. században írta le a karsztjelenségek tanulmányozásának úttörője, Johann Weikhard von Valvasor, bár a benne lévő graffitik 1213-ra datálhatók, sokkal hosszabb használati múltra utalnak. 1818-ban, amikor a barlangot I. Ferenc, az Osztrák-Magyar Monarchia első császárának látogatására készítették elő, Luka Čeč, a barlang lámpáinak megvilágításáért felelős helyi ember véletlenül felfedezte a barlang új területét. Az 1850-es években Adolf Schmidl osztrák-cseh földrajztudós publikálta az első átfogó tudományos áttekintést a Postojnai cseppkőbarlangokról és a Pivka-medencéről, amely a barlangászat tanulmányozásának standard referenciapontjává vált.
1819-ben Ferdinánd főherceg meglátogatta a barlangokat, ekkor váltak a barlangok hivatalosan turisztikai célponttá. Čeč lett a barlangok első hivatalos idegenvezetője, amikor a barlangokat megnyitották a nyilvánosság előtt. Az elektromos világítást 1884-ben adták hozzá, megelőzve Ljubljanát, Karniola fővárosát, amelynek a barlang akkoriban része volt, és tovább növelte a barlangrendszer népszerűségét.
1872-ben barlangsíneket fektettek le az első barlangvasúttal együtt a turisták számára. Ezeket eleinte maguk a vezetők tolták tovább, majd a 20. század elején bevezették a gázmozdonyt.
Az első világháború alatt az orosz hadifoglyok arra kényszerültek, hogy hidat építsenek a barlang belsejében lévő nagy szakadékon.
A második világháború alatt a német megszálló erők közel 1000 hordó repülőgép-üzemanyag tárolására használták a barlangot, amelyet 1944 áprilisában a szlovén partizánok megsemmisítettek. A tűz hét napig égett, elpusztítva a barlang nagy részét és befeketítve a bejáratot.
1945 után a gázmozdonyt elektromos váltotta fel. A barlangrendszer mintegy 5,3 kilométere (3,3 mérföld) nyitva áll a nyilvánosság számára.
Az 1990-es évek végén a világ egyik leglátogatottabb barlangja volt, évente közel 1 millió turistával.
Kis videók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése