Kaposmérő - Szenna + HURKAFESZTIVÁL 2014

Mi lehet az ami egy természetjárót arra ösztönöz, hogy nyirkos, nedves , ködös időben is kimozduljon otthonról és gyalogolva fogyassza a kalóriákat a sáros földutakon, izzadjon az emelkedőkön és szaporázza lépéseit ha egy kis zápor érkezik?

Nyilván nagyon motiváltnak kell lenni ha valaki ilyesmire vállalkozik, nem volt ez másként a TTSE mai túráján sem ahol 28 fő vett részt és íme az első képen rögtön látható is a mai napra rendelt MOTIVÁCIÓ. :-)

 



Nem is olyan kicsi csapatunk Kaposmérőig autóbusszal utazott, majd a szép faragásokkal díszített temető kerítés mellett elhaladva ráfordultunk az RP-DDK útvonalára és a kék jelzésen szemléltük a tájat. Már ami látszott belőle.

A leeresztett halastavak érdekes kihalt látványt nyújtottak, néhány vízimadár kotorászott az iszapban , köztük szép gémek is láthatók voltak. Az egykori vasút nyomvonalán a Kassai birodalom mellett vezetett az utunk. Nem találkoztunk nyilazó indiánokkal és ősmagyarokkal sem.

Kaposdadán kis tanakodás után elhagytuk a kék jelzést és továbbra is a kerékpár úton mentünk mivel a sár valahogy nem hiányzott ma, és a motiváció is szemünk előtt lebegett.

A Petörke víztározónál ismét kis pihenőt tartottunk, megnéztük a helyi piac hűlt helyét a zárt Horgász Presszót majd a tó parton indultunk tovább. Szép ez a völgy a tóval, a rendezett környezettel, de nem ebben az időben.

Szenna felé közeledve rátértünk az országútra ahol egészen nagy volt az autós forgalom, nyilván őket is motiválta a közeli falu felől egyre inkább érezhető illatfelhő.

Nem csak a rendezvény hangjai, a hurkasütés és a kürtöskalács illata is betöltötte a völgyet. Gyorsan megérkeztünk és lehetőségeink szerint beszerezhettük - a felhasznált kalóriák pótlására - amire csak szükségünk volt.

A forró olajban sisteregve sülő egészségesnél egészségesebb bio hurkák és kolbászok mellett a lángos is volt több változatban.

Akit pedig az erdei termékek vonzottak a szintén egészségesnek mondott bio lekvárok, és mézek között turkálhattak. De volt itt bio szappan bio csutkababa, és bio aszaltgyümölcs is, mint a búcsúban.

Nyilván nagy az igény a hasonló rendezvényekre mert itt is nagy volt a tömeg a viszonylag kedvezőtlen időjárás ellenére is. Úgy láttam, volt aki  - tévedésből (?) - a skanzent is megnézte. Jól tette, hiszen ott szellemileg is gyarapodhatott! 

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Kaposmérő - Szenna + HURKAFESZTIVÁL

Pamuk - Öreglak

Kellemesen rövidke szombat délelőtti programnak néztem ki ezt a túrát. Elméletileg olyan települést is érintő útvonalon ahol még nem jártam, pedig itt van a közelben. 

Pamuk lett volna ez a falu de csak lett volna, mivel a településen átvezető sárga sáv turistajelzés helyett - Somogyvárra - egy erdő széli nyílegyenes jellegtelen, jelzetlen úton mentünk. Bizonyára az én igényeim túl magasak, de az időbe a 'kocsmázás' helyett belefért volna az új tanösvény és Somogyvár látnivalói.

 

A reggeli még párás , ködös időben kissé 'morcos', de valójában szép őszi színekben láttuk az erdőt.  

A pocsolyák kerülgetése közben  látnivaló nem lévén lehetőség volt a turizmus/turista lét lényegéről elmélkedni.

 

Benedek István valamikor régen így  kategorizálta a turistákat:
 

1. Kocaturista:  aki ragyogó, drága felszereléssel "lötyög" ide-oda, mindig többet mutatva, mint amire valójában képes.

2. Kulturista:    aki szereti a természetet, s amolyan széplélekként oda jár gyönyörködni, pihenni, ha ez erőfeszítésébe nem kerül.

3. Fajturista:     ő csak a teljesítményt élvezi, s így rengeteg szépség, ismeret mellett megy el.

4. Igazi turista: aki a természetet, a vele való harmóniát élvezi és ezért teljesítményre is képes, legyőzve az akadályokat, legyőzve önmagát.
 

Az elmúlt években kitermelődött egy 0-dik réteg is, nulladik, mert ennél azért már nincs lejjebb. Azokat sorolhatjuk ide, akik a természetjárás élősködői, akik soha semmit nem tettek azért, hogy mások, egy ismeretlen közösség tagja részére lehetőséget biztosítsanak az adott táj szépségeinek megismerésére az épített és természetes örökségünk megmutatására. Más munkájának csendes tisztelete helyett csak szidják, minősítik és reklamálnak - róluk van szó, úgye mindenki ismeri őket. 
Sokan járják az erdőt, mezőt a természetjárók által létrehozott turistautakon, járják a mások által kidolgozott túramozgalmak útvonalát hiszen ezek célja a legszebb, legérdekesebb látnivalók megmutatása a vándor számára és ez így van jól.

Nekik készült ezt ők tudják és tisztelettel gondolnak azokra akik megvalósították akkor is ha csak saját örömükre, gyönyörködtetésükre járják az útvonalakat és nem a természetjáró minősítés a jelvények megszerzése a cél.

Ez a  nulladik kategória a nagyvárosból kiszabadult élősködő turistapatkányok számára van fenntartva akik 'büszkén hirdetik', hogy őket aztán nem érdekli a túramozgalom! 
Akkor vajon miért mennek azon az útvonalon?  Azért mert annyira tudatlanok, hogy ezt észrevegyék, de az ilyen 'embereket' minden közösség kiveti magából, főleg ha ezt még bután hirdetik is magukról.  

 * * * 

Visszakanyarodva a túrához. Nagyon jó volt Kujtiékkal beszélgetni a természetről, Tamás és Hajni  vérbeli, természet közeli emberek, érdemes blogjukat olvasgatni mert nagyon sok számomra is ismeretlen dolgot tanulhatunk meg arról, hogyan lehet kényelmesebbé tenni erdei tartózkodásunkat, hogyan tudjuk túlélni a természetet.
Remélhetőleg még sok kilométert tudunk majd együtt lejárni a kéktúrából is, és közben a gyakorlatban is láthatom, kóstolhatom a dolgokat. ( pld. ágyas pálinka és társai )

A vasútállomás mellett található egy 18.sz.-i késő barokk műemlék kápolna is, sajnos eléggé elhanyagolt állapotban van. Az előtte álló feszület 1924-ből származik.

A túrakiírás semmiféle látnivalót nem tartalmazott, kizárólag a mozgás volt a program így Öreglakon mindenképpen szerettem volna megnézni a Jankovich kastélyt és környékét.

 

Ez a szép műemlék sokkal több figyelmet érdemelt volna. 

 

Tudom az igények különbözőek de ha idő van, és látnivaló is van akkor számomra az fontosabb mint a kocsmában ülni.

Köszönöm a túrát.

 

---

Amit a kastélyról érdemes tudni:

 

Orsisch Kristóf és Tahi Margit leánya, Heléna lépett házasságra Jankovich  Györggyel, ezzel került Öreglak a Jankovich család birtokába. 1687-től a Jankovich család lett a földbirtokos és maradt is több évszázadon keresztül.  Jankovich József az uradalom értékét nagyszerű építkezésekkel és beruházásokkal emelte. Ő építtette a ma is álló laki kastélyt is, a falu legimpozánsabb épületét, mely a család állandó lakóhelye lett.

A kastély festői környezetben, ősi fáktól körülvéve az 50 kh-as őspark helyén épült a múlt század közepén. Mivel az épület iratait széthordták, ezért pontosabb adatokkal erről nem rendelkezünk. A kastély több épületszárnyból áll. A főépület egy olyan manzárdtetős kastély, amely nyolc ablaktengely szélességre nyúlik és nála valamivel alacsonyabb és egyszerűbb

szárnyban folytatódik. A főépülethez jobbról és balról is hosszú, földszintes épületszárnyak csatlakoznak. A baloldali szárny össze is van építve a főépülettel, ez volt egyébként a múlt század előtti kastély.

Jankovich kastély parkja a világháborút követően az egykor 32 holdas szép  angolparknak sok gazdája lett, amely állapotának fokozatos romlásához vezetett.

A grófi kastély épülete kórház lett, ahol a spanyolnáthában megbetegedett  lakosságot gyógykezelték. Így a gróf, Jankovich Bésán Elemér kénytelen volt a gici birtokán lévő kastélyába visszavonulni.

 

A második világháború előtt a gróf meghalt. A háború után a grófi kastély  először állami általános iskola volt, majd pedig 1948-50 között mezőgazdasági szakiskola céljára vették igénybe. A volt grófi kastély épületében 1976-ig működött 80 fő elhelyezésére alkalmas Ifjúsági  Leányotthon, majd ehelyett jött létre Somogy megyei Általános Iskola és Diákotthon néven működő oktatási intézmény enyhe fokban eltérő értelmi  képességű, tanköteles korú gyermekek részére.

Ma itt a Somogy megyei Általános Iskola és Diákotthon konyhája működik. A jobboldali épületszárny gazdasági célokat szolgált.
Forrás: oreglak.hu

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Pamuk - Öreglak

RP-DDK Lasztonya - Bázakerettye

(Bázakerettye) - Lasztonya - Lispeszentadorján - Bázakerettye

Táv: 13.5 km  Szint: 320 m

A nosztalgia kéktúrát ezúttal ha nem is napra pontosan de azért ismét sikeresen teljesítettem. Két év telt el azóta de ma is minden perce emlékezetes annak a túranapnak :-)
Az RP-DDK teljesítésem egy pecsételő hellyel ismét hosszabb lett. Nagyjából elérkeztem oda ami az otthon alvásos, tömegközlekedős határt jelenti, hiszen a zalai dombok között a Göcsejben járok.

Nagykanizsa és Letenye érintésével három busszal jutottam el Bázakerettyére, és persze visszafelé is ugyanez a helyzet, de akkor Borsfa volt az átszálló helyem. A kéktúra ezen a szakaszon egy nagy patkó alakban halad egy fekvő U-t leírva. Nem is értem , hogy a nagy kéktúra szabdalók itt miért is nem akarták ezt átvágni, igaz legalább olyan hülye ötlet lett volna mint a Zselicben!

Nekem viszont kapóra jött mert ezt a kis szakaszt így könnyű körtúrásítani. Délelőtt 9:30 körül kezdtem a túrát, azzal, hogy átgyalogoltam Lasztonyára, az elmúlt hetek zalai felhőszakadásai még nem múltak el nyomtalanul!

Lasztonyán az önkormányzat épületénél pecsételéssel kezdetem a kéktúrázást majd a kis település szőlőhegyén egy horhós gyalogúton kezdtem el a kapaszkodást a hegytetőn álló kilátó felé.

Ez is a Zalai 4 szintes típuskilátók egyike. Nem igazán vonz a magasság így alulról jól körbenéztem és indultam tovább. A gerinc NY-i oldalán egy gyönyörű bükkösben ereszkedik lefelé az út ez volt a legszebb része a túrának.

Az országutat keresztezve már tölgyesben kanyargott tovább a kéktúra földútja majd ösvénye és pár perc alatt elértem a Torhai-forrást és pihenő helyet. A masszív, vörös homokkőből kiépített forrásház nem mai gyerek, egy kis helyszín takarítás ráférne de működik.

 Ebédszünetemet is itt tartottam meg. Lispeszentadorján felé tovább indulva az országút előtt sajnos hatalmas dagonyára futottam. A nagyon vizes terület nyilván a sok csapadéknak köszönhető, mivel még sokáig kellett ezen a napon  a bakancsban tartózkodnom így nem kíséreltem meg az átkelést inkább meghátráltam és máshol jöttem ki az útra.

Lispeszentadorján szélét érinti a kéktúra van itt egy uniós szuper játszótér is. Elég kihaltnak tűnt. A távolban jól látszott egy típus kilátó arra vezetett tovább az út.

A kukoricaföldek szélén kapaszkodtam fel a tetőre, egy kisebb pincesort is érintve a kékről picit le kell térni a kilátóhoz.

Erről az amúgy kopár gerincről a terepszintről is szép a kilátás, érdekes a mini tanösvény a torony mellett. A kb. 10 m-es hosszúságával gyorsan bejárható, a térség növény és állatvilágát ismerhetjük meg.

Bázakerettye irányába széles földút vezet. Fakitermelés folyt a térségben ezt a traktorok és nyomaik is megerősítették de sár nem volt így jól tudtam haladni. Egy nyári túraleírásban olvastam, hogy Bázakerettye felé nehezen járható benőtt az út.

Ebből semmit nem tapasztaltam!  A felfestett útvonal a GPS-ben jól egyezett a turistautak.hu útvonalával és tökéletesen járható volt egészen a település határáig. Mintha csak az én kedvemért kaszálták volna le a teljes kéktúra szakaszt :-) Gyorsan haladtam és siettem is mert az élénk szél sötét felhőket terelt fölém. Szerencsére csak vaklárma volt mert ahogy jöttek úgy el is mentek. 2 óra után pár perccel a  B-24-ben volt időm a szabályos túrazárásra, a kedves pultos hölgy elmesélte az utazási lehetőségeimet ami jó is volt mert olyan járatok is vannak arra, melyek nincsenek kiírva. Szép napos időben szép őszi túrát tudtam teljesíteni és ennyivel is közelebb van Írottkő .  

---

Még több fotó, katt a kis képre:

RP-DDK Lasztonya - Lispeszentadorján - Bázakerettye