Mi kell egy jó túrához? Kellemes, tavaszias időjárás, egy kis napsütés,
pormentes utak és egy jó csapat. Talán kell még egy kis lökdösés is néha, hogy az ember elinduljon, nos ez a segítség most hiányzott de magamat azért valahogy kilökdöstem az ágyból. Végre ez mind összejött a TTSE hétvégi
túrájához. Reggel már megvettem a vonatjegyet amikor egyik sporttárs rám
ijesztett, hogy a túra elmarad mert ilyen időben stb. stb ... szerencsére azért
a túravezető és a csapat nagy többsége tudta, hogy ez nem így működik! Természetesen nem vagyunk egyformák de egy túra lényeges megváltoztatását ma már elég könnyű előre jelezni, ha az valóban szükséges, de a mai 'ok' nem volt ilyen. (kör email, facebook)
9 fős túracsapatunkban 6-an képviselték a szebbik nemet, míg jó szokás szerint az okosabbak csak hárman voltak, Becks, túravezetőnk és jómagam. Az élet már csak ilyen. Várda itt van a város szélén , vonatpótló buszunk gyorsan odaért. Sokan csak a neves festőművész, grafikus, iparművész azaz Szász Endre nevéről ismerik a települést, én is megnéztem már azt az oldalát, de van egy másik Várda is, most az következett.
9 fős túracsapatunkban 6-an képviselték a szebbik nemet, míg jó szokás szerint az okosabbak csak hárman voltak, Becks, túravezetőnk és jómagam. Az élet már csak ilyen. Várda itt van a város szélén , vonatpótló buszunk gyorsan odaért. Sokan csak a neves festőművész, grafikus, iparművész azaz Szász Endre nevéről ismerik a települést, én is megnéztem már azt az oldalát, de van egy másik Várda is, most az következett.
Várda község története
A falu neve a település egyik részét birtokló Várdai családra vezethető
vissza. Létezéséről 1284-ből maradtak fenn elsőként iratok. Akkor pusztai
birtokként említik az oklevelek. Fél évszázaddal később, a pápai tizedjegyzékben
már plébániáját is jegyezték. Szent Mihály tiszteletére emelt plébániáját
1481-ben szentelték föl.
A török időkben készített adólajstrom szerint akkor csak négy háza volt. A
megszállók kiűzése után, a 15-20 család a mai Fő utca helyén fekvő nádas
területen telepedett le.
A XVIII. Század második felétől a Záborszky család birtokolta a községet,
egészen az 1848-as forradalomig. Ekkor kezdődött a falu fejlődése, ám a
szabadságharcban részt vevő nemesi család tagjai elestek. Sírjaik ma is a várdai
temetőben vannak.
Az 1900-as évek első felében a településhez tartozó Kisalbertpuszta és
Büdöskútpuszta lassan elnéptelenedett, s az enyészeté lett. Várda fejlődése a
két világháború között indult meg jelentősen. Majd felépült az újtelepi rész a
főút mellé, s kialakult a község jelenlegi arculata.
A falu szélén egy érdekes kis szoborpark található, fa és kő alkotásokkal,
először ezeket néztük körbe, majd a védett református templom
következett.
A könyvtár előtt várt bennünket Tóth György falugondnok és csekély 200 Ft-os belépő ellenében megmutatta a jelenlegi kiállításokat melyek mindegyike nagyon érdekes és megtekintésre érdemes.
A csipkék, miniatűr festmények, régi eszközök felhasználásával készült szobrok és egy szenzációs origami kiállítás is látható itt, sosem láttam még ilyet, döbbenetes amit a papírból a művész kialakított!
Az egyik sarokban egy korabeli 'oskola' hangulatát idézik a régi tárgyak.
A faluról és az érdekességeiről még
sokáig tudtuk volna hallgatni Tóth Úr gondolatait, de mennünk kellett.
Gyors pillantás a madárbarát kertre, a madárbarát polgármesteri hivatalra majd a védett katolikus templom épülete előtt a háborús emlékműnél megnéztük az egykor Várda részét képező - mára elpusztult - Kisalbertpuszta egykori harangját.
A kastély parkba a zárt kapun át vethettünk egy pillantást majd letértünk az aszfaltos útról és földutakon gyalogoltunk tovább egy É-felé folyó patakot keresztezve a kis sírkápolnáig.
Többször láttam már az országútról de most közelről is megnézhettük, ráférne egy kis tatarozás. A kriptája üres a hamvakat a temetőbe átvitték.
Várdát elhagyva széles és máskor gyorsabban is járható földúton mentünk Magyaregresre.
Kereszteztük a Deseda - tavat tápláló Varga - Bonyi árkot ami a félsziget NY-i ágánál torkollik a Deseda tóba. A távolban időnként a tó még befagyott de olvadó felületére is ráláthattunk.
Magyaregrest a DDP piros sáv jelzésén értük el, és a pecsételőhely vagy ismertebb nevén Italüzlet hátsó teraszán táboroztunk le.
Ettünk, ittunk, melegedtünk, majd a református templom megtekintése következett. Ez a szép műemlék is több figyelmet érdemelne, Istentisztelet ha ritkán is de van benne, a tetőt sikerült megcsináltatni, a külső járda építése is folyamatban van.
A könyvtár előtt várt bennünket Tóth György falugondnok és csekély 200 Ft-os belépő ellenében megmutatta a jelenlegi kiállításokat melyek mindegyike nagyon érdekes és megtekintésre érdemes.
A csipkék, miniatűr festmények, régi eszközök felhasználásával készült szobrok és egy szenzációs origami kiállítás is látható itt, sosem láttam még ilyet, döbbenetes amit a papírból a művész kialakított!
Az egyik sarokban egy korabeli 'oskola' hangulatát idézik a régi tárgyak.
Gyors pillantás a madárbarát kertre, a madárbarát polgármesteri hivatalra majd a védett katolikus templom épülete előtt a háborús emlékműnél megnéztük az egykor Várda részét képező - mára elpusztult - Kisalbertpuszta egykori harangját.
A kastély parkba a zárt kapun át vethettünk egy pillantást majd letértünk az aszfaltos útról és földutakon gyalogoltunk tovább egy É-felé folyó patakot keresztezve a kis sírkápolnáig.
Többször láttam már az országútról de most közelről is megnézhettük, ráférne egy kis tatarozás. A kriptája üres a hamvakat a temetőbe átvitték.
Várdát elhagyva széles és máskor gyorsabban is járható földúton mentünk Magyaregresre.
Kereszteztük a Deseda - tavat tápláló Varga - Bonyi árkot ami a félsziget NY-i ágánál torkollik a Deseda tóba. A távolban időnként a tó még befagyott de olvadó felületére is ráláthattunk.
Magyaregrest a DDP piros sáv jelzésén értük el, és a pecsételőhely vagy ismertebb nevén Italüzlet hátsó teraszán táboroztunk le.
Ettünk, ittunk, melegedtünk, majd a református templom megtekintése következett. Ez a szép műemlék is több figyelmet érdemelne, Istentisztelet ha ritkán is de van benne, a tetőt sikerült megcsináltatni, a külső járda építése is folyamatban van.
Magyaregres község története
A falut először II. Endre (András) 1229-ben kiadott birtokrendezési
oklevele említi Egis néven. Az 1327-32. évi pápai tizedjegyzék szerint a
községnek ezekben az években már szervezett egyháza volt. Magyaregres 1443-ban a
Kaposújvári vár tartozékai közt van említve. A Szerdahelyi rokonság birtoka
volt, s az ő leszármazottaik, a Dersfiek és az Imrefiek a 16. és a 17.
századokban is bírták. 1600-ban a szigligeti vár tartozéka volt. A török uralom
utáni birtokrendezések kapcsán jutott a herceg Eszterházy család birtokába.
Közel 200 évig tartozott a család birtokához.
A község nem rendelkezik komoly hírnevet birtokló nevezetességgel, de
számos említésre méltó látványosság található a faluban és környékén egyaránt.
Ezek közül a legkiemelkedőbb 1652-ben emelt, majd 1761-ben újjáépített
református templom, melyet védelmébe vett az Országos Műemlékvédelmi Hivatal.
Ugyanez elmondható az önkormányzatról, a református templom mellett álló
épületről mely az egykori papok lakhelyéül szolgált, valamint a ma már nem
működő iskola épületéről is.
A település közelében található a Desedai Arborétum, mely nevét a
szomszédságában található tóról kapta. A környékbeli horgászok által kedvelt
tavat, a Desedát 1975-ben mesterségesen hozták létre, az azonos nevet viselő
patak völgyzárógáttal való elzárásával.
Forrás: Wikipédia
A falut K-felé elhagyva egy dombhátat kereszteztünk, majd leereszkedtünk a Deseda patak völgyébe.
K-i oldalán vezet majd az új 67-es elkerülő út, itt a régészeti kutató árkok, gödrök tömege látható, nyilván egy régi település értékeit próbálják menteni. Lehet, hogy a múltban az itt élők alakították ki a közeli halomsír mezőt a Deseda felett.
Még egy utolsó kapaszkodás és Somogyaszaló
központjába érkeztünk öltözékünket kicsit rendbe tettük, a buszra nem sokat kellett várni.
A falut K-felé elhagyva egy dombhátat kereszteztünk, majd leereszkedtünk a Deseda patak völgyébe.
K-i oldalán vezet majd az új 67-es elkerülő út, itt a régészeti kutató árkok, gödrök tömege látható, nyilván egy régi település értékeit próbálják menteni. Lehet, hogy a múltban az itt élők alakították ki a közeli halomsír mezőt a Deseda felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése