DDP Bőszénfa - Töröcske

Visszakanyarodva az események elejére, a távolsági buszmegállóban gyülekeztünk, majd Bőszénfáig buszoztunk és 7-en vágtunk neki a Zselic erdejének. Megnéztük az egy lábú gólyát a vidáman szaladgáló kiscsikót, kecskéket, lovakat, a vaddisznók, szarvasok mindenféle életkorú és nemű fajtáját. Egyértelműen a kicsinyeit féltő vaddisznó mama hangja volt a leginkább ijesztő. Néhány büszke szarvasbika méltóságteljesen figyelt bennünket aztán mikor látták, hogy nem vagyunk vetélytársak, nem bántjuk a háremét szépen elballagtak. A Szarvasfarmot elhagyva sűrű erdőn keresztül vezet az út kb. 100 m-t emelkedve elértük a régi postautat, megemlékeztünk a betyárokról, megkerestük a geoládát és gyorsan elértük az erdészeti utat amely már Ropoly felé vezetett.

Kicsit lassította a tempónkat az a sok szamóca amely az út szélén kínálgatta magát, és mi köszönettel elfogadtuk. Ropolyban a szép és kényelmes filagóra alatt ebédeltünk itt is megkerestük a ládát megettük Gyöngyi cseresznyéjét és Éva barackját - amiben nem volt pálinka! Köszönjük.

Az ebédszünetünk alatt a levegő páratartalma emelkedni kezdett így mi is felöltöttük az erre a célra rendszeresített öltözékünket és dagonyáztunk egy kicsit a frissen gyalult erdei földúton.

A Zselicről ugyebár mindenki tudja, hogy alapvető építőanyaga a ragadós, csúszós sárga agyag, vagy más néven lösz. Lössz ami lössz nekünk menni kellett mert erre nem jár a busz, mentünk is egész nagy sebességgel É-felé.  Kicsit félrehúzódtunk amikor szemből egy másik túrás csapattal találkoztunk, a dombóvári sporttársakkal üdvözöltük egymást és mentünk tovább. Untuk már az esőt ezért előre megfontolt szándékkal jelzetlen és a GPS által sem jelzett utakra vezettem a társaságot, csak úgy toronyiránt, de nem céltalanul hiszen a domb tetején elértük a Fekete harkály tanösvényt és annak a legszebb és legérdekesebb részét is végigjártuk. Az erdőben az eső sem volt zavaró a talaj sem ragadt igaz kicsit óvatosan kellett közlekedni a meredek lejtőn és hát a palló terítéses ösvényekről sem célszerű letérni mert alatta mocsár található. Itt is megtörtént a geoláda keresés és találás, majd pár perc után már Töröcske utcáin próbáltunk megszabadulni a bakancsunkra tapadt zselici agyagtól.  Ezután már csak az volt vissza amivel ezt a kis beszámolót elkezdtem, és ismét csak gratulálni tudok a teljesítőknek. Szép volt „fiúk”! Őszintén remélem és ugyanígy fogok majd örülni azon túratársak sikeres teljesítéseinek is akik időközben egy-egy túrára nem tudtak eljönni így számukra még néhány km visszavan de a sikerélmény és ennek a három megyén át kanyargó szép túraútvonalnak a látnivalói mindenképpen csak gazdagítani fogják tudásunkat, élményeinket.         

DDP Bőszénfa - Töröcske.