Egy kis Pécs

Élve a mai nap még utóljára felhasználható kedvezményes utazási lehetőségemmel egy könnyű kis pécsi városnézésre indultunk. Elsődleges célpont a Tettye volt de a belváros néhány közismert látnivalójára is vetettünk egy két pillantást.

Tettye

 

 

A Tettye-völgy érdekes felszíne a több száz éven keresztül folytatott bányászatnak köszönhetően alakult ki, az innen kibányászott kőanyagokat használták Pécs építésére. A tájon keresztül folyik egy bővizű patak a Tettye patak, amely környékét „Malomszeg”-nek valamint „Malomséd”-nek hívták, ugyanis hajdanán a patakmentén vízimalmok, vízenergiával működő gabonaőrlő-, papír-, lőpormalmok és a tímárok malmai működtek. Tettye Mindenszentek temploma Pécs egyik legrégebbi építménye a Székesegyház mellett, hiszen a templom a 12. században épült. Történelmi jelentőségű templom, hiszen a török hódoltság idején ez a templom maradt meg Pécs egyedüli keresztény templomaként.

Forrás.

 

Tettyei Mésztufa-barlang

 A Pécsett található Tettyei Mésztufa-barlang egyedülálló geológiai képződmény. Az üregrendszer a mintegy tízezer éves, laza szerkezetű, vastag mésztufában alakult ki. A járatokat az évszázadok folyamán mesterségesen kibővítették, további folyosókat vájtak ki a hegy belsejében, kisebbfajta labirintusrendszert létrehozva. Egykor ezek a föld alatti üregek lakóhelyként is funkcionáltak. Az 1900-as évek elején igazi turista-attrakció volt az akkor „pokol kapujaként” emlegetett Tettye-barlang, belsejében egy félelmetes sárkánnyal. Ez a misztikus, föld alatti üregrendszer minden egész és fél órában induló, élményszerű vezetés keretében látogatható!

Forrás.

Tettyei romok

Szatmári György 1505-1521 között volt Pécs püspöke. A püspöki palota bővíttetése mellett reneszánsz palotát építtetett a Tettyén. A palota egyemeletes, U alakú épület volt, dél felé nyitott udvarral. Délkeleti oldalán torony kapcsolódott a falhoz, maradványai napjainkban is láthatóak. A török hódoltság idején dervisek éltek a palotában, az elnevezés is innen származik, a török derviskolostor neve „tekke”. A bektasi dervisek Tirana határában álló központi kolostorát az albánok ma is Tettyének nevezik. A palota épségben kerülhetett a törökök kezébe, akik csekély változtatással használták fel saját céljaikra. A jelenleg még álló falakon török átépítés nyomokban sem lelhető fel. A 18. század végén lakatlanná vált. A viszonylag ép falfelületeket 1904-ben konzerválták.

Forrás.

Szent Ágoston plébániatemplom

(Ágoston rendi templom)

A belváros északkeleti sarkában, a töredékeiben megmaradt városfalon kívül, az Ágoston tér közepén áll a barokk, egykori szerzetesi templom. Története nagy hasonlóságot mutat több pécsi temploméval. Az első templom ezen a helyen a középkorban épült fel, ennek kinézetéről, építésének idejéről keveset tudunk. A törökök dzsámivá alakították, ezt bizonyítják a hajó oldalfalában a restaurálásakor talált szamárhátíves ablakok, amelyeket felszínre hoztak. A templom falai feltehetőleg egyéb középkori és török időkből származó részletet is tartalmaznak. A török kivonulását követően, a 18. században keresztény templommá vált. 1710-ben Ágoston rendi szerzetesek telepedtek meg Pécsett, akik megkapták az itt álló dzsámi, és helyébe annak alapjain, valamint építőanyagát felhasználva új, barokk templomot építettek fel 1712-re. Ez az épület közel 40 év használat után, 1750-ben tűzvész martalékává vált. 1770-re eredeti formájában állították helyre, változás azóta nem történt a külsején.

Zenélő toronyórája a templom egyik legegyedülállóbb alkotása, a bányászok emlékét idézi. 2004. szeptember 3-án szentelték fel a Pécsi Bányászattörténeti Alapítvány adományából elkészített toronyzenét. A történelem során a Mecsek gazdag nyersanyaglelőhellyel látta el az országot, a környék településein jelentős bányászat és bányászati kultúra élt, amit az idősök és leszármazottak mindmáig őriznek. Az alapítvány 12 templomon és épületen helyezett el térzenét. Pécsett a Szent Ágoston templom környékén terült el a bányatelep, valamint itt vezetett az út a bányákhoz. A műszakváltáskor, 14 és 18 órakor szólt a munkába hívó jel, a klopacska, aminek ritmusára Kiricsi László dallamot írt, ezt játssza a szerkezet ezekben az időpontokban. Vasárnap pedig óránként a bányászhimnuszt hallhatjuk. A zenélő órát Gulácsi és Fia Elektromechanikai Kft. készítette. Az alapítvány által állított toronyzenével ellátott órák: a vasasi, a bakonyai, a kővágótöttösi, a szászvári, a cserkúti templom, a somogyi művelődési ház, a pécsi a MÉV igazgatóság és a pécsi Bányászmúzeum épületén került kialakításra. Valamennyi óra egyszerre szólaltatja meg a fent említett dallamokat.

Forrás.

 

A Sforza ló

2014. április 15-től szeptember 30-ig, Leonardo gépeire, találmányaira építő tárlat látható Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum szervezésében. Da Vinci híres ló szobrának, a Sforza kolosszusnak a másolata pedig a Széchenyi téren lesz kiállítva.

Magyar Attila, a múzeum gazdasági igazgatója közölte: a Sforza ló műgyantából készült másolata 13 tonnás, 8,5 méter magas lesz, két kamion hozza Pécsre, és itt, a főtéren szerelik össze, hét-nyolc nap alatt, március közepétől. A hatalmas lovat Hunyadi lovasszobra alatt, a lépcsők előtt állítják ki, mert ott tudják biztonságosan elhelyezni statikailag. A Sforza kolosszus felavatását március 27-én tartják, Janus Pannonius halálának napján. Janus kortársa volt Da Vincinek, de nem ismerték egymást. A reneszánsz magyar költő születésének 580. évfordulóját idén ünnepeljük. Legutóbb Tokióban 2,7 millióan látták azt a kiállítást, amely Pécsre érkezik. Két helyen volt eddig a világban ez a kiállítási anyag ebben a formában.

Forrás.

 

Pécsi bazilika és székesegyház

 A Pécs óvárosában található pécsi székesegyház (Pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház, nevezik vártemplomnak, székesegyháznak, bazilikának is), melyet Szent István király idejében alapítottak, több évszázad stílusjegyeit hordozza magán. Legjelentősebb átalakítása Pollack Mihály nevéhez fűződik. A dóm külseje néhány vonásban klasszicista lett, de zömében a gót stílusjegyek uralkodnak. Az 1882-1891 közti újabb átépítés során nyerte el a mai formáját. Az építész Schmidt Frigyes volt, akinek az volt az elképzelése, hogy a templomot neoromán stílusúvá alakítsák vissza. A dóm az UNESCO által világörökségnek nyilvánított ókeresztény sírkamrák közvetlen közelében helyezkedik el. A pécsi székesegyház az első templom az országban, amely a további romlás megakadályozására légkondicionáló berendezést is kapott. A székesegyház „basilica minor” rangra emelkedett, amikor 1990-ben II. János Pál pápa pécsi látogatása során ellátogatott az épületbe.[

Forrás.

Az Ókeresztény Mauzóleum

1975-ben, mikor az addig itt lépcsőzetesen folyó vízesés javítási munkálatai folytak, bukkantak rá az Ókeresztény Mauzóleumnak nevezett épületre

Ez a temetői kápolna egyike Sopianae nagyobb épületeinek. Kétszintes volt; a felszíni kápolna cella memoriaeként szolgált, míg a kriptában temetkeztek. A sírkamra eredetileg egy festett helyiségből állt, amelynek déli oldalán állt a hatalmas, gyönyörűen faragott szarkofág. Később a sírkamrát nyugati irányban megnagyobbították és két újabb szarkofágot helyeztek el benne.

A sírkamra festményei részben felületkitöltő díszítések, részben pedig figurális ábrázolások. A megmaradt freskósorozat alapvetően két részből áll; az északi falon Ádám és Éva bűnbeesése, Dániel próféta az oroszlánok vermében, végül az életfa motívuma látható. A keleti fal tengelyében, a mennyezet alatt Krisztus szimbólumát, az ún. krisztogramot látjuk. Az alatta lévő fülkében búzakalász ábrázolással és pálmaággal övezett trónuson ülő, vörös ruhás alak torzója szerepel.

Forrás.

Barbakán

A pécsi Barbakán egy barbakán, azaz előretolt kapuerőd, amely sokszor önálló vizesárokkal, felvonóhíddal is rendelkezik és hátsó kapuja is van. A 15. századi kör alaprajzú bástya a hajdani püspökvár falrendszerének része. Kinizsi Pál hadvezér Pécsett tartózkodásához kötik a Barbakán megépülését. A lőrésekkel tagolt magas várfal nyugati sarkán elhelyezkedő építmény tetejéről páratlan kilátás nyílik a belvárosra. Építésének célja, hogy az ellenségnek a kapu ellen irányuló merőleges támadását elhárítsa, és a támadás irányát amennyire csak lehet, a védőfallal párhuzamos irányra terelje. Így a támadók hosszabb ideig kerülnek a védők fegyvereinek tűzvonalába. A Pécsi barbakán, azaz a pécsi püspökvár délnyugati kapubástyájának tornya, jura-márga mészkőből épült.

Forrás.

 

---

Még több fotó,katt a kis képre:

Egy kis Pécs

---

Csepegő-kő

Gálosfáról indultam erre a könnyű és rövid de nagyon szép jellegzetes zselici kéktúrára. A kék jelzés a falu déli végén a buszmegálló és az egykori állomás épület közelében szinte nyílegyenesen nekimegy a hegynek. Túratársaim, hogy élvezzék a napsütést kicsit előbb szálltak le a buszról de azért találkoztunk. A szurdokvölgy oldalában izzasztóan meredek az ösvény de ez a kb. 150 m szintkülönbség azért gyorsan letudható. Szép bükk és hárs erdőben kanyarog az ösvény majd a gerincen szélesebb földútra térhetünk át. Már messziről látszik a szép magán kilátó az elektromos kerítéstől néhány méterre de annak másik oldalán. Szigorúan magánterület nem látogatható. Persze mi ezt már régről tudjuk hisz helyben közismert a létezése.  Sajnálatos, hogy a "bizoccság" nem keresi annak a lehetőségét, hogy a kéktúrától 50 m-re álló kilátót esetleg a túrázók is felkereshessék.

Lassan aztán a kerítés is elkanyarodik és utat enged a túrázóknak, hogy felkereshesse Somogy legszebb geológiai értékét a Csepegő-kő néven ismert forrást és környezetét.

Valamikor ezt a területet fent a gerincen Nagytótvárosnak, lent a völgyben pedig Kistótvárosnak hívták, mindkét régi kis zselici falu már szinte nyomtalanul eltűnt. A tetőn néhány öreg gyümölcsfa, egy törött kereszt és néhány gyanús kiemelkedés és kerítés oszlop utal az egykori épületek helyére. A levezető út alsó részén állt valaha a KAPOS Turista Egyesület Kakukk  kulcsosháza. A völgyben az egykori Kistótváros területén modern magántulajdonú mintagazdaság található, szigorúan zárt és őrzött terület.

 

A forrás szurdokvölgyéből csörgedező kis patak felett az erdőben még látható néhány öreg sírkő valamint a bejárat előtt is áll még a már igencsak öreg és már 30 éve is védett - akkoriban kis táblával is jelzett - egybibés galagonya. Jó volt újra látni az öreget régen találkoztunk már.

 

A forrás felé kis ösvény vezet, mellettünk meredek löszfalak, és szemben a szinte függőleges homlokfal nagyon látványos.

 

A homokkőfal rései most is bőven adják a kristálytiszta forrásvizet, a hasadékokban nagyon szép a cseppkő kiválás reméljük még sokan és sokáig láthatjuk majd, a hosszú mésztufa nyúlvány is megvan és stabilan áll és folyamatosan növekszik. Megyénk legszebb geológiai látványosságát  minden természetjárónak látni és védeni kell.  

Mivel a túrára rendelkezésre álló időt eléggé tempósnak éreztem így tömegközlekedés helyett autóval mentem Gálosfára és a Csepegőkőtől oda is mentem vissza, így kényelmesen és gyorsan hazaértem.

Már visszafelé három pécsi túrázó hölgy jött szembe velem Ők is a Csepegő-kőhöz igyekeztek, szép és vonzó túracélpont ez a hely. 

 Az RP-DDK atlasz írja a helyről:

A hátráló erózió nyomán mélyülő völgyekből kiemelkedik egy viszonylag kemény, vízszintes, pados rétegződésű homokkőfal, melynek tövében az elég bővizű, egyenletes vízjárású forrás, a Csepegő-kő fakad. A forrás közvetlen környezetében májmoha és gímpáfrány tenyészik, ami nemcsak az állandó, magas páratartalmat jelzi, hanem azt is, hogy a talaj és a víz egyaránt szennyezetlen, hiszen ezek a növények csak teljesen tiszta környezetben élnek. Feltétlenül érdemes ide lejönni, mert a vízben szegény Zselicnek ez mindig biztos víznyerő helyet jelentő forrása.

Az eredeti Dél-Dunántúli Kéktúra valaha ezt a nagyon szép helyet is érintette, sajnálatos, hogy az útvonal jelenlegi kezelői nem javasolták a Csepegő-kő beillesztését az útvonalba! A túrán a kb. 30 éves kéktúra jelzését is megtaláltuk!

Részletek az első igazolófüzetből:

 

Egy kis történelem:

A pannonhalmi apát konventje 1228-ban arról számol be, hogy a szlávok, akiket az apátság a Zselicbe telepített, megkezdték az erdõk irtását, majd az így létrejött földterület mûvelését.

A szlávok (valószínûleg tótok) több települést hoztak létre a Zselic északnyugati részén: pl. Ropolyt 300 fõvel a Ropolyi-erdõben, Dennát 40 lakossal a Dennai-erdõben, Tótvárost a mai Gálosfa környékén

A Zselic napjainkra már elveszett falvai néhány évszázada még komoly ipari tevékenységet folytattak, melynek fő alapanyaga a mindenhol fellelhető óriási erdőségek faanyaga volt.

Hamuzsírfõzés

Legjelentõsebb erdõpusztító tevékenység a hamuzsírfõzés volt. Az eljárást az 1730-as években a Svájcból betelepült Ott Kristóf honosította meg . A hamuzsírt a gyáripar legkülönbözõbb ágaiban (szappan-, üveggyártás, textilfestés, fehérítés, gyapjúmosás stb.) nagy mennyiségben használták. A hamuzsírfõzés elõmozdítását a bécsi udvarnál mûködõ kereskedelmi bizottság – egy Bécsben 1749. szeptember 15-én keltezett levél szerint – a magyar udvari kamarának és kancelláriának ajánlotta. Hazánkból Ausztriába, Morvaországba, Sziléziába, Lengyelországba, Itáliába és Németországba szállítottak hamuzsírt.

A hamuzsírkészítés nagyon pusztította az erdõt. A hamuzsír, vagy szóda (Na2CO3) elõállításához a fákat teljesen el kellett égetni. Egy tömör m3 fából (fanem szerint) 0,4–1,7 kg hamuzsír nyerhetõ. Az ún. „gyümölcstermõ fák” (tölgyek és bükk) jelentõsebb eredményt hoztak (2 kg körül). Olyan helyen volt értelme a hamuzsírfõzésnek, ahol a fa elszállítása komoly nehézségekbe ütközött. Több uradalom szerzõdésben szögezte le, hogy elsõsorban a kidõlt fákat és a lehullott gallyakat, a másra nem használható fákat volt szabad felhasználni a hamuzsírkészítésre. E feltétel meg nem tartása a bérletbõl való kizárást vonta maga után.

A hamuzsírnak különféle formáit állították elõ. A legjobb minõségû a kalcinált hamuzsír volt. Ennél kevésbé tartották jónak a nem kalcinált és a nem tisztított, képlékeny hamuzsírt

1754. május 29-én a bécsi Udvari Fõtanács és a Magyar Udvari Kancellária közös tanácskozásán már a túlzott hamuzsírfõzés ellen szólítanak fel. Ennek ellenére a hamuzsírfõzés még a 19. század második feléig erõsen csökkentette a hazai erdõk területét.

Kalamászkészítés

A hamuzsírhoz hasonló keresett termék volt a kalamász, vagy kocsikenõcs, harmadik nevén a degec. A kalamász lepárlásával nyerték a kátrányolajat és a szurkot. Ezekhez legjobb

volt a nagy gyantatartalmú fenyõk tuskóját és gyökereit felhasználni. Festetits József jelentése szerint zselici birtokain ezt az erdei mellékiparágat ûzték, de a „veres fenyõfák”-nak

(Pinus sylvestris) csak az alsó és épületre nem alkalmas részeit, gyökereit vagy formátlan törzseit szokták erre a célra elégetni. Szurok-, vagy kalamászégetés miatt sohasem vágták le a fát, így ez a tevékenység nem járt erdõpusztítással.

Üveggyártás

A hamuzsírfõzés mellett a legtöbb fát az üveggyártás fogyasztotta. Bár több üveghuta is mûködött a 18–19. században a Zselicben. A szentlukai és a lukafapusztai üveggyártás történetérõl legtöbbet Lehmann Antal közleményeibõl tudhatunk meg. Amint már korábban közöltük, a zselici nagybirtokosok a török uralom alatt a megfogyatkozott lakosság pótlására cseh- és németajkú parasztokat telepítettek be, akik a településeik Tót elnevezéseit is adták. Az idegenek több, eddig errefelé ismeretlen új szokást is magukkal hoztak. Az üveggyártáshoz a környék természeti adottságai biztosították az alapanyagot. A huta közvetlen környékén szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló fa szolgáltatta az olvasztáshoz szükséges hõenergiát. Elégetése után pedig a hamuzsírfõzõk vízben oldották, szûrték, majd bepárolták a hamut, így az egyik legfontosabb adalékanyagnak az elõállítása szinte helyben megoldott volt. Az üveggyártás – a hamuzsírfõzéshez hasonlóan – nagymennyiségû fát emésztett fel.

A rendelkezésünkre álló adatok alapján tudjuk, hogy a szentlukai üveghutában negyed év (1807. július 1-tõl október 1-ig) alatt 1140 szekér fát tüzeltek el. A mûhely háromféle fát vett át: 1. hasított vagy hasábfát, 2. hamunak való dorongfát, 3. ágfát. A fa legnagyobb része a környezõ erdõkbõl származott, távolabbról nagymennyiségû fát nem szállítottak.

Faszénégetés

A Zselicben a faszén-elõállítás nem volt olyan nagymértékû, mint pl. a Bükkben, ahol még manapság is ûzik ezt a mesterséget. Itt jelentõsebb mennyiségben nem voltak ércek, olvasztásukról ezért nem kellet gondoskodni. Keveset használtak fel a háztartásokban és a kovács mûhelyekben.

Forrás: Somogyi Múzeumok Közleményei B – Természettudomány 17: 147–158 (2006) Kaposvár, 2007  DÁVID JÁNOS: Erdõhasználati módok változásai a zselici erdõkben

---

Még több fotó katt a kis képre:

Csepegő-kő

RP-DDK Mórágy - Bátaapáti - Harsányi kereszt - (Ófalu)

Túra táv: 16.9 km , Szint: 320 m

Fogyóban volt a medvehagyma készletem így aztán ismét korán keltem. Lassan kiismerem ennek a kis Tolna megyei ‘piroskának’ az útvonalát mely ismét csak elszállított Bátaszékre ahonnan egy rövid buszozással jutottam el a túra kiindulópontjára Mórágyra. Kora reggel még minden zárva volt , kivéve a csárda.

Egy kis nyújtózkodás után kívülről megnéztem az egykori hengermalom épületét melyben jelenleg helytörténeti gyűjtemény látható. Csak előzetes bejelentkezéssel látogatható.  Lassan elhagyva a falut egy régebbi kőbánya mellett közelebbről is megnéztem a sziklákat a nevezetes gránitot melybe az atomtemetőt is bebányászkodták nem messze innen.

Az erdőben kanyargó jól járható földúton gyorsan megérkeztem a Henrik-forráshoz.

 A mellé állított tábla szövege szerint talán a nagy kéktúra projekt egyik turisztikai attrakciója lett.

A jelzések ezen a részen elég gyengék , öregek már de nyilván erre is jut majd. Később sokkal jobb minőségű jelzésekkel is találkoztunk.

A kora tavaszi erdő, a sok szúrós csodabogyóval és egyéb tavaszi virágokkal , az időnként feltűnő szarvasokkal nagyon kellemes látvány volt, jó volt erre túrázni. Bátaapáti felé ereszkedve kezdtek feltünedezni az erdőben a nagy élénkzöld foltok, tulajdonképpen mint az első sorban is utaltam rá ezért (is) jöttem.

Nagyon szép, érintetlen és nagykiterjedésű medvehagyma mezők voltak alattunk a völgyben. Egy rutinos túravezető, mint pld. én persze tudja, hogy ilyenkor teljesen felesleges lemászni aztán meg újra fel.

Amelyik medvehagyma azt akarja, hogy leszedjék majd feljebb fog nőni az úthoz. Természetesen ez most is így volt, néhány lépésre a kéktúra útvonalától sokat tudtam  percek alatt szedni.

Ügyelve a 2 kg/fő korlátozásra, hagymaillattal átitatva vonultam be Bátaapátira. 1987-ben amikor az akkori DDK-t egy végtében teljesítettem jártam már itt de azóta sem, most egy megújult, látványos utcákkal rendelkező kis falut láttam itt és persze a sok táblát, hogy mindez nem jöhetett volna létre ha nem fogadják be az atomtemetőt.

Megnéztem a szépen felújított Apponyi-kúriát , a közelében a kis kápolnát majd a település központjában a Nemzeti pecsételő és dohánybolttal egybeépült vendéglőben telepedtem le.

Kívülről semmi nem jelzi, hogy itt a pecsét én is először a szomszédos boltba mentem be de ott aztán útbaigazítottak. Szóval a jó minőségű MTSZ-es automata pecsét annál az ajtónál található amelyik a trafikot jelzi. A pecsételés kis kitérő a kéktúra útvonalról, vissza ballagtam hát és enyhe emelkedőn ismét elkezdtem felkapaszkodni a Geresdi-dombság gerincére. Volt útközben mély horhó, majd nyilt füves domboldal és a végén felértem az erdőbe is.

Kedves kis tábla jelzi Baranya – Tolna határát , a gerincen aztán gyorsan elértem a Harsányi-kereszt nevű helyre ahol esőház, padok, asztalok és a helynek nevet adó kereszt és a történetét is bemutató információs tábla található.

Eddig tartott a mai kéktúra, innen színt kellett váltani mivel valahogy haza is kellett jutnom így a korábbi megszakítási helyet – Ófalut – céloztam meg ismét, ezúttal egy másik útvonalon.

É-felé elnyúló hosszú erdős gerincen vezet a zöld jelzés, majd egy füves dombhátba bevágódó horhóban tudunk leereszkedni. Nagyon jó a kilátás a dombokról. A Mecsek fő tömbjei, a völgyben a kis falvak , a K-felől erre kanyargó DDP útvonala is jól látszik és hamarosan Eszter-puszta középkori templomának romjai is feltűntek a távolban, majd egyre közelebb.

Kis kitérővel lehet megnézni a romot közelebbről. A falu – Ófalu – szélén kellemes kis pihenőhely található , itt gyűjtöttem magamba egy kis D-vitamint majd a közeli kereszt és a falu egyik nevezetessége a szépen felújított Szent Vendel szobor fotózgatása után besétáltam a faluba.

Ófaluból Mecseknádasd és Pécs érintésével autóbusszal tudtam hazautazni. Ennek a túraszakasznak a közlekedési logisztikája kicsit nehézkes mert éppen áthaladunk egy megye határon és persze a Gemenc és Pannon Volán az két cég. De azért megoldható!

---

UI:
Ez a kép már másnap készült, én így szeretem a medvehagyma krémlevest. :-)

---

Még több fotó, katt a kis képre:

RP-DDK Mórágy - Bátaapáti - Harsányi-kereszt - Ófalu

RP-DDK Grábóc - Szálka - Mórágy

Túratáv: 14.6 km Szint: 380 m

Kéktúráimat a sáros zalai terep miatt inkább Tolna megyébe tettem át ebben a hónapban. Kaposvárról jó a tömegközlekedés ebbe az irányba, kicsit korán keltünk majd elvonatoztunk Bátaszékre ahonnan autóbusszal értük el túránk kezdőpontját azaz a Tolna megyei kis zsákfalut Grábócot.

A buszmegálló közelében a Mini ÁBC-ben gyorsan beszereztük a jó minőségű MTSZ-es pecsétet, megkávéztunk majd elindultunk.

 

Tettem egy gyenge kísérletet a szerb ortodox templom megtekintésére de telefonon nem tudtam meggyőzni az illetékest. A rend szigorú szabályai miatt a látogatás kizárólag 10:00 és 15:00 között lehetséges. Aki tudja mindenképpen nézze meg ezt a Magyarországon egyedülálló helyet.

Egy kedvcsináló kép a templomból a Szekszárdi Útikalauz honlapról.

Grábócról kiballagva enyhe emelkedőn értünk fel az első dombocska tetejére. A szép tiszta és napos időben gyorsan lemelegedett rólunk néhány réteg ruha. Az útvonalunkra itt végig rátelepült a Magyar Zarándokút, el is gondolkodtam rajta, hogy milyen kényelmes megoldás ez, a kék sáv jelzéseit a természetjárók felkenik, az utat karbantartják a zarándok utak gazdái meg nem csinálnak semmi érdemi munkát az útjukon, mert az az 1 db előre gyártott jelzés és beton oszlop édes kevés lenne a zarándokok tájékozódásához.

Szálkára gyorsan átértünk, egy nagyon kellemes pincesoron ereszkedtünk le a szép kis falu központjába. A 2009-es DDP túrámról ismerős volt a hely. A szép régi sváb tornácos házak jelezték a lakosság nemzetiségi jellegét. A Trófea Sörözőben le is telepedtünk megkaptuk a pecsétet is és ettünk, ittunk, elnézelődtünk.

 

A helyiek mesélték, hogy a szép és rendezett település kivetette magából azokat akik nem valók egy ilyen faluba így könnyen tudnak szépülni, rendezetté válni, ápolni hagyományaikat és fejleszteni az idegenforgalmukat.

 

A falu szélén lévő nagy tó rendszer mellett vezet el a kéktúra, korábban a DDP túrán a másik oldalán mentem végig az országúton, most megismerhettem ezt a partot is. A horgászok csendesen üldögéltek a parton mi pedig erősen lelassultunk mivel a széles és száraz időben jól járható földutat sajnos nagyon felszántották valamilyen járművek.

 

  Nem kellett sárban mennünk de sok időt elvesztegettünk itt és persze jó volt leülni a tó partján, nézegetni a kárókatonákat és általában a szép vízparti tájat.

 

A kék sáv nem megy teljesen végig a tóparton egy éles kanyarral szúk kis ösvényre kanyarodtunk és nyelvlógatóan meredek emelkedőn értünk fel a Mőcsény-hegyre, majd a Radnai-magaslatra.

Átbillenve a hegy lejtős oldalára egy hatalmas szőlőbirtokon keresztül ereszkedünk le Kismórágy szélére.

 

Itt kereszteztük a reggeli vasutazásunk útvonalát, a vonatok már nem állnak meg ezekben a korábban még használatban lévő megállókban. A Mórágyi-rög gránit vidékén jártunk, több hatalmas felhagyott kőbánya jelezte, hogy valamikor itt komoly bányászkodás folyt.

 

Kis patak völgyben indultunk neki az utolsó emelkedőnknek és mivel az időnk igencsak fogytán volt kicsit gyorsabban kellett menni ezen a szakaszon mint ami még jólesett volna.

A hegy tetején, hogy még inkább örüljünk egy több száz méteres szakaszon elszántották az utat. Végül is a busz indulása előtt 10 perccel estünk be Mórágyra. Egy gyors pecsételésre még volt idő a közeli Patak Csárdában majd ismét buszra szálltunk és Bátaszékről már kényelmesen hazavonatoztunk.

---

Még több fotó, katt a kis képekre:

RP-DDK Grábóc - Szálka - Mórágy

---

Szabó László felvételei:

RP-DDK Grábóc - Szálka - Mórágy