Plitvice - Slunj

A kora reggeli indulásnál 45 fős csapat vágott neki ennek a nagyon szépnek és kicsit fárasztónak ígérkező kirándulásnak. SETRA buszunk sofőrei bizonyára örültek annak, hogy a jármű tisztára mosva érkezett meg a kirándulás célpontjához, mivel útközben szinte végig esett az eső. Ez persze minket a kényelmes ülésekben nem zavart. A tavak főbejáratához már száraz időben érkeztünk és rövid nyújtózkodás után nekivágtunk a kb. 5 órás útnak a parkban. Az elvonuló esőnek köszönhetően minden tó vízszintje a maximum felett volt és ennek áldásos hatása a hatalmasra növekedett zúgók és a habzó, hangosan morajló vízesések csodálatos látványában mutatkozott meg. Néhány rövid szakaszon még a sétautakra is felcsapott a víz.

A Nagy vízeséstől indulva felfelé mentünk a tavak közötti utakon egészen a kis hajóállomásig és a legnagyobb tavat így a vízről is megnézhettük. Újabb gyaloglás után érkeztünk el a 3-as bejárathoz ahol mi már kifelé mentünk és a kis 'gumikerekes vonattal' lassan vissza jutottunk az főbejárat közelébe ahonnan egy kis sétával már buszunknál is voltunk. Ezen a szakaszon a korábban alulról látható barlang hatalmas felső tölcsérét is megnézhettük, akik lentről nem mentek be most fentről megtehették.

Hazafelé utazva természetesen megálltunk Slunj városkában is ahol egy viszonylag kis terület az ami nagyon látványos, nyüzsögtek is bőven a turisták, és mi is végignézhettük a Korana és Slunjca folyó látványos zúgóit, a ráépült régi házakkal és a folyó felett magasodó romokkal melyet egy szép szivárvány tett színessé.

Köszönjük a kirándulás megszervezését Bakonyi Jánosnak, hiszen csak ilyen nagy létszámmal lehetett ilyen alacsony költséggel megcsinálni ezt a szép kirándulást , Berkes Józsinak pedig köszönjük a szakszerű vezetést, információkat.

Plitvicei-tavak - Nemzeti Park

 Horvátország 7 Nemzeti Parkja közül a legjelentősebb a Plitvicei tavak vidéke. A Nemzeti Park területe 295 km2, ebből a tavak felülete 2 km2. A tizenhat tó észak - déli irányban, füzérszerűen húzódik a Kapela - hegységben.

190 - 200 vízesés köti össze őket. A számuk változó, a vízbőségtől függően vannak időszakos vízesések is... Horvátország 7 Nemzeti Parkja közül a legjelentősebb a Plitvicei tavak vidéke. A Nemzeti Park területe 295 km2, ebből a tavak felülete 2 km2. A tizenhat tó észak - déli irányban, füzérszerűen húzódik a Kapela - hegységben. 190 - 200 vízesés köti össze őket. A számuk változó, a vízbőségtől függően vannak időszakos vízesések is...

Délen a Fekete- és a Fehér-folyók egyesüléséből született Matica által táplált Proscensko - tó terül el, 639 méterrel a tenger szintje felett. Tőle kb. 8 km távolban az utolsó tó, a Sastavci "csak" 483 méterre van a tenger felett. Szintkülönbségük 156 méter. Ezt "győzi le" a sok vízesés csodálatos látványokat biztosítva a látogatóknak. A tórendszer vizét a Korana folyó vezeti el. A 20 ezer hektáros nemzeti park a Horvát Karsztvidéken található, a Kis-Kapella és a Plesevica hegyvonulatokat elválasztó völgyben.

A nemzeti park több mint 200 négyzetkilométeren terül el. A leglátványosabb részek azonban maguk a tavak. Két legnagyobb tava a Kozjak és a Prosce, ezek 1000-1500 négyzetméteres vízfelületétől a legapróbb tavacskákig minden méret megtalálható. A hegyvidék domborzatának köszönhetően minden tó más-más magasságban helyezkedik el. A tórendszer legfelsőbbike 600 m magasságban terül el, s a medréből kilépő víz 7,2 km távolságot megtéve, számtalan zuhatagon végigvezető izgalmas kalandozás után érkezik meg az alsóbb 150 m-es magasságban fekvő utolsó tóba. Mivel a tavak egymással kapcsolatban vannak - átfolyik egyikből a másikba a víz -, számtalan vízesés alakult ki a tavak között.

Bármilyen évszakot is válasszunk a kiránduláshoz, mindenképpen különleges élményben lesz részünk. Tavaszi olvadáskor megduzzad a patakok vize, nyáron zöldell a táj, míg ősszel az ezerszínű természet tárul elénk. Aki pedig télen szánja rá magát a Plitvicei-tavak megismerésére, igazán egyedi látványra számíthat, hiszen jég borít mindent, csipkefüggönyként tárulnak elénk a vízesések. A tórendszer két részből áll, a felső és alsó csoportból. A dolomitvölgyben fekvő felső tavakat tartják a legszebbnek, míg az alsó tavak kisebbek, vizük sekélyebb. A legnagyobb tó a Kozjak, ezen hajóval tudunk kelni. A három kilométer hosszú erdős partok által határolt tó az alsó és felső tavakat köti össze. Sokan a legszebb tónak tartják a Galovac-tavat lépcsős vízeséseivel.

A parkot több bejáraton át közelíthetjük meg. A belépőjegyet gondosan meg kell őrizni, hiszen ezzel szállhatunk fel az autóbuszra, illetve a hajóra. A jegyek eltérő színűek, a park területén sétálva ezt a színt kell követnünk. Attól függően, hogy melyik bejáraton át lépünk be a parkba, először hajóval vagy busszal indulunk kirándulni, s a séta végén másik közlekedési eszköz visz vissza bennünket a kijárathoz. Kutya pórázon behozható.

Forrás: www.plitvice.hu

Slunj, a vízesések és vízimalmok városa

Karlovactól 53 km-re délre, útban a Plitvicai tavak felé, a Korana folyó partján fekszik. A Kordun hegység szélén lévő települést először a 14.században említik írásos dokumentumok.

Ahol a Slunjca a Korana folyóba ömlik, a Frangepánok idejéből származó vár romjai láthatók. A vár helyreállítása most van folyamatban, megtartva a menthető részeket, körbeépítve új (hasonló) anyagokat alkalmazva.

 

Slunj Horvátország szárazföldi régiójának északnyugati részén fekszik, s egyben a történelmi Kordun vidék gazdasági-kulturális központjának számít. Gyönyörű fekvésénél fogva több mint népszerű kirándulóhely - Slunj ugyanis a Sluncica folyócska és a helyenként szinte vadregényes Korana folyó torkolatánál épült.

A városka gazdag történelmi emléktárral büszkélkedhet, melynek fontos része a helység 14. századi várroma.

A város története:

A települést a 12. században említik először. Mellette állnak Szluin (Slunj) várának romjai. A várat a Szluini grófok építették, később a Frangepánok vára volt, először 1406-ban említik. 1561-ben a török sikertelenül ostromolta, később is több ostromot szenvedett, utoljára 1716-ban. A Slunjčica túloldalán a vár védelmében ferences kolostor is épült, melyet 1578-ban a török, miután a várat bevenni nem tudta a várossal együtt elpusztított. A város a 17. század végén épült újjá és ekkor kapta mai arculatát. A 18. – 19. században a Szluini határőrezred parancsnokságának székhelye volt. 1809 és 1813 között francia megszállás alatt állott. A rövid francia uralom a nyugati kultúrát is a városba hozta, ekkor épültek a város új útjai és hídjai. 1822-ben a várat birtokosai elhagyták, jelentősége megszűnt és rom lett.

A legfontosabb látnivalót mégis a számos kis vízesésre épült réges-régi vízimalmok kínálják, melyek korhűen helyreállított, mesekönyvek oldalaira emlékeztető együttesét a Rastoke városrészben csodálhatjuk meg. A faépítmények némelyike 3oo évesnél is régebbi, körülöttük pedig gondosan ápolt kertek húzódnak - kiváló fotóstéma, ezért Dalmáciába autózva feltétlenül iktassunk be Slunjban legalább egy rövidebb pihenőt.

További látványosság a folyó vízesései, felettük a molnár házak, de hangulatos vendéglő is rendelkezésre áll, az éhes, szomjas vándorok részére. A látványosság közvetlen közelében a folyó parton ingyenes autóparkolók sokasága áll rendelkezésre.

Az igazi turista ínyenceknek valószínűleg több nap is kell a környék felfedezéséhez, ahol az egyik legkeresettebb szabadidős lehetőség a csodálatos Korana folyón való raftingolás.

Forrás: www.kastelyok-utazas.hu

 

 

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Plitvice - Slunj