A TTSE vártúra sorozata ezúttal a szomszédos Tolna megyét célozta meg és a
közeli Dombóvár három vagy talán négy erősségét is sikeresen bevettük.
A három
várból azért lett négy mert Karcsi jóvoltából bejuthattunk a vasútállomás
parkolójának É-i oldalán álló BUNKER-be is. Ez az atombiztos óvóhely a
hidegháború időszakában szinte minden nagyobb településen illetve vasúti
csomópontban megépült. Nálunk Kaposváron is van az állomás épület K-i oldalán. A
dombóvári vasutasok nagyon jól hasznosították az épületet egyrészt bemutatva
eredeti funkcióját és berendezését, másrészt saját vasúttörténeti kiállításukat
is itt tudják bemutatni. A 2 m-es beton falak mögött a saját áramforrás,
víztisztító és levegő szűrő rendszerek, a vastag páncél ajtók és a korabeli
telefon készülékek mind a nagy világégésre való készülődést mutatják.
A vasutasok által összegyűjtött tárgyi emlékek is nagyon érdekesek és több
túratársunk is - akik korábban a MÁV-nál dolgoztak, nosztalgiával nézték a
kiállítást. Érdemes volt ezt is megnézni, én örültem neki.
Városi túránk a Szigeterdőben folytatódott, ebben a szép parkban a
szobrokat és a vár egykori rekonstruált lakótornyát néztük meg – kívülről.
Ezekről és a többi látnivalóról lentebb találtok bővebb információt.
A piros
négyzet jelzésen haladtunk tovább, mely a piros sávba csatlakozott és gyorsan
elérkeztünk a túra harmadik nevezetes helyszínére a Gólyavárhoz. Dombó Pál
várának csekélyke maradványainál régészeti feltárások vannak, most - az időjárás
viszontagságai miatt - letakarva.
Sok barátságos kis szürke marha van a vár
melletti farmon mi őket, ők minket néztek meg.
Még mindig aszfalton mentünk a
piros sáv jelzésen a Szőlőhegy felé, útközben van egy jól működő kocsma is ahol
minden túrán meg szoktunk pihenni, most is. A mai napi túra utolsó nevezetes
helye a Dáró-vár felkeresése volt. A hegyre fel még nem volt gond, eltekintve
attól, hogy felfelé lejtett, aztán jött a szántásban való gyaloglás ahol
sikerült gondosan összesározni magunkat, ez egy fárasztó szakasz volt.
A vár
platóját már zárt erdő fedi. D-felől értük el , a kettős sáncrendszer könnyen
átjárható majd felkapaszkodtunk a tetejére, ahol az É-i oldalon csekély
falmaradványok is látszanak. A vár feltárása nyilván anyagilag problémás de a
megközelítése sem könnyű. Maximális köszönettel tartozunk túravezetőnknek
Lacinak és párjának Katinak akik korábban eljöttek ide és megkeresték a
legkisebb véráldozattal járó utat! A tetőn való nézelődés után a Ny-i oldalon
lévő mély völgybe ereszkedtünk le.
Itt található egy hatalmas, nagy átmérőjű és
mély kút ami nyilván a várhoz tartozhatott, legalábbis itt a semmi közepén mi
másért ásták volna ki? A kút terepszinten fedetlen, az ösvény talán 2 m-re
kerüli meg szóval aki erre jár csak óvatosan közlekedjen. A vízmosásban való
ereszkedés sem volt egyszerű itt még a fagy is tartotta magát és csúszott a
jeges föld de aztán leértünk és egy befagyott forrás mellett már füves,
könnyebben járható útra találtunk.
A várhegy É-i oldalán a patakot kerülgetve
kiértünk a szántóföldek szélére, volt aki toronyiránt akart menni a szemben
közelinek látszó faluba de azért többen inkább a járható utat javasoltuk K-felé
az országútig majd inkább a Dáró-hídon keltünk át a Kaposon és nem kockáztattuk
az átugrást.
Kényelmesen elértük Kapospula főpályaudvarát ahonnan a tervezett
vonattal utaztunk haza. Aki szereti a várakat és bekapcsolódott a Magyar Várak túramozgalomba, három szép találattal lett gazdagabb. A mai napi távot én 10,5 km-nek mértem és a
szintemelkedést összesen 150 m-nek. A sár miatt kellemesen elfáradtam de nagyon
látványos és sok érdekességet bemutató túra volt melyen 16 fő vett részt!
Köszönöm a túrát.
Vasúttörténeti Gyűjtemény
Dombóváron az első állandó vasúttörténeti kiállítás létrehozása Beles Lajos
(Szőny, 1941 – Dombóvár, 2007) főművezető nevéhez fűződik, aki - egyéb sokoldalú
munkássága mellett munkatársakkal, vasútbarátokkal és Harangozó László vontatási
főnök támogatásával - a Vontatási Főnökség épületében (1987-1988-ban)
megnyithatta a sokak által várva-várt kiállítást. A Dél-Dunántúlon témájában
egyedülálló produktum, a kezdetektől fogva sok vasútbarátot, érdeklődőt vonzott,
de mivel vasúti területen belül volt, ezért a vasút veszélyes üzem jellege miatt
a nagyközönség, illetve nagyobb létszámú csoportok nem látogathatták.
Az új, (reményeink szerint végleges) kiállítás megnyitására az egyesület és
a MÁV között 2013. május 9-én alá írt bérleti szerződés alapján, a volt vasúti
irányító pont „Bunker” épületében 2013-ban a Múzeumok Éjszakáján került sor,
nagy sajtó és közönségérdeklődéstől kísérve.
A neves tipográfus Erky-Nagy Tibor
által tervezett különböző címletű pártolójegyek megvásárlásával, sokan
támogatták, s támogatják a gyűjtemény működését. A kiállítás, tárgyainak
leltározása (leltárkönyvben), számbavétele, mozgatása, a gyűjtemény nyitva
tartása Kertész Tamás vezetésével, többek támogatásával, munkájával - Szabó
Csaba, Gáspár István, Erdős Gábor, Herczeg Gyula, a Németh házaspár, Takács
Istvánné, ifj. Francz József, Ollé Róbert –valósult meg.
Az épületben korábban
nem vasúti tárgyak raktáraként használt, a közelmúltban felszabadult helyiségek
újabb kiállító egységekként funkcionálhatnak: terepasztal (korábbi adomány)
elhelyezése, forgalmi iroda, olvasó szoba, Fatelítő jubileumi kiállítás,
raktár.
A vasúti gyűjtemény gerincét a volt Vontatási Főnökségen nyílott (1988)
vasúttörténeti kiállításban megjelenített tárgyak és dokumentumok képezik. A
kiállításban szereplő tárgyak, (mozdonytáblák, oktatási eszközök, mozdonyórák,
stb.) különböző szakkönyvek, utasítások, egyéb szolgálati iratok elsősorban a
Vontatási Főnökség munkájához, múltjához kapcsolódnak. Ez, az eltelt idő alatt
bővült más főnökségek anyagával pl: Fatelítő, Osztószertár Főnökség, sőt, az
adományozóknak köszönhetően több vasúti területet érintő tárgyakkal (pl:
mozdony, kocsilámpák, szakkönyvek, személyes iratok, igazolványok, munkaruházat,
alaprajzok, stb.)
Az új kiállítás lehetőséget nyújt - a vasút dél-dunántúli megjelenésétől (a
XIX. század második fele), a XX. századon keresztül napjainkig - a vasút
kialakulásának, környékünket is jelentősen befolyásoló településformáló,
társadalomalakító, gazdaságélénkítő hatásának a bemutatására, amely Dombóvárt
vasúti gócponttá, „vasutas várossá” tette. A vasút szerepe a város életében
napjainkra már csökkent, de mind a XIX. század végén, illetve a XX. század első
harmadában a polgárosodás megerősödésében, mind az 1960-as évektől a várossá
válás folyamatában a vasútnak kiemelkedő szerepe volt, és tette Dombóvárt a
környék gazdasági, kereskedelmi és kulturális központjává.
A vasútállomás épülete előtt áll a magyar gőzmozdonygyártás talán
legismertebb sorozata, a később európai hírnévre szert tett 424-es gőzmozdony
egyik kiállított példánya, mely 1943-ban készült, és a 424 124-es sorozat számot
viseli.
Szigeterdő
Dombóvár legszebb parkja, természetvédelmi terület. A város D-i szélén, a
Kapos folyó jobb partján helyezkedik el. Első ismert erődítménye az elmúlt
években feltárt téglából épült vártorony, ami a 12. században már állt.
Erődítmények létesítésére a Kapos mocsaras árterületéből kiemelkedő diluviális
teraszok, bozótszigetek voltak a legalkalmasabbak. Ilyen erődítmény lehetett a
Szigeterdőben is. A kör alakú árokkal, sánccal övezett, a XIII. században épült
és a XVI. század elején elpusztult vár lakóterületét 2000-ben tárták fel. A vár
területének közepén áll a 10x10 méteres külső és 5x5 méteres belső tégla
lakótorony.
A tornyot a XVI. század elején tűzvész pusztította el. A torony
közelében állt a 3,1x5,2 méter alapterületű, földbe mélyített, négy
tüzelőnyílással ellátott téglaégető. A déli oldalán helyezkedett el egy
faszerkezetű épület, ezt azonban szinte nyom nélkül elpusztították az 1958 -
1959-ben ide épített kocsma munkálataival.
Szigeterdő - Szoborpark
A központi sétányán Horvay János Kossuth-szoborcsoportjának, az 1848-as
Batthyány-kormány minisztereinek alakjait járhatjuk körbe.
A szoborcsoport
Dombóvárra kerülésének története regényes. A szobrok eredetileg a budapesti
Kossuth térre készültek, a téren 1927-ben avatták fel a monumentális alkotást.
1950-ben az akkori rendszer politikusai az emlékművet nem találták túl lelkesítőnek, a
rendszer szelleméhez illőnek, ezért a kompozíciót feldarabolták és
elbontották. Hosszú hányattatás után került az alkotás Dombóvárra.
Dombóvár (Gólyavár)
Ma is láthatók a Kapos partján a valószínűleg a tatárjárás után épült vár
romjai. Első ismert írásos emléke az Árpád-ház kihalását követő időkből
származik, ekkor a Vencel-párti Henrik bán szerezte meg. Károly Róbert
hatalmának megszilárdítása után az egykori királyi javakat visszavette és a vár
csere útján, 1326-ban a Csák nemzetség birtokába került. Az új birtokos család a
helynév alapján Dombainak nevezte magát.
A mohácsi vész után jelent meg Tolna megye birtokosai között Werbőczy
István királyi kancellár, aki vagyonát ügyes házassági politikával és
szerződésekkel gyarapította.
Dombay János halála után felesége, Werbőczy Örzse révén a vár Werbőczy Imre
birtokába került. A várban tartózkodott 1537-ben Tinódi Lantos Sebestyén, itt
írta meg „Jázon és Medea” című széphistóriáját. A török a várat Werbőczy Imrétől
foglalta el a döbröközi várral együtt az 1543-44. évi hadjáratban. A török az
elfoglalt területeken igyekezett véglegesen berendezkedni.
Az új közigazgatási
rendszer szerint a budai pasalik (kormányzóság) koppányi szandzsákjának
(kerület) egyik központja volt, s a török állandó katonaságot tartott benne. A
vár környékét 1683-ban a Bécs alól menekülő Ali Musztafa csapatai felperzselték.
Jágónak (Dáró vár)
A vár emlékét ma már csupán egy falmaradvány őrzi. A falutól É-ra, a
Kapos-folyó árteréből kiemelkedő domb É-i végén található. Építését Dárói
Salamon (1273-1308) nevéhez kötik. 1358-ban Dárói Salamon unokái Péter és
Miklós, majd 1525-ig a Miklóstól származó Dárói Majos család birtokolja.
1525-től pereskedés után Werbőczy István tulajdonba kerül.
Alapterülete kb.
20x50 m-es lekerekített téglalap, a déli oldalon, kettős árokkal Jágónak
irányába. Minden oldala meredek a többi égtáj felé, tengerszint feletti
magassága 170 m. Tövében ma is több forrás található, a környék mocsaras terület
volt.
Már a kelták, etruszkok, majd a rómaiak, később az avarok kereskedelmet
folytattak a Kaposon, így szükség volt az útvonalak biztosítására, erődítésére,
megfigyelésére. Az évszádok folyamán a védelmi stratégiai pontok nem változtak,
a kor igényei szerint viszont átalakultak.
Így akár lehetséges, hogy a Dáró vár
is régebbi alapokra épült, földvárként működhetett. 1544. évi hadjáratok során a
török Ahmed pasa vezetésével foglalta el Dáró várát. Ezután kezdtek hozzá a
közigazgatás átszervezéséhez. A várat a későbbi korok nem említik.
Forrás: Dombóvár Tourinform
Még több fotó katt a kis képre:
Dombóvári vártúra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése