Zemplén Kalandpark

A Zempléni-hegység Magyarország egyik legszebb  - természetjáró szemmel talán a legszebb része. A hegyek háborítatlansága, a sok várrom, a természeti látnivalók mind várják a túrázókat. 

Igaz messze van, nekünk meg főleg messze hiszen az ország másik vége. Ezért is gondoltam arra, hogy ha már arra járunk akkor legalább egy napra bele kell kóstolni a Zemplén hegyeibe is. Az OKT túrán 2011-ben rendesen bevettük magunkat a hegyekbe de az már régen volt.   

Most a kalandpark volt a célpontunk, amit egy a honlapjukról kölcsönzött fotóval is reklámoznék, mert megérdemlik!

Mivel szállásunk a sátor hegyek lábánál volt, Sátoraljaújhelyen így naponta láttuk  a szép őszi színekben a hegycsúcsok között csúszkáló emberkéket a kis kabinokat és természetesen aki Sátoraljaújhelyre eljut óriási hibát követ el ha nem megy el a Zemplén Kalandparkba. Mi ezt a hibát nem követtük el!

A város fölé magasodó  Magas-hegy és Szár-hegy között van az amiért messze földről már most is ide járnak az adrenalin függők.  

A Kalandpark a városból gyalog is elérhető kb. 25-30 perces sétával rendes városi utcán, és emelkedő nélkül. Mielőtt belevágsz nézd át a honlapjukat, képeket, videókat, árlistákat érdemes!

Már a kapunál egy elektronikus információs tábla jelzi, hogy melyik szolgáltatást lehet éppen akkor használni. Szeles időben lehet probléma, akkor esetleg várni kell! 

A Magas-hegy kilátója mindenhonnan feltűnő jelenség és ide nagyon könnyű feljutni mert 2 személyes ülőszékes libegő vezet hozzá. A menetidő kb. 20 perc a libegő pálya hossza 1332 m, tengerszint feletti magasság 250-480m. Ez Magyarország leghosszabb libegője nekem  - tériszonyosnak – sem jelentett gondot.

A libegőre lehet jegyet venni csak oda és oda vissza is, illetve ha valaki meggondolja magát akkor a csúcson is vehet jegyet visszafelé. Az ár változatlan de kártyával csak lent fizethetünk!

A nyiladékban lassan haladó libegőről végignézhetjük a jobb oldalon kanyargó bob pályát, hát arra azért nem ülnék fel de nyilván sokaknak tetszene. 

A bob pálya felső végén a libegőről le lehet szállni ha valaki csak addig akar menni vagy lehet tovább libegni a csúcsra. 

Mindenhol van segítség a be és kiszálláshoz, hátizsákot viszont előre kézbe kell venni. 

A Magas hegy teteje egy komoly “közlekedési csomópont”. A libegő végállomásától még egy kis lépcsőzés van a kilátóig de nem sok, én csak a kilátó alsó, nagy teraszára (videó) mentem fel az is csodaszép. Itt található a Dongó névre hallgató kabinos felvonó  egyik vége a 2 db 6 személyes kis kabin egymás mellett megy , egyszerre tehát 12 ember tud átmenni vagy visszajönni vele, menetideje kb. 6-7 perc a Szár-hegyig, a  152 méteres maximális magasságban vezető kötélpálya hossza 1036 m.

A végére hagytam a lényeget itt van ugyanis a Sólyom névre keresztelt 2 db csúszó pálya melyen a kezelők által biztosított felszereléssel kb. 1 perc alatt átröppenhetünk a Szár-hegyre.  Az extrém kalandra vágyók 80 km/órás sebességgel haladnak az 1036 m-es  átcsúszó kötélpályán.  

Ha valaki autóval jön akkor nyilván oda is akar visszaérkezni ezért átcsúszás után a kabinnal lehet visszajönni és a libegővel lemenni. 

Mi nem voltunk így helyhez kötve és szerintem sokkal jobb megoldás ha a mi módszerünket követi valaki. Túratársam a repülés Sólyom változatát  (videó) választotta, míg én beértem a Dongóval. (videó)

Szerencsés esetben láthatjuk a kabinok mellett elsuhanó Sólymokat de esetünkben ez nem jött össze, később volt a röptetés pár perccel. 

A Dongó alsó állomása mellett van a Sólyom érkező helye is.  A nagy sebességgel érkező Sólymokat egy fékező rendszer lassítja le , mint a repülőgép anyahajókon csak ez felül van, nem a lábukat kapja el. Kis hintázás után becsusszannak a leszálló helyre és az adrenalintól feldobódva , valamint örülve a túlélésnek (videó) véget is ér az utazás. Mielőtt tovább menne valaki el kell menni megszabadulni a “pilóta felszereléstől”.   

A Szár-hegy csúcsán van a Magyar Kálvária kápolnája. Erről a helyről tudni kell, hogy ez egy irredenta kálvária , melynek minden stációja az elszakított városokra emlékeztet. 

Nagyon szép és könnyen járható erdei szerpentines út vezet végig a kálvária állomásai között lefelé a bejáratig ahol a hatalmas sziklafal tövében kis pihenőhely is található. Az egykori aranybányák völgyén át   már gyorsan Sátoraljaújhely főutcájára érkezünk.   

Túrázóknak szerintem ez a legpraktikusabb megoldás tehát libegővel fel a kilátóig átrepülés a másik hegyre Dongóval vagy Sólyommal majd lesétálni a hegyről. Ez kb. 3 óra alatt megjárható ha hosszú ideig nem kell megállni.

Ne hagyjátok ki! 4 napos Alföldi-kéktúránk után jó volt egy kis lazítás a hegyek között.

AK. Nyírkarász - Sátoraljaújhely

Tapasztaltabb túratársam - 'a pici Józsi' - mondta egyszer, hogy a kéktúrát csinálni olyan élmény mint a verseny sportolóknak részt venni az olimpián. Valamelyiket teljesíteni pedig már felér egy éremmel. Valóban így gondolom én is, a természetjárásnak ez a csúcsa persze ennek ára is van, időben, pénzben, fáradtságban szóval mindenben.

2012 októberében befejeztem az OKT-t, az akkori 1134 km 6 évig tartott, aztán ez év tavaszán az 543 km-es RP-DDK-nak is a végére értem, igaz ez is sokáig tartott de ennek csak én voltam az oka, mert egyszerre több dolgot is csináltam. 

2018 őszén pedig ezzel a túrával belevágtam a harmadik – legfiatalabb – kék az Alföldi Kéktúra teljesítésébe (AK).  A 848 km-es (van ahol 865-nak mérik) túramozgalom teljesítését azért hagytam a végére mert egyre jobban zavar a magasság leküzdése, itt nem kell sok szintet megmászni.

Már egy hónappal korábban megvolt az időpont így aztán végig izgulhattam, hogy milyen idő is lesz? Nagyon szép őszi napokat fogtunk ki egy szavam nem lehet az időjárásra, igaz megfáztam egy szeles napon de az az én hibám.

A túramozgalom túlsó végére indultunk, két bázisunk volt az első Kisvárdán ahol két éjszakát és két túranapot töltöttünk majd átköltöztünk Sátoraljaújhelyre 4 éjszakára 2 kéktúrás és egy élménytúrás napra.

Az oda és vissza utazás a közel 500 km-es távon egy egy napot szinte teljesen kitöltött. Megismerhettük a MÁV jelenlegi szolgáltatásait és bizony kellett vonatpótló buszokra is cipekedni.

Az első túranap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírkarászon kezdődött és Gyulaháza valamint Anárcs érintésével túráztunk vissza Kisvárdára.

Ez a nyírségi táj az alma hazája, most éppen mindenhol térdig jártunk az almában és már az első nap annyit szedtünk, hogy egész héten megvolt a vitamin pótlás.  Ez mind az autókról potyogott le.

Gyulaháza nagyon nevezetes hely hiszen itt született az összes magyar űrhajós azaz Farkas Bertalan. Házuk most múzeum de zárva volt, az udvaron parkol az egyik régi járgánya egy MIG-21-es.

Nagyon látványos, szerintem a Taszári körforgalomban is jól nézne ki hasonló kialakítással.

Anarcson a református templom a jelentősebb látnivaló aztán már Kisvárda következik hamarosan.

Nekem tetszett a város tartottunk is városnézést.  Szállásunk a Bástya Panzióban volt az út másik oldalán egy nagyon pontosan járó templomi toronyóra helyezkedett el.  Járását - értsd ütését - jól hallottuk de éjszakára leállt.

Itt van a sétáló utca egyik vége is, nem hosszú de valóban szép és érdekes az őszi díszítése.  Tettünk egy külön sétát az egykori vár maradványaihoz, ami szépen parkosított környezetben található nem úgy mint Kaposváron.

Második túranapunkat korán kezdtük mert a gyaloglás után még költöznünk is kellett. Cigánd határában Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kezdtük a gyaloglást a gáton, megnéztük az árvíztározót és a II. Rákóczi Ferenc hidat a Tiszán.

Az 1994-ben elkészült pontosabban újra hasznosított híd nagymértékben segítette a Rétköz fejlődését hiszen Cigánd is város lett. A Tiszán való áttúrázással visszatértünk előző napi megyénkbe és Tiszakanyár felé indultunk.

Itt is van pecsét de az unicum errefelé nem ismert (nincs rá igény mondta a csapos tulaj néni) A konyak viszont ismeretes így sikerült bemelegíteni és még hallgattunk is az információra és vissza mentünk megnézni a falu büszkeségét az Hét Vezért.

A történelmi személyek fába faragott alakját Kótér László, szatmárnémeti fafaragó keltette életre, a székely kaput Waum Péter székelyudvarhelyi fafaragó készítette, a bronzba öntött turul madár Zagyva László szobrászművész alkotása.

Kisvárda felé igyekezve még láttunk száraz és vízzel teli csatornákat nagy lapos szántóföldeket, egy szárazra került hajót a város szélén és persze ismét megnéztük a várat is.

A délutáni átköltözés már az estébe nyúlt hiszen megye határt kellett váltani és a közlekedés ilyen helyeken problémás. Először Nyíregyházáig vonatoztunk, majd Szerencsen átszállva Sárospatakig ahonnan vonatpótló vitt el Sátoraljaújhelyre.  Ezt a légvonalban kb. 40 km-es távot 4 óra alatt sikerült leküzdeni.

A Saci Vendégház mélyhűtött szobájában volt a szállásunk , melynek hőmérséklete később sem változott.

Harmadik túranapunk már inkább volt gáttúra , Pácin határától a Cigándi gátőrház felé vezet az út ami néha igencsak sáros tud lenni a leírások szerint.

Nekünk semmi gondunk nem volt, a hírhedt kutyákat sem láttuk nyugodtan pecsételtünk majd a Tiszakarádi-főcsatorna füves gátján indultunk tovább Cigándra.

Ez egy kisváros aminek saját  sportcsarnoka, kisvasúti emlékhelye, étterme egyszerű de olcsó menüvel és gyógyszertára is van, így elkezdhettem a torkom kúrálását. Ezen a napon keveset fotóztam mert Pácin látnivalói másnapra maradtak.

Kéktúránk negyedik napját az ágyunktól indítottuk. Kicsit hosszúra sikeredett de erre azért van közlekedés. Megnéztük a Trianoni időkben hajózhatónak minősített Ronyva patakot ami Szlovákiának levágta a város kb. negyedét.

Házigazdánk szerint csak a barna sör és a halsaláta olcsóbb náluk így nem mentünk át.  Az egykor szebb napokat látott vasúti híd után az országúton közelítettük meg a Bodrogot  és át is gyalogoltunk rajta - a hídon.

Alsóbereckiben a pecsét mellé már kaptunk unicumot is így a nap már nem lehetett rossz.

 Karos határában érdekes az Árpádkori Emlékpark, ez ingyenesen látogatható megnéztük pihentünk egy kicsit, szívtunk egy kis energiát a domboldalból majd tovább indultunk. A látogatóközpontot kihagytuk, nekem ezek csalódások voltak eddig, sok pénzért nézzek egy - két monitort?

Karcsa református temploma és mellette a tájház nagyon kedves és szép hely a templom nyitva is volt, megnéztük tetszett.

A három egymás melletti faluból még  Pácin volt vissza ahol megkaptuk a kéktúránk terv szerinti utolsó pecsétjét is, a múzeumi pecsét pedig már ráadás volt.

A Várkastély mindenképpen látogatásra érdemes hely a 600/300 Ft-os belépő elfogadható és érdemes a hatalmas kastélyparkba is kisétálni. Külsőleg és a park ingyen látogatható. Amit hiányoltam az egy kis presszó féleség de nyilván a vendégek száma talán alacsony ezért ilyesmi itt nem üzemel. Az országosan is jelentős reneszánsz várkastély  nekem nagyon tetszett.

A 4 napos kéktúránk ezzel véget is ért a tervezett 80 km-t 4 nap alatt teljesítettük, mindenhol sikeresen pecsételtünk az eredeti pecsétekkel, és a Bodrogközi bejárással a teljes Borsod-Abaúj-Zemplén megyei AK-t végig jártuk és haraptunk egy kicsit Szabolcsból is.     

Volt még egy teljes napunk a hazautazásig de az már egy másik történet - a Zemplén Kalandpark.