Kellemesen rövidke szombat délelőtti programnak néztem ki ezt a túrát. 
Elméletileg olyan települést is érintő útvonalon ahol még nem jártam, pedig itt 
van a közelben. 
Pamuk lett volna ez a falu de csak lett volna, mivel a 
településen átvezető sárga sáv turistajelzés helyett - Somogyvárra - egy erdő 
széli nyílegyenes jellegtelen, jelzetlen úton mentünk. Bizonyára az én igényeim 
túl magasak, de az időbe a 'kocsmázás' helyett belefért volna az új tanösvény és 
Somogyvár látnivalói.
A reggeli még párás , ködös időben kissé 'morcos', de valójában szép őszi 
színekben láttuk az erdőt.  
A pocsolyák kerülgetése közben  látnivaló nem lévén 
lehetőség volt a turizmus/turista lét lényegéről elmélkedni.
Benedek István valamikor régen így  kategorizálta a turistákat:
 
1. Kocaturista:  aki ragyogó, drága felszereléssel "lötyög" ide-oda, 
mindig többet mutatva, mint amire valójában képes. 
2. Kulturista:    aki szereti a természetet, s amolyan széplélekként oda 
jár gyönyörködni, pihenni, ha ez erőfeszítésébe nem kerül. 
3. Fajturista:     ő csak a teljesítményt élvezi, s így rengeteg szépség, 
ismeret mellett megy el. 
4. Igazi turista: aki a természetet, a vele való harmóniát élvezi és 
ezért teljesítményre is képes, legyőzve az akadályokat, legyőzve önmagát. 
 
Az elmúlt években kitermelődött egy 0-dik réteg is, nulladik, mert ennél 
azért már nincs lejjebb. Azokat sorolhatjuk ide, akik a természetjárás 
élősködői, akik soha semmit nem tettek azért, hogy mások, egy ismeretlen 
közösség tagja részére lehetőséget biztosítsanak az adott táj szépségeinek 
megismerésére az épített és természetes örökségünk megmutatására. Más munkájának csendes tisztelete helyett csak szidják, minősítik és reklamálnak - róluk van szó, úgye mindenki ismeri őket. 
Sokan járják 
az erdőt, mezőt a természetjárók által létrehozott turistautakon, járják a mások 
által kidolgozott túramozgalmak útvonalát hiszen ezek célja a legszebb, 
legérdekesebb látnivalók megmutatása a vándor számára és ez így van jól. 
Nekik készült ezt ők tudják és tisztelettel gondolnak azokra akik 
megvalósították akkor is ha csak saját örömükre, gyönyörködtetésükre járják az 
útvonalakat és nem a természetjáró minősítés a jelvények megszerzése a cél. 
Ez a  nulladik kategória a nagyvárosból kiszabadult élősködő 
turistapatkányok számára van fenntartva akik 'büszkén hirdetik', hogy őket aztán 
nem érdekli a túramozgalom! 
Akkor vajon miért mennek azon az útvonalon?  Azért 
mert annyira tudatlanok, hogy ezt észrevegyék, de az ilyen 'embereket' minden 
közösség kiveti magából, főleg ha ezt még bután hirdetik is magukról.  
 * * * 
 
Visszakanyarodva a túrához. Nagyon jó volt Kujtiékkal beszélgetni a 
természetről, Tamás és Hajni  vérbeli, természet közeli emberek, érdemes 
blogjukat olvasgatni mert nagyon sok számomra is ismeretlen dolgot tanulhatunk 
meg arról, hogyan lehet kényelmesebbé tenni erdei tartózkodásunkat, hogyan 
tudjuk túlélni a természetet.
Remélhetőleg még sok kilométert tudunk majd 
együtt lejárni a kéktúrából is, és közben a gyakorlatban is láthatom, kóstolhatom a 
dolgokat. ( pld. ágyas pálinka és társai )
 
A vasútállomás mellett található egy 18.sz.-i késő barokk műemlék kápolna is, sajnos eléggé elhanyagolt állapotban van. Az előtte álló feszület 1924-ből származik.
A túrakiírás semmiféle látnivalót nem tartalmazott, kizárólag a mozgás volt 
a program így Öreglakon mindenképpen szerettem volna megnézni a Jankovich 
kastélyt és környékét.
 
Ez a szép műemlék sokkal több figyelmet érdemelt volna. 
 
Tudom az igények különbözőek de ha idő van, és látnivaló is van akkor számomra 
az fontosabb mint a kocsmában ülni. 
Köszönöm a túrát.
 
Amit a kastélyról érdemes tudni: 
 
Orsisch Kristóf és Tahi Margit leánya, Heléna lépett házasságra Jankovich  
Györggyel, ezzel került Öreglak a Jankovich család birtokába. 1687-től a 
Jankovich család lett a földbirtokos és maradt is több évszázadon keresztül.  
Jankovich József az uradalom értékét nagyszerű építkezésekkel és beruházásokkal 
emelte. Ő építtette a ma is álló laki kastélyt is, a falu legimpozánsabb 
épületét, mely a család állandó lakóhelye lett.
A kastély festői környezetben, ősi fáktól körülvéve az 50 kh-as őspark 
helyén épült a múlt század közepén. Mivel az épület iratait széthordták, ezért 
pontosabb adatokkal erről nem rendelkezünk. A kastély több épületszárnyból áll. 
A főépület egy olyan manzárdtetős kastély, amely nyolc ablaktengely szélességre 
nyúlik és nála valamivel alacsonyabb és egyszerűbb 
szárnyban folytatódik. A főépülethez jobbról és balról is hosszú, 
földszintes épületszárnyak csatlakoznak. A baloldali szárny össze is van építve 
a főépülettel, ez volt egyébként a múlt század előtti kastély. 
Jankovich kastély parkja a világháborút követően az egykor 32 holdas szép  
angolparknak sok gazdája lett, amely állapotának fokozatos romlásához 
vezetett.
A grófi kastély épülete kórház lett, ahol a spanyolnáthában megbetegedett  
lakosságot gyógykezelték. Így a gróf, Jankovich Bésán Elemér kénytelen volt a 
gici birtokán lévő kastélyába visszavonulni.
A második világháború előtt a gróf meghalt. A háború után a grófi kastély  
először állami általános iskola volt, majd pedig 1948-50 között mezőgazdasági 
szakiskola céljára vették igénybe. A volt grófi kastély épületében 1976-ig 
működött 80 fő elhelyezésére alkalmas Ifjúsági  Leányotthon, majd ehelyett jött 
létre Somogy megyei Általános Iskola és Diákotthon néven működő oktatási 
intézmény enyhe fokban eltérő értelmi  képességű, tanköteles korú gyermekek 
részére. 
Ma itt a Somogy megyei Általános Iskola és Diákotthon konyhája működik. A 
jobboldali épületszárny gazdasági célokat szolgált.
Forrás: oreglak.hu
Még több fotó, katt a kis képre: