Boldogasszonyfa - Szentlászló + Kakasmandikó

Lehetséges, hogy idén (2016-ban) már február is tavaszi hónapnak számít. Az időjárás mindenesetre kedvező volt ezen a szombaton így aztán 31 fős természetjáró csapat indult Borsos Bandi (METEOR TTE) vezényletével "visszafoglalni" Baranyától az 50-es években elcsatolt területeket.

Boldogasszonyfára elbuszoztunk majd egy kis falunézés után a zöld kereszt jelzésről NY-felé a közeli dombhátra kapaszkodtunk fel.

Boldogasszonyfa:
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy megyéhez tartozó települést
a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
A változatos völgyes-dombos táj magaslati részein nagy­vadban gazdag bükkösök és gyertyánosok találhatók. A terület domborzatát 250-300 m  magasságú dombok és mélyebb völgyek jellemzik. A régészeti leletek szerint  már kõkorszaki ember is élt a falu helyén. A rómaiak jelenlétét a falutól 8  km távol­ságban talált villa maradványai jelzik. A honfoglaló magyarok Kaán  nemzetsége telepedett itt le. Írott forrásban 1344-ben Bodugazonfalua néven  szerepel. A 18. szá­zadtól hívják mai nevén, a Szûz Mária tiszteletére  szentelt templomáról. 1746-ban német telepesek érkeztek, majd szlávok és
magyarok is letelepedtek. Paraszti magán­gazdálkodás és az erdõhöz kötõdõ  kézmûves szakmák voltak jellemzõk. Az 1600-as évek közepétõl Igmándy Sámuel  birtoka. Majd gróf Széchenyi Ernõé, a Ruppert és a Rumi családé. Említésre  méltó a falu fafaragó múzeuma, ahol Hoffer János munkái láthatók (Szaporcán  született 1890-ben, gulyás volt, a népmûvészet mestere, 1977-ben halt meg),  a klasszicista Igmándy kúria (1836-ban épült, hosszúkás, földszintes   épü­let, melynek két végén egy-egy oszlopos, tripanonos veranda van),   valamint Fornszek Sándor és családjának kúriája (1848-as szabadságharc  kiemelkedõ alakja). A falu lakóinak száma 595 fõ. A falusiakat
"bükkfatarisznyásoknak" csúfolták.

A túra további része jelzetlen utakon vezetett.

A szembe szél miatt egy szép nagy vaddisznó egészen közel engedte magához a csapatot. Én elől voltam így kb. 5-6 m-re tőlem ugrott fel a bozótban.  Kisebb pihenők után felkapaszkodtunk a birka legelő tetejére, itt ott sártócsákat is kerülgettünk de hát ez ilyenkor természetes.

 

Aki a Zselicben rendszeresen túrázik tudja, hogy itt a talaj alapvetően ragadós, csúszós, cuppogós, esetenként bakancson felül érő híg, sáros löszből áll. Ha mégsem ilyen a terep akkor az a ritka kivételek egyike.

 

Láttunk szép nagy lösz szakadékokat is, és a távolban a régi postaút mentén Kishárságy házai is látszottak. A gerincúton érkeztünk meg Riticspusztára.

Ez a kitett tábla szerint magánterület. Udvariasan köszöntük, de úgy tűnt senki nem volt otthon.

Riticspuszta

 A puszta szó egyik jelentése: uradalmi birtokrész, uradalmi major, azaz mezőgazdasági épületek és cselédlakások csoportja. Az itt dolgozó cselédség életét örökítette meg Illyés Gyula a Puszták népe címmel 1936-ban megjelent könyvében. Ez a mű is ösztönözte a fiatal, szentlászlói születésű Vargha Károlyt, hogy 1938-ban elkészítse Riticspuszta történetét és szociográfiáját, amely Szegeden, az akkori Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán pályadíjat is nyert, sőt továbbfejlesztett változata szakdolgozat alakjában is megformálódott. Tulajdonképpen ezzel a munkával kezdődött el a somogyi, a zselici puszták népének a vizsgálata, tudományos feltárása. E folyamat máig is tart, 2006-ban jelent meg Eperjessy Ernő Puszták népe a Zselicben című könyve, amely többek között az egykori Riticspuszta életébe is visszavezet bennünket.

Amikor ma az egykori Ritics romjai között állunk, sok száz évre emlékezünk vissza, hiszen a Dél-Zselicben már századokkal ezelőtt is magyarok, magyar kanászok éltek. Az ide vezető úton még ma is a régi hársfaerdők kései nyomait láthatjuk. Riticspuszta nevét a szentlászlói plébánia születési anyakönyve említi először. 1847. május 12-ről a következő születési bejegyzés olvasható: „ A gyermek neve József. A szülők neve: Vajda István, az uraság juhásza és Hunyadi Susanna. A keresztszülők neve: Merker Fülöp uradalmi pintér és neje, Nezsadál Rozália. „ A halotti anyakönyvben az első riticsi bejegyzés ez: 1848. II.11. Tóth István uradalmi béresnek fia, József, csecsemő, 6 hónapos. Betegsége: nehézség.”

A puszta akkor már Festetics-birtok. A Festeticsektől Bolza Pál gróf vette át Kishársággyal, Kisszentlászlóval és Betlehempusztával együtt. Amikor Vargha Károly dolgozatát készítette, Riticspusztán 5 nagy egész tetős lakóház volt található (ezek roskadozó maradványait ma is láthatjuk), 19 család lakott itt, az összlakosság 94 fő volt. (Az idénymunkák idején a lélekszám elérte a 300-400 főt is.) Ekkor már az uradalom gróf Zichy Domonkosé, gróf Bolza Marietta férjéé volt. A grófnő szülőotthont rendezett be Kishárságyon a cselédasszonyoknak, s mintaszerű iskolákat működtetett, ahol a tantermekben 1940-ben már rádió is volt.

 

A romos épületek az egykor lakott település maradványai elég szomorú látványt nyújtottak.

Itt az egykori iskola mellett  tartottuk meg a tízórai szünetet majd lassan - ezúttal már makadám úton - lesétáltunk  Szentlászlóra.

A temető mellett értünk be a faluba, mivel időnk bőven volt így Bandi szabadprogramot engedélyezett így aztán ki ki saját szomjassági fokának megfelelően múlathatta az időt.

Szentlászló:
Szigetvár vonzáskörzetéhez tartozik és vele együtt 1950-ig  Somogy vármegyéhez tartozott, majd az 1950-es megyerendezéssel Baranya megyéhez csatolták. A Szentlászló neve az írott forrásokban először  1237-1240 között bukkan fel. A község neve a falu templomának védőszentjére, Szent László magyar királyra utal. Ősi lakott hely. A mai plébánia területén  levő, elnéptelenedett Margitapuszta az 1333. évi pápai tizedjegyzékben  önálló plébánia volt. A plébánia egész területe, mint Szent László király  adománya, a pannonhalmi apátság birtokaként szerepelt, mint a zselici  kanászok szálláshelye. A 16. században plébániája volt, a török hódoltság alatt azonban nem laktak itt folyamatosan. A 18. század elején magyar-horvát  vegyes lakosság lakta a települést. 1774-ben, majd 1784-1792 között  németeket telepítettek ide. Ekkor a helység jórészt németek által lakott  település volt. Még 1930-ban is 751 német anyanyelvű és csak 105 magyar  lakója volt. A második világháború után, 1948-ban azonban a német anyanyelvű  lakosságot – mintegy 160 főt – a későbbi Német Demokratikus Köztársaságba  telepítették ki. Helyükre a volt jugoszláviai Našice és a szlovákiai Naszvad  községekből költöztettek. A településen 1738-ban már fatemplom állt,  1789-től kihelyezett káplánság működött, mely 1821-től önálló plébánia lett.
A ma is álló templomot 1812-ben szentelték fel.

Én egy kis geoládázásra szomjaztam, mely a falu néhány nevezetességét mutatja meg. Gabi és Kati segítségével csak részben voltunk sikeresek. 

A túra rövidsége, az időjárás kedvező állapota valamint a Zselic ritka tavaszi virága a kakasmandikó virágzása még egy kisebb túrára csábította a csapat egy részét, bár a virágokat puskás emberek őrzik.

10-en Bőszénfánál leszálltunk a buszról és a régi Kaposvár - Pécs vasútvonal nyomvonalán a piros kereszt jelzésen elindultunk az erdőbe.

Az útról letérve egy domboldalban rengeteg virágzó kakasmandikót láthattunk, fotózhattunk.

Természetesen más tavaszi virágokkal is találkoztunk, a hóvirág, kónya vicsorgó, marti lapu, arany veselke,  és a szép élénk zöld illatos hunyor  tömegével találkoztunk.

A hátteret a barnás avaron pedig már javában színesítette a medvehagyma. Természetesen ügyelve a 2 kg/fős korlátozásra ebből szedtünk is egy kicsit de csak a természetvédelmi területen kívül.

Szép túra volt és külön örülök a délutáni ráadás programnak.

Köszönöm a túrát.

Forrás:
Wikipédia Boldogasszonyfa
Wikipédia Szentlászló

Elfelejtett iskolák

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Boldogasszonyfa - Szentlászló + Kakasmandikó

Gyalogolj az egészségedért a Meteorral - 2015

Több éve szervezi a METEOR TTE a Gyalogolj az egészségedért a Meteorral - túrasorozatot. Az igazoló füzet tartalmazza a túrák rövid ismertetését és időpontját.

A 16 alkalomból legalább 10 túrát kell teljesíteni annak aki meg szeretné kapni a teljesítést igazoló szép plakettet.

2015-ben kapcsolódtam be először a teljesítésbe és a 16 túrából 13 alkalmon tudtam részt venni.

Két túra időpontjában hőségriadó volt egy pedig részben tériszonyos útvonalon vezetett ezeket hagytam ki.

A mai napon a szervező egyesület vezetője Sármezei Ferenc adta át az elismeréseket a METEOR TTE irodájában szervezett kis ünnepség keretében.

Az egyesület megvendégelte a díjazottakat és beszélgettünk a további terveikről is.

2015 évben 8 fő teljesítette az előirt minimum 10 túrát, egy sporttársnőnk volt 100%-os 16 teljesítéssel. Gratulálok neki ezúton is!

A túrákon összesen több mint 300 fő vett részt.

Meggyőződésem, hogy egy figyelem felkeltő túrakiírás mellett, tartalmas és az élményeket kiemelő túrabeszámoló nagymértékben segítheti a természetjárás népszerűsítését ezért is készítettem ezt a kis összesítést. Sajnos három hiányzik de ha valaki megcsinálja szívesen beillesztem.

Köszönöm a szervezést és a túravezetéseket!

---

A 2015-évi túrák és az általam teljesítettek túrabeszámolói:

  1.Simonfa körtúra
  2.Terecseny - Almamellék - Szentlászló
  3.Gálosfa - Csepegő-kő + Medvehagyma
  4.Somogyszentimre - Bárdudvarnok + Locsolkodás
  5.Abaliget - Kovácsszénája - Orfű
  6.Kereki - Alman-tető - Szólád
  7.Mánfa - Vágottpuszta - Tubes - Misina
  8.Bakóca - Kán - Gorica - Bükkösd
  9.Hosszúhetény - Zengó - Pécsvárad
10.Szántód - Szamárkő - Vaskereszt - Szántód
11.Mozsgó - Zsibóti-szőlőhegy - Turbék-puszta 
12.Hajmás - Szentbalázs
13.Zselickisfalud - Kardosfa - Ropoly - Töröcske
14.Baranyajenő - Nagyberki
15.Remeterét - Jakab-hegy - Cserkút
16.Balatonszentgyörgy - Balatonberény

Több túra időpontja is módosult a kedvezőtlen időjárás, illetve egy esetben a SEFAG erdőlátogatási korlátozása miatt menetirányt kellett változtatni.

---

Még több fotó, katt a kis képre.
A fotók egy része nem jöhetett volna létre ha  Lakics Judit sporttársnő nem nyomja meg a gombot! Köszönöm!

Gyalogolj az egészségedért a Meteorral

Jelzésfestés gyakorlása

Turistajelzés festő vezető tanfolyamra járunk, - jó sokan. Eddig csak az iskola padot koptattuk de ma végre kiszabadultunk a "természetbe." Megkezdődött a gyakorlati oktatás és egyben be is fejeződött, már csak a vizsga van hátra. 

 A tanulók a Színházpark "Oroszlános szobránál " gyülekeztek , a vasútállomás lerombolt épületével szemben. Az állomás galambjai ugyanakkor a darun napoztak. Szép idő volt.

Oláh Tamás tartott ezúttal a helyszínen egy rövid tájékoztatást a feladatokról majd mindenki átment a sárga sáv jelzés városszéli pontjához. Nem egészen értettem a napi szisztémát de ezt nekem nem is kell.

Elindultunk vissza a városba és sikeresen Tamás csapatához csatlakoztam, hogy lássam, halljam a jelzések értékelését és a feltárt hiányosságokat. Így ment ez egészen a vasúti felüljáróig, a jelzések esetleges problémáit egyenként értékeltük, hasznos volt.

Az állomásnál megszemléltük a három irányba vezető piros sáv jelzést a lehetséges javítási módokat is megbeszéltük, majd a piros sávot követtük egészen az első szökőkutas körforgalomig a buszmegálló NY-i végén. Itt megfordultunk és vissza mentünk , a cukorgyári vasúti átjárónál jött szembe a csapat másik negyede.

Ők eddig festették a fehér alapot, most csapatvezetőt és feladatot cseréltünk és ismét az állomás felé indulva folytattuk a fehér alapok festését illetve mint most megtanultuk a jelzések "BOTOX" kezelését csináltuk ami valójában a régi jelzés átfestését jelentette.

Mi a lehetőségek szerint kétoldalasan dolgoztunk. A piros sáv azon leágazását ami a felüljárótól az állomásig vezetett részben lekentük fehérre, ide majd piros bélyegzőhely jelzést kell festeni.

Néhány villanyoszlop elkerítésre került ezek átfestését nem célszerű elfelejteni. A gyalogos felüljáró hídja mellé is közkívánatra egy szép nagy fehér alapot festettünk, a piros, sárga , zöld sávok részére.

Csapatvezetőnk a munkát az állomásnál befejezettnek nyilvánította így innen szétszéledtünk, hazamentünk.  Köszönjük, hogy a  Turistaút Szakbizottság tagjai megosztották velünk gyakorlati tudásukat is.

---

A gyakorló túra városi szakaszon volt de így is érdemes néhány látnivalót megemlíteni erről a szakaszról:

Oroszlános szobor

1932. szeptember elején a kaposvári Színház park sarkán húszezres közönség jelenlétében leplezték le a 44-es gyalogezred emlékművét, Jálics Ernő szobrászművész alkotását, amely az oroszlánnal viaskodó Herkulest ábrázolja. Az ünnepi beszédet József főherceg tartotta. Ezzel egy időben légibemutatót rendeztek a taszári repülőtéren, s a közönség láthatta az olasz kormány által ajándékozott „Igazságot Magyarországnak” nevű gép díszrepülését.

Katonai Bíróság Épülete

Az egykori  44-es Gyalogezred, a "rosseb bakák" 1887-ben épült kaszárnyája, a Baross laktanya. Helyi védelem alatt áll.

Bővebben itt olvashattok róluk.

  

Holocaust Emléktábla

Annak idején Kaposvár akkori lakosságának csaknem a 10 százalékát, 29 kivételtől eltekintve 3500 zsidót deportáltak 1944 júliusában Auschwitzba. Az emléktáblát a kaposvári zsidó hitközség állíttatta 2004-ben, a holokauszt 60. évfordulójára, Kaposvár és Somogy Megye Közgyűlése, valamint a Nemzeti Kulturális Alap  támogatásával.

"A zsidókat innen a Baross Gábor utcai tüzérlaktanyába szállították, ahol lóistállókban helyezték el őket. Egy-egy boxba hét-nyolc embert zsúfoltak be. Akiknek nem jutott hely, azok a szabad ég alatt maradtak. Ide érkeztek a környező területekről is a deportáltakat szállító szerelvények. Itt újabb megalázó procedúra vette kezdetét, ez volt az úgynevezett „pénzverő”. Ez egy kínzókamrát jelentett, ahol azokat a férfiakat vallatták, akikről úgy gondolták, hogy még vannak elrejtett értékeik."

Forrás!

Guggoló Jézus-szobor

Országút melletti ún. Guggoló Jézus-szobor, tabernákulum oszlop, barokk, 1721.

(Csak a szobor másolata van a helyszínen, az eredetit a Városházán őrzik))

Fotó forrása: http://neta.itthon.hu/gugyulo-jezus-szobor

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Jelzésfestő tanfolyam

Simonfa - Kaposvár

Ideje volt már, hogy egy kicsit kimozduljak. A szokásos karácsonyi megfázásból is kigyógyultam így aztán ezen a hideg, zimankós téli napon - de hát február elején mit várhatnék - irány Simonfa, a túrát a TTSE szervezte.

Népes csapatunk kibuszozott ebbe a kis Zselici faluba és 31 fővel nekivágtunk a sárga - zöld fonódó jelzésen a horhónak.

Tartottam ettől a szakasztól, hogy sár lesz de az árnyékos mély bevágásban talajszinten még kellemes fagy volt így száraz lábbal értünk fel a tetőre.

Szép a kilátás innen a Zselic dombjaira és a távolban a Mecsek jellegzetes hegyei is szépen látszottak. A kiírás szerinti túra útvonal követése nem volt bonyolult feladat, a gerincúton É-felé kellett menni. A napsütötte helyeken már olvadozott a felszín így kicsit csúszkálhattunk de nem volt veszélyes.

   A jelzéseket sokan kritikus szemmel figyeltük, hiszen most van folyamatban a kiképzésünk tehát érdemes volt nyitott szemmel járni. A zöld sáv rendben van, 2015-ben lett felújítva, a sárgáról ez nem igazán mondható el, hiányos, régi szóval megérett a felújításra.

Zselicszentpál szőlőhegye felett haladtunk tovább még mindig É-felé. Itt ott néhány vizesebb területet kerülgetni kellett aztán a zöld sávunk egyszer csak élesen K-felé fordult innen már csak a sárgát követtük.

Az erdőben már több helyen látható a tavasz közeledése, még néhány nap és kaszálni lehetne a hóvirágot, de virágzik a mogyoró és valami sárga akármi is.

A sárga sávunkról egy jelzetlen útra tértünk át ami a túrakiírásnak megfelelően a Lonka-hegy felé vezetett.  A csapat 2/3-a úgy döntött, hogy a meghirdetett táv kevés, és elmentek a Nádasdi-erdőbe a Latinca-forrást megnézni. Mi 10-en pedig az eredeti terv szerint haladtunk tovább.

A Lonka-hegyi Szent Antal kápolnánál megálltunk és jól körbe néztük. 

A belseje is látható volt, szép kis kápolna helyi védelem alatt áll, a hegybirtokosok építették 1897-ben Szent Antal tiszteletére, neoromán, historizáló stílusban.

A kápolna előtt egy szép régi, 1909-ben állított kereszt áll kissé csonka Krisztussal.  A kápolna a Kaposvári Jézus Szíve  Plébániához tartozik ( Hősök-temploma).

A Szentpáli utcán értünk be Kaposvárra, útközben még megcsodáltuk a nagyon látványos és izgalmas, sok új információt tartalmazó  Nádasdi Túraútvonal két információs tábláját.

Ennek a túraútvonalnak jelzése nincs , a táblái pedig rengeteg téves információt tartalmaznak, kezdve azzal, hogy a Lonka-hegyi Szent Antal  kápolnát össze keverték az Ivánfa-hegyen található műemlék Szent Donát kápolnával!
DURVA HIBA!

A városi aszfaltot elérve a túrát befejeztük és kényelmesen hazabuszoztunk.

Köszönöm a túrát!

---

Még több fotó katt a kis képre:

Simonfa - Kaposvár