Kétségtelen, hogy jön a tavasz. A ragyogó csillagos ég már sejtette, hogy
szép túra idő lesz, így is volt. A Hold és Vénusz együttállását nézegettem a
buszon majd a Napkeltét is megnéztem és így gyorsan telt az idő, 8-kor már
Mecseknádasdon voltam a Schlossberg előtt, nagyon fontos, hogy nem szabad
keverni a Schlossgold-al, az egészen más. Túratársam más útvonalon ért ide és
innen már együtt vágtunk neki az emelkedőnek a piros jelzésen. Az általam már
jól ismert DDP érinti a romokat és a kilátót, valamint alatta a kis forrást az
RP-DDK tulajdonképpen Mecseknádasdot is elkerüli. A falutól NY-ra a 6-os utat
keresztezve erdészeti makadámúton vezet a jelzés Apátvarasd-telep felé.
MECSEKNÁDASD:
Mecseknádasd Baranya megye keleti részén, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet
területén található majd 2000 fős község, mely lélekszámát tekintve az
aprófalvas Baranyában már elég nagynak számít. A megye vasúthálózata messze
elkerüli, de a közúti megközelíthetősége kitűnő.
A hegyek közt eredő, régebben mindig bővizű Öreg- vagy Rák-patak (ma:
Réka-patak) a lapos részeken kiterjedt nádas-zsombékos területekkel volt
körülvéve. Erre utal, hogy a települést a legkorábbi okmányokban is e környezeti
jellegzetesség alapján alkotott névvel illették. Nádasd falu középkori
elnevezései különféle okiratokban: Nadas, Nadasth, Nadosth.
Schlossberg Templomrom
A falu mellett elhelyezkedő domb - Schlossberg, vagyis Várhegy - tetején a
XIV. században háromhajós templom épült, melynek nyugati homlokzata elé még
ugyanabban a században egy önálló tornyot építettek. A törökök ennek a
templomnak az átépítésével alakították ki a várukat. A főhajót és a mellékhajót
elválasztó pillérek vonalában emelt fallal három szakaszra osztották a
hosszházat, és a déli mellékhajó alá boltozott pincéket ástak. A törökök kiűzése
után a romos falak még sokáig álltak, feltárásukat 1973-80 között végezték el. A
templom körítő falának keleti oldalán előkerült egy kisebb torony maradványa is,
mely valószínűleg a kaput védte. A déli oldalon a körítő fal nyomvonalának
folytatásában palánkfalra utaló cölöplyukak is előkerültek. A jelenleg a gótikus
templom maradványait láthatjuk, a török kori átépítések nyomaival.
Schlossberg tanösvény és kilátó
A település 2002-2006 közötti, nagyszabású beruházásainak egyike a Várhegy
tereprendezése, melynek során rendbe tették a romok környezetét, tanösvényt,
pihenő- és tűzrakó helyeket alakítottak ki, és kilátót emeltek. A dombocska K-i
oldalán található a kiépített Török-kút forrás.
A falu e nevezetességeit mindenképpen meg akartuk nézni így innen jelzetlen
utakon indultunk neki a hegyeknek és a gerinc utat elérve csatlakoztunk rá a kék
sávra.
Gyorsan elértük a teljesen kihalt kis települést, ember sehol, nyalóka viszont jó sok volt a dobozkában így a napi igazolást máris beszereztük. A tetőn vezető földút rendesen szét volt taposva így mi is lassan tudtunk haladni de aztán amikor a D-re tartó út ismét K-felé fordult az erdőben már kicsit javult a helyzet.
Gyorsan elértük a teljesen kihalt kis települést, ember sehol, nyalóka viszont jó sok volt a dobozkában így a napi igazolást máris beszereztük. A tetőn vezető földút rendesen szét volt taposva így mi is lassan tudtunk haladni de aztán amikor a D-re tartó út ismét K-felé fordult az erdőben már kicsit javult a helyzet.
Jöttek sorban az útvonal nevezetességei Hesz kerszt, ( a kereszten 1 sz-el,
a jelzőtáblán 2-vel) 8 hárs hűlt helye, 7 hárs a kellemes kis pihenővel,
esőbeállóval, két szép nagy szarvas csorda, néhány favágó és erdész.
Kicsit megpihentünk ezeken a helyeken majd rövid és egyoldalú konzílium után úgy döntöttem, hogy a jelzetlen út mindig érdekesebb lehet mint a jelzett így az erdészház felé vezető úton hagytuk el a kék jelzésünket, hogy ismét civilizációhoz és közlekedési lehetőséghez jussunk. A célpontunk Ófalu volt ahonnan busszal tudtunk tovább haladni.
Kicsit megpihentünk ezeken a helyeken majd rövid és egyoldalú konzílium után úgy döntöttem, hogy a jelzetlen út mindig érdekesebb lehet mint a jelzett így az erdészház felé vezető úton hagytuk el a kék jelzésünket, hogy ismét civilizációhoz és közlekedési lehetőséghez jussunk. A célpontunk Ófalu volt ahonnan busszal tudtunk tovább haladni.
Az erdő itt is tele volt a szép zöld színű kora tavaszi virággal, illatos hunyor (Helleborus odorus) a neve, érdekes viszont, hogy hóvirágot egy szálat
sem láttunk, egy hete a Zselicben szinte kaszálni lehetett volna.
A Tőkés-kúti forrás itt található az út mellett a csapat egy része közelről, mások messzebbről szemlélték meg. Mivel én nem másztam le, túratársam közeli fotóját illesztem ide.
Az erdészeti utat szép nagy sorompó és mindenféle figyelmeztető táblák zárják le azaz úgy tűnik, hogy itt a turista nem szívesen látott vendég. Nem volt más választásunk , így áthaladtunk a területen, szép a Mészkemence Vendégház és a környezete is, végül is vadászoknak készült.
A Tőkés-kúti forrás itt található az út mellett a csapat egy része közelről, mások messzebbről szemlélték meg. Mivel én nem másztam le, túratársam közeli fotóját illesztem ide.
Az erdészeti utat szép nagy sorompó és mindenféle figyelmeztető táblák zárják le azaz úgy tűnik, hogy itt a turista nem szívesen látott vendég. Nem volt más választásunk , így áthaladtunk a területen, szép a Mészkemence Vendégház és a környezete is, végül is vadászoknak készült.
Számomra a nap csúcspontja az erdészet lezárt területén látható régi
Ófalusi mészégető volt, szerintem nem láttam még ilyet, ez itt egészen jó
állapotban van és információs tábla is van hozzá elmagyarázva a működését, igaz
több mint 60 éve leállították de így is érdekes.
Egy újabb dombon átmászva rácsatlakoztunk a zöld sáv jelzésre és ezen
értünk be Ófaluba.
ÓFALU:
A különleges természeti szépségét a települést övező szelíd domboldalak,
karéjban elhelyezkedő, egymásra torlódó dombhátak koszorúja adja. A magaslatokon
dolgozó szántó-vető nemcsak az otthoniakkal marad látótávolságban, egy-egy
pihenésnyi szünetben az egész települést átfoghatja tekintetével. A falu utcáin
sétálók közös élménye a természet karnyújtásnyi közelsége: bármely égtáj felé
fordulva hízelkedő domboldalak ölelését érzi az itt lakó. A természet játékos
ajándéka a környék: olykor mintha a háztetőn hajtana végig a háttérdomboldalban
kocsikázó szomszéd. Egy másik magaslaton a temető emelkedik a házak fölé: itt
még a halál sem a szokott kíméletlenséggel szólítja el a távozót, a mindenhonnan
látható domboldalon meghitt közelségben maradhat ő az itt maradókkal. Ez a
körbezártság mégsem nyomasztó: a meredek oldalakon felfutó tekintet a táguló tér
élményét nyújtja kárpótlásként. A meredek utak mentén öreg pincék beszélgetésre
invitálnak, még feljebb elvezetnek a közeli erdőkig, a kirándulások élményét
ígérve.
A települést először 1426-ban említik írásos források - már ezen a néven. A
török hódoltság idején kipusztult. 1740 után népesítette be új birtokosa, a
bonyhádi Perczel család. 1760 körül német üvegkészítők kerültek ide, működésük
itt is rövid ideig tartott. Néveredetének magyarázata utal a török utáni
elnéptelenedésre: a hagyomány szerint a török háborúk után visszatérő emberek
meglátván elpusztult községüket, így kiáltottak: "Ó,falu!" - és így született a
falu neve. A környékbeliek "Hechentappernak" bozóttaposónak nevezték az
ófalusiakat, akik jó utak hiányában sokáig csak árkon-bokron át jutottak ki
gyönyörű völgyükből - talán ez mentette meg őket a II. világháború utáni
kitelepítéstől.
Az ófalusi mészkemencében egészen az 1950-es évekig égettek meszet a térség
ellátására. A mészégetéshez szükséges anyagot (mészkő és fa) helyben nyerték a
közeli kőbányából és az erdőből. A közelben fekvő terület elnevezése: "Kalktal"
a mészégetés régi időkre visszanyúló tradíciójára enged következtetni ezen a
vidéken. A Till család történetében az utolsó mészégető Meszesvölgyi Georg Jung
(Jung Jerchl) volt. A mész ősidők óta fontos kötőanyag az építkezések során, és
az épületek falainak vakoló és festő anyaga.
Ipartörténeti különlegességet restauráltak a Mecseki Erdészeti Zrt.
munkatársai a mészkemencei üdülőház közelében. A mészégető kemence – a 19.
században számtalan ehhez hasonló adott munkát a helyieknek ezen a területen –
az utolsó a maga neméből: sokáig úgy hitték, hogy az 1950-es években megszűnt
utolsó kemencékkel ez a különlegesség is eltűnt.
Az erdészet munkatársai gondos restaurálás után elérkezettnek látták az
időt, hogy a mészkemencét megnyissák a közönség számára: a remek állapotban lévő
kemencetest, a mesterien boltozott homlokzat csak emeli a páratlan ipartörténeti
emlék értékét.
A mészkemence szabadon látogatható, belépő nincs, bármikor megtekinthető. A
Mecseki Erdészeti Zrt. az érdeklődők számára információs táblát, pihenőpadot és
asztalt helyez ki.
Ez a szép és rendezett kis falu jól tette, hogy az atomtemetőt száműzte
innen. Kicsit kivakartuk magunkat a sárból szusszantunk egyet és
visszabuszoztunk Mecseknádasdra, itt már nyitva volt a DDP-s pecsételő hely ahol
jól megérdemelt ebédünket is elfogyasztottuk, ittunk rá egyet és a kellemes túra
után hazaindultunk, ami kicsit hosszúra sikeredett a pontatlan buszcsatlakozások
miatt de még aznap hazaértem.
Ezzel Baranyának is a végére értem, a K-i végpont felé következik Tolna megye.
Ezzel Baranyának is a végére értem, a K-i végpont felé következik Tolna megye.
Még több fotó, katt a kis képre:
 |
| RP-DDK Mecseknádasd - Apátvarasd-telep - Héthárs - Ófalu |
