A DBV túramozgalom mint másodlagos teljesítendő cél kicsit háttérbe szorult de most végre minden összejött és ismét haladtunk egy kicsit. A legfőbb gond a tegnapi viharos , esős idő volt, nem lehetett pontosan tudni milyen a terep.
Hittem az időjósoknak mert a csapadék diagramok érdekes módon ebben a térségben egy viszonylag kis területen csak 5 mm-t jeleztek. Az pedig gyakorlatilag elhanyagolható.
A hajnali buszozás közben azért figyeltem a földeket és nem volt bizalomgerjesztő a sok pocsolya és vízmosás de a csoda mégis megtörtént. Zamárdi és Balatonendréd térségében szinte száraz volt az út.
A Vaskeresztig a sárga sávon mentünk és ott csatlakoztunk rá a DBV javasolt útvonalára. Ezen a területen is sokszor jártunk már, hazai pálya, még az SZKTE-s időkből.
Útközben a még vasárnap reggeli álmát alvó Zamárdi néhány látnivalóját is megnéztük majd a Vaskeresztnél tartottuk a reggeli szünetünket.
Egy öreg fa kidőlt itt de lényegében a hely változatlan, a kód is jó helyen van pillanatok alatt megtaláltuk. Innen már jelzetlen út vezet tovább. A GPS-t követve szép erdőben túrázhattunk mely már kezdett kizöldellni.
Az autópálya keresztezése után egy kis mezőgazdasági terület mellett vezet az út majd gyorsan bekanyarodhattunk a Kishorog mélyútra, ami Somogyiasan szólva horhó. Ez egy fotós igazoló pont így hát fotózkodtunk.
No de nem akármilyen horhó ez hanem Magyarország legmélyebb ilyen mélyútja, ami nyilván életkorának köszönhető hiszen a fennsík ahonnan levezet 500 éve még a törökök egyik várának adott helyet melyet akkoriban is ezen az úton közelítettek meg a falu felől.
Köztudott, hogy annak idején több szekérnyi kincset ástak el ezen a területen és ez még a mai napig nem került elő így mi is figyelmesen haladtunk a mély szurdokban de sajnos nem találtunk semmit. Még az egykori Barát-likakat sem látni már, pedig egy bő évtizede még megvoltak! Külső-Somogyban több helyen is találunk löszfalakba ásott barlang lakásokat, menedékeket. Endréden a felmérések szerint 30 m hosszúságú üreg volt ebben mélyútban, szerencsére léteznek még a korabeli felmérések. Az internet nem felejt.
A horhó alján a katolikus templomnál érjük el a falut. Nagy volt a forgalom hiszen ezen a napon volt a Virágvasárnap. A templom mellett egy tojásfa is látható most, hiszen közeleg a húsvét.
Kicsit lejjebb a falu közepén a gólyafészket rendezgető madarak mellett van egy vendéglátóipari egység. Zárva. A valaha szebb napokat látott söröző korábban Torkos névre hallgatott és sok Cinege túrának volt itt ellenőrző pontja. A jelenlegi névtábla szerint Nagyivó söröző volt az utolsó neve, reméljük a szezonra ismét kinyit.
A kis falu egyik nevezetessége az Endrédi csipke melynek szép múzeuma is volt. Pontosabban most is van de az örökösök pereskedése miatt még az épület is le van pecsételve és akik tennének a kiállítási anyag megmentése érdekében valójában azt sem tudják, hogy a szép Kájel csipkék épségben vannak e még vagy tönkre mentek a pereskedés alatt.
Szerencsére a józan ész nem hagy mindent veszni és a faluban a meglévő, magán tulajdonban fellelhető korabeli csipkéket lelkes emberek össze szedték és a Közösségi Házban néhány hét múlva egy állandó kiállítást fognak megnyitni.
A közeli református templom kertjében látható a Kájel tiszteletes házaspár két kopjafája, érdemes megtisztelni őket egy látogatással.
Kellemes erdős ez a szakasz a DBV-n és akit nem csak a km és a teljesítmény érdekel talál itt érdekes látnivalókat is. Nézzétek meg Somogy értékeit!
A faluból nem túl gyakran de van busz Zamárdiba ahonnan már sok csatlakozó járat elérhető.
Egy érdekes visszaemlékezés egy helyi lakostól:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése