Ennek a túrának a megközelíthetősége tömegközlekedéssel eléggé
hosszadalmas. Napjainkban még Fonyódig buszozni is kell vonat helyett így az
autózást választottuk, mint a kb. 70 túrázó többsége. A MÁV erre a napra 50%-os kedvezményt biztosított a Balatonfenyvesre utazóknak az ország bármely pontjáról oda-vissza.
Reggel még szakadt az eső de
aztán Lengyeltóti térségében már “gatyányi” kék foltokat is láttunk. A lényeg
az, hogy teljesen száraz , kellemesen hűvös időben túrázhattunk, eső nem volt.
A
már megszokott nevezés 200 Ft-ért cserébe gyorsan megvolt. A kisvasút napján a
vonatot ingyen vehettük igénybe ezt maximálisan ki is használtuk és
végállomástól végállomásig vonatoztunk.
Somogyszentpálról aztán a már ismert
utakon a pincesort érintve gyalogoltunk Pálmajorig ahol a “családi
vállalkozásban” szervezett túrán Zoli bácsi igazolta az áthaladást.
Az előző
heti túrán összeszedett sérülésem itt kb. fél távnál kiújult így kénytelen
voltam a talpfák helyett puhább talajú utat keresni az útpadkán. Később láttam,
hogy a túrázók kb. harmada ezen az útvonalon ment. Egy szép napos réten több
szarvas is keresztezte utunkat.
A Cél számunkra Imremajorban volt.
Itt tolakodásmentesen megkaptuk a szép
kitűzőt, oklevelet és a Gabitól elmaradhatatlan gratulációt is. Köszönjük a
túrát, ezzel elértem a Somogy megyei kupa sorozat “Kupica fokozatát”.
A vonatra ami visszavitt volna az autónkhoz elég sokat kellett várni.
Késett, pedig két szerelvény is kint volt. Szerencsére a vonatra várakozó
tömegek elindultak gyalog Balatonfenyvesre, - bár előbb tették volna mert a
vonat ezután pár perccel be is futott. A vasútállomáson még kicsit nézelődtünk
majd elindultunk hazafelé. Mire Kaposvárra értünk újra esni kezdett.
* * *
Fonyódon áthaladva, mozgalmat váltottunk és a Somogyi Várak mozgalomba
tartozó Fonyód Alsóvárat kerestük fel, a szépen rendezett területen a sáncok és
a templom egykori romjai valamint néhány tájékoztató tábla emlékeztet a múltra.
Az igazoló pecsétet a vasútállomáson lehet beszerezni.
„MAJORKA” A BALATONNÁL
Bizonyára sokak számára nem ismert, hogy Magyarországon 11 Imremajor
elnevezésű település létezik. Ezek egyike, a balatoni nyaralók és a természetet
kedvelők, számára egyre ismertebbé váló, Balatonfenyveshez tartozó külterületi
település, Imremajor, mai népszerű nevén: Majorka, ahol a község közel 2200 fős
lakosságának csaknem 10%-a él.
A Balaton délnyugati partján elterülő, sokak által ismert és kedvelt
Balatonfenyves, a minden évszakban nyugalmat árasztó kis üdülő település több
mint 100 éve létezik. Névelődjét, a szomszédos Balatonmáriafürdőt – korábbi
nevén Máriatelepet-, a Balaton északi partján, a filoxéra járvány által
elszegényedett szőlősgazdák alapították 1896-ban, a Millennium évében. A
település határa a Fonyód melletti Alsóbélateleptől a Kis-Balaton lápvizét a
Balatonba vezető bereki Nagyárok vonaláig, Balatonkeresztúrig húzódik.
A balatoni Nagyberek, központjában Imremajorral, a
Balatonfenyves-Somogyszentpál-Táska-Buzsák települések által körülhatárolt
területen található.
A földtörténeti őskorban a Balaton része volt, de még a 20. századi
lecsapolásokig is a Kis-Balatonhoz hasonló mocsárvilág jellemezte a tájat.
Jelenleg mezőgazdálkodással, vadászattal hasznosított a terület nagy része. Az
egykori vízi világból már csak egy kis töredék maradt fenn, a Fehérvízi-láp. A
Fehérvíz Természetvédelmi Területet 1977-ben nyilvánították védetté, jelenleg a
Balaton-felvidéki Nemzeti Park működési területéhez tartozik. Igen gazdag
természeti értékekkel rendelkezik, országos szinten is jelentős vízimadár
állománnyal, melyek között számos védett és fokozottan védett faj található.
Ilyenek a nyári lúd, a nagy kócsag, a bölömbika, a kis kárókatona.
Közismert, hogy a major elnevezés tanyát, gazdaságot, kisbirtokot,
uradalmat jelölő településnév, ahol kisebb számban, alapvetően gazdálkodással
foglalkozó emberek élnek. A Balaton nagybereki Imremajor is ilyen településrész
azzal a különbséggel, hogy a korábban gazdálkodásra kiválóan alkalmas terület a
nem túl szerencsés privatizáció óta csupán vegetál. Egyébként igazi idilli
környezet az ökoturisták, a természetet kedvelők, a nyugalmat keresők, a pihenni
vágyók számára. A Balatontól mindössze 3 kilométerre lévő, ős fasorral
szegélyezett odavezető út egyik oldalán a Berket átszelő csatornák egyike,
mellette a major és a faluközpont jellegzetes közlekedési eszközének a
kisvasútnak a pályája találhatók, a túlsó oldalon pedig mezők, nemes vadban
gazdag erdők, és az ősi lápvidék láthatók.
Az Imremajor településnév az 1920-as években itt élő Hunyady Imre gróf
földbirtokos nevéhez kötődik, aki a Balaton vízterületének visszahúzódása után
visszamaradt nagybereki ősmocsár lecsapolásában jeleskedett. A visszamaradt és a
levegőtől elzárva elszenesedett növényi gyökér szár maradvány réteget, a tőzeget
már ez idő tájt rendszeresen bányászták a nagybereki térségben, amelyet
elsősorban fűtésre, de talajjavításra is használtak. A Berek legnagyobb
tőzegüzeme és bányája a fonyódi tőzeg-és lápgazdaság volt, amelyik az egész
huszadik században működött és biztosított megélhetést, munkalehetőséget az itt
élők számára. A kiszárított, téglára vágott tőzeget keskeny nyomtávú vasúton
szállították Balatonfenyvesre, ahonnan vonaton továbbították az egész országba.
Jelentős technika-történeti érték a Nagyberket keresztülszelő kisvasút,
amelynek Balatonfenyves-Somogyszentpál közötti vonala ma is üzemel. Bár a
kisvasút egyes (csisztapusztai és táskai) szárnyvonalán ma már nem közlekedik
vonat, az itt élők és a kisvasút, valamint a hajtány (www.sin-ter.hu) rajongók
mindent elkövetnek, hogy a kisvasút fennmaradjon és továbbra is működjön. Az
ötvenes években Gazdasági Vasút néven vált ismertté a kisvasút helyi hálózata,
amely kezdettől fogva meghatározó eleme volt a települést - köztük Imremajort-
kiszolgáló infrastruktúrának. A magyarországi szocializmus korai szakaszában, az
állami gazdaságok kiépülésének éveiben, a kisvasút a környék áru- és
személyszállításának nélkülözhetetlen eszközévé vált. Mostani „haldoklását”
alapvetően a nagybereki településrész kilencvenes években lezajlott, már
említett privatizációja folytán bekövetkezett áruszállítás megszűnése váltotta
ki. Ezzel fenntartása lényegében elveszítette a működésének gazdasági alapját.
Történelmi távlatból tekintve a Nagyberek és így Imremajor életében az
1949-50-es években zajló állami gazdasági ide-oda szervezések követhetetlensége
folytán nehéz az akkori tényeket reálisan értékelni. Tény viszont, hogy abban az
időben ezt a területet a „Dunántúl éléskamrája”-ként, tartották számon. A
rendszerváltozást megelőzően hosszú évtizedekig az itt működő állami gazdaság
valójában a törvénytelen szocializmus egyik kirakatba állított mintagazdasága
volt, ahol egy, a volt szovjetunióbeli Gulaghoz hasonló büntetőtábor is működött
az állami gazdasághoz hasonlóan ugyancsak „sikeresen”. A rendszerváltás után a
német tulajdonú Hubertus Agráripari Bt. lett a majd' tízezer hektáros fenyvesi
területet évtizedekig kezelő, művelő, több mint ezer embert foglalkoztató
Balatonnagybereki Állami Gazdaság jogutódja. A privatizáció során a cég 1993-tól
99 évre tartós haszonbérletbe vette a szántókat, mezőket, mocsarakat, erdőket, a
területen lévő ingatlanok - istállók, víztározók, telepek, irodák, lakóházak -
jó részét pedig olcsón megvette.
Imremajort, a sokáig hányattatott sorsú települést, a lényegében 2006-óta
tevékenykedő, de formailag 2008-ban alakult, Majorka a Balaton Nagyberekért
Közhasznú Alapítvány hathatós erkölcsi támogatásával a helybéli lakosok hozták
rendbe, a mai állapotába, miután sehonnan-köztük az önkormányzattól- sem kaptak
igazi segítséget az életkörülményeik javításához. Az Alapítvány tevékenysége
során sikerült Imremajort a Balaton turisztikai életébe bekapcsolni. Ezért a
helybéliek összefogtak és együtt megújították a közösségi területeket, bokrokat
vágtak ki, fákat ültettek, tisztították a major melletti főcsatornát, rendbe
tették környezetüket. A problémák ellenére Imremajor, előtte a Balatonnal, a
háta mögött a legendás Nagyberek őstermészeti rezervátumával, a közeli
nemzetközi hírű csisztapusztai termálfürdővel, a fenyvesi szabad stranddal,
szabadidős-, kulturális-és sport programokkal, valamint az egyedülálló Berek
Safari terepjárós túrával, a bakancsos-, kickbike-, és kerékpár túrákkal, kiadó
nyaralókkal, a Hunyady Udvar étel-ital kínálatával várja az ideérkezőket, és
teszi felejthetetlenné az itt eltöltött időt.
Forrás: balatonnagyberek.hu
Csiszta 10 (2017)
